Vers Évának

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925 

 

Kedves Éva!

Küldöm ezt a verset és néhány gondolatot az iskolátokért vívott küzdelemhez. Sok mindent vizsgálni kell, sokszor újraosztani a kártyákat, átszervezni a tantárgyfelosztást, kivenni nem köteles feladatot... Biztos, hogy érdeksérelem nélkül nem megy, de az egyéni érdekek sokkal, de sokkal hátrébb valók...  Egy faluban iskolát bezárni, nagy kereszt lesz egyszer... úgy 10-15 év múlva. Soha nem láttam még olyat, ahol ne fizetnék meg az árát. Lehet, hogy az iskola plusz költségéből építhet a falu még 20 m járdát, de az meddő... Meddő az Isten előtt... az ilyen döntéseken SOHA nincs áldás. 

Zönge a tanév végéhez  

(a tanévzárónkról teszek fel külön)

Ha lehet, mindig küldök a gyerekem életében meghatározó pedagógusoknak kis apró ajándékot. Hogy miért? Mert én tényleg hálás vagyok nekik, még akkor is, ha a mindennapokban ők is, ugyanúgy, mint én a teljes emberi tökéletlenségükkel vesznek részt: hibáznak, felállnak, győznek, örülnek, sírnak és nevetnek. Hálás vagyok, mert a gyerekem mellett vannak, amikor én más gyerek arcát simogatom, vigasztalják, amikor én nem vagyok ott, erőt adnak, biztatnak, dicsérnek és összeszidnak. Helyettem és értem, helyettünk és értünk! 

Remélem, hogy nem felejti el a lányom, a kis becsomagolt noteszeket, a virágot, a szépen díszített gyertyát, a kedves üdvözlő kártyákat... és eszében jut majd, amikor az unokámat kíséri évzáróra. Eszébe fog jutni, mert így lett szoktatva. Először nehezen ment: - Anya, azt hiszik puncsolok! - Nem baj kislányom, elég, ha mi ketten tudjuk, hogy csak hálásak vagyunk! 

 

Katától kaptam. Az Anyukája varrta, hogy díszítse a nyári virágjaimat. ...és másoktól is kaptam: csokit, virágot, könyvjelzőt és "jószót"! ...és köszönöm az egyik apuka könnyeit... 

Erika

Pedagógusnap

A cím kissé profán, nem túl fantáziadús. 

A történet izgalmas lesz, megígérem.

Az idei évben elhatároztam, hogy jó lenne kicsit közelebb lépni egymáshoz a püspökség területén lévő katolikus iskolákkal és elindítani több területen kibontakozó szakmai kapcsolatot. Ezt úgy érzem épületesnek, ha először emberként megpróbálunk összeismerkedni, fölfedezni melyik iskolában ki tanítja a történelmet, a matekot vagy az éneket, ha egyáltalán beszélgetünk. A hittan tanárok gyakrabban találkoznak, akár versenyeken, akár szakmai összejöveteleken, de a többiek még soha nem lettek összehozva kötetlen formában. Ennek nyitóeseményét Orfűn a vízi sporttelepen tartottuk, sárkányhajó versenyt hirdettünk, kis szeretetvendégséggel vártuk a kollégákat.

Köszöntő után következtek a hajó kipróbálások, "edzések", ismerkedés a lapáttal és egymással...

Közel százan voltunk. Honnan? Pécsről két iskola, Mohács, Dombóvár, Siklós és ........Abaliget.

A dobos bátor asszony ám... főleg, ha először ültették szegényt a hajó orrára.

Volt, aki mivel először ült benne, megkérdezte  mehetne-e utasként egy kört lapát nélkül. 

Hát persze, hogy mehet, nem profi sportolókat jöttünk kiképezni... 

Mire jó a szakadó eső? Arra, hogy összezsúfoljon bennünket egy jó kávéra, kalácsra.

Kár, hogy volt aki elmenekült, pedig mi helybéliek mondtuk, hogy fél óra és újra kint leszünk a nyílt vízen.

...és kint voltunk.

Sajnos mint minden szép, ez is véget ért. Jött az újabb csapatépítő mutatvány: a hajók leemelése a vízről. Ezen már tényleg csak a "legtökösebbek" vesznek részt.

Miért szeretem a sárkányhajót?

• gyerekközösségnél és felnőtt munkacsoportnál kiváló csapatépítő. Hamar rájön az ember, hogy csak akkor lehet nyerni, ha egyszerre húzunk, ha mindegyikünk keze egy "szívverésre" jár, a dobos ütemére. A hajó vízre helyezése és kiemelése szintén csak együttesen, összefogással oldható meg. 
• rendszeres sportolási lehetőség, szabadban tartózkodásra ok és indok.
• nagy szabadsága a léleknek a vízen lenni, olyan, mint az erdőben.

Jól sikerült az első találkozónk, remélem a következő tanévben erre ráteszünk még egy lapáttal!

Az abaligeti gyerekek egy héttel korábban aranyérmesek lettek egy versenyen.

Mi sem hoztunk szégyent a falunkra, mert mi SZÁLKÁN ezüst érmet kaptunk a nyakunkba!

Ajánlom minden munkahelyi, baráti, gyülekezeti közösségnek a sárkányhajózás kipróbálását!

Erika

Zenei állófogadás 2011.

A zenészek állófogadását minden tanév júniusában rendezzük. Erre név szerinti meghívót azok a gyerekek kapnak, akik jelesre vizsgáztak vagy a tanév folyamán a zenei munkájuk, zenekari tevékenységük elismeréséül megérdemlik. A zenetanároktól kapott névsor alapján név szerinti, tetszetős meghívót készítek. A reggeli közös imádságon adjuk át a gyerekeknek. A program: a záróhangverseny megtekintése (projektorral kivetítjük), majd egy kis eszem-iszom. Saját magukat nagyon szeretik viszontlátni a növendékek, sokat tanulnak belőle. Úgy beleélik magukat, hogy a kivetített dvd megtekintésekor tapsolnak élőben a filmmel. Nagyon mókás jelenet, de mutatja az átélésüket. Egy közeli cukrászdában készíttetek zenész mignont, szendvicset, pogácsát, üdítőt kínálunk a vendégeknek. Természetesen a vendégek között vannak a tanáraik is.

 Ezt a rendezvényt másodszor szerveztem. Szeretném, ha hagyománya lenne annak, hogy az éves munka lezárásának gyümölcsét, élményét mi magunk emeljük megfelelő rangra.
Ez soha nem pénz kérdése...

Odafigyelés és az idő odaszánásának kérdése... Ötlet, tartás, emberi minőség kérdése...
A tavalyi után az idén nagy várakozás előzte meg, kik kapnak meghívót. Tizenkilencen voltak.

Nagyon drukkolok, hogy ne vegyük be, hogy az életünk vagy az oktatás területén minden csak pénz kérdése! Ne áltassuk magunkat ezzel, hiszen csak feloldozást keresnénk magunk számára, hogy letehessük a felelősség terhét. Egy kis színes papírra meghívót gyártani, néhány szendvics, üdítő, egy szépen megterített asztal pár gyertyával még szívszeretetből is összehozható.
A gyümölcs, amit leszedhetünk érte cserébe, páratlan ajándék mindannyiunknak.
 Megéri!

Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá.

/egy elég régi szólás:o)

Erika

Memória fejlesztése - felelősségvállalás

Az osztálykirándulásokat úgy szeretem összerakni, hogy ismeretekben, gyakorlati tapasztalatokban gazdagodjanak a gyerekek, épüljön a közösség, mélyüljenek a gyerekek közötti kapcsolatok, az iskolai oktatási kereteken kívüli helyzetekben is megismerhessem a gyerekeket és ők is engem. Első osztályban általában Pécsre megyünk, második osztályban egy baranyai nagyobb városba (tavaly Szigetváron voltunk a várban, a múzeumban és a strandon), harmadiktól kezdem el szervezni az "ottalvós" bulikat. Törekszem rá, hogy olcsó legyen, soha ne menjünk teljes komfortba és nem viszek szülőt. Mielőtt megdöbbennétek, leírom az okát: én felelek mindenért, akkor én mondom meg ki meddig mehet el az erdőben, vagy a patakban, hova mászhat fel, mire költi a zsebpénzét. Én döntöm el, hogy határozottan kell rászólnom egy tanulóra, kit dicsérek meg és miért, kit milyen feladat elé állítok. Ráadásul képzeljétek el azt a szerencsétlen gyereket, akinek velünk jön az anyukája vagy az apukája és még egy tisztességeset sem rosszalkodhat. Aranyszabály, hogy a kirándulás után soha nem panaszkodok a szülőknek! Ha megkérdezik jók voltak-e a gyerekek, azt felelem : - Nekem jók! Csak magam számára gyűjtök tapasztalatokat. Igyekszem mindig más-más kollégát magammal vinni (ha lehet fiatalokat), hátha még mutathatok olyat, amit nem láttak vagy nem hallottak. 

Az idén talán az önmegszámolás volt: a kirándulás elején felsorakoztatom őket és sorba mindegyiknek mondok egy számot. Az idén Blanka volt az 1.

Amikor neki azt mondom, hogy számoljuk meg magunkat, akkor elkiáltja magát, hogy egy és a kettes számú már ordítja is, hogy kettő. Aki elbambul és nem figyel a számoláskor, az miatt újra kezdjük. Ilyen nem szokott lenni, mert előre megmondom, hogy akire nem számíthatok, azt biztosan nem viszem se a balatoni túrára, se a budapesti kirándulásra, mert ezek olyan rizikós helyek, hogy én nem szeretnék egyik metróállomáson se gyereket keresni! Ezzel a módszerrel, csak arra kell figyelnem, hogy egy kocsiba szálljunk pl. a metrón és elkiáltsam az egyes számú gyerek nevét, ők végig mennek a számsoron és ha látom a gyereket, ha nem ellenőrizni tudom, hogy megvagyunk-e. Komolyan veszik és szeretik, hogy felelősségteljes feladatuk van. 

Szeretném, ha tudnátok, hogy a felelősségvállalást gyakorolni és gyakoroltatni kell! A nyár jó alkalom erre! 

• Szerintem rossz szokás, hogy az iskolából minden vicket-vackot írjunk le a gyereknek. pl. Holnap ünneplőbe kell jönni! Ezt vagy azt kell hozni a környezetismeret órára. Teljesen berendezkedünk arra, hogy szegény gyermeknek a világon semmit ne kelljen megjegyeznie! A kiránduláson, ha utasítást adok, mindig kiválasztok egy gyereket, akit arra kérek, ismételje meg mi a kérésem, ha esetleg valaki nem figyelt volna! Mit tanul meg ezzel? Az egyik az, hogy tudják, hogy mindig megkérek valakit, hogy foglalja össze a kérésemet és nem tudják kit kérek meg erre. Megtanulnak figyelni, összefoglalni. Apróságokra gondoljatok: Mit kell bekészíteni a túrazsákba! Mit viszünk le a buszhoz (Ha másfél km-re parkoltok a busszal odafigyelnek ám, mert különben vissza kell menni és ez már olyan távolság, hogy érdemes figyelni!) Ne felejtsük el soha! A tanulás komplex folyamat. Nemcsak a könyvekből tanul a gyerek, hanem a hallott, látott információ egyaránt rögzülhet. Továbbra is ajánlom, hogy adjunk át csellel információt, indirekt módon. Pl.: - Most olyat mondok neked, amihez lehet, hogy még kicsi vagy és nem tudod megjegyezni! (Na ezt vedd biztosra, hogy tudni fogja!) Még hogy Ő kicsi??? ...és nem tudja megjegyezni??? - Tudom, hogy amit most mondok, csak okos gyerekek érthetik és jegyezhetik meg! Próbáljátok ki!
• Üzenjetek a gyerekekkel a nagymamának és ellenőrizzétek, hogy átadta-e!
• Küldjétek le a boltba - először csak két-három dologért! Ne írjatok cetlit!
• Kelljen kihozni a kamrából főzéshez szükséges edényeket, fűszereket! 
• Ha a kertben otthonosan mozog a gyereked, az óriási ajándék! Felismeri a növényeket, látja a fejlődését. Bátran hozass be vele kaprot, zöldséget, hagymát... vagy amire szükséged van. Ha nem hozott be valamit menjen ismét. Akinek nincs a fejében, legyen a lábában :o)
• Sütéskor olvastasd fel a receptet! (Szövegértés fejlesztése élő, egyenes adásban!) Ő készítse össze a hozzávalókat! 
• Olvassa fel a műsort az újságból, kerestess vele célirányos műsort! Mikor kezdődik, meddig tart! Jelöltesd meg! (Tudatos tévézővé neveled, nem válogatás nélkül néz minden ócskaságot!) Olvassa fel x film tartalmát! (Olv. gyak. a nyári szünetre!)

Bátran dolgoztassátok a gyerekeket a háztartásban és várjátok el tőlük a precíz, jó lélekkel végzett, alapos munkát! Hogy mit? Teregessen ki, pucoljon répát, krumplit, hajtogassa össze a fehérneműt, tolja a talicskát, gyomláljon, porszívózzon, vegyen részt a lekvárfőzésben, elrakásban, magozzon meggyet. Élje át a munka örömét, lássa meg az értelmét, élvezze annak gyümölcsét. 

Úgy tapasztalom, hogy ez az elkényelmesedett világ tálcán kínálja az összerendezetlenséget az emberben. Igaz ez a gyerekekre is és a felnőttekre is! Ma nem nagy gond, hogy otthon felejtetted a vizedet, mert a sarki boltban veszel egyet. Száz éve ez több problémát okozott. Előre mondom, hogy nehéz betartani ezeket a játékszabályokat, de ha sikerül, minden a javukat szolgálja!

Szalonnasütésre készülődve láttuk, hogy szívesebben fociznának, mint fát gyűjtenének. Előre mondtuk, hogy ha nincs fa, nem tudunk, szalonnát sütni. Ezt akkor értették meg, amikor éhesek lettek és tényleg nem volt min szalonnát sütni. Tíz perc alatt ott volt minden és korgó gyomorral várták, hogy a parázs fölött elkezdődhessen a szalonnasütés. Hogy megcsinálhattuk volna, amíg ők fociznak?! Ez igaz. 

...de így többet tanultak belőle.

A nyáron készülök rá, hogy néhány praktikus tanítási fortélyon átfutok és közzé teszem! Akit érdekel vegye és vigye! 

Erika

Reneszánsz tábor

Friss élményekből tudom az írásokat leginkább tartalommal megtölteni, így megragadom az alkalmat, hogy beszámoljak Nektek erről a kirándulásról. Régóta készültem rá, hogy az év végi összefoglaló-ismétlő időszak felelevenítésére olyan lehetőséget találjak, mely élményszerűvé tesz egy-egy témakört. Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy Mátyás királyunk emlékére reneszánsz tábort szervezek. Az előkészítő munkálatok folyamatosan tartottak, jó alapot adott ehhez egy korábbi Praktika, reneszánsz zene és építészeti gyűjtemény, a mondák és mesék világa és természetesen a már harmadik osztályban megjelenő történelmi ismeretanyagok. 

 Keresni kellett a helyet, ahol elbújhatunk a világtól, nem zavarunk senkit!

Megtaláltuk!

Irány Óbánya!

Épül a sátor, készül a tábor, hangolódnak a gyerekek...

Az első programunk pajzs készítése volt, ahol összegyűjtöttük mitől címer a címer, felidéztük Mátyás címerét (holló, mit tanultunk róla, végiggondoltunk Mátyás családfáját - apja hőstetteit, Szilágyi Erzsébetet, ki levelét megírta). Íme az eredmény!

Nagyon élvezték a munkát a gyerekek!

Közben a pajzsok tetejére-közepére felkerültek a lufik, hiszen hamarosan kezdődik a lovagi torna...

Bálint kezében már ott látjátok a kardot, Péter bácsi segítségével a fiúk azt is készítettek! Nem akármilyen markolat készült hozzá...

A kardok végére gombostűt erősítettünk, de éppen csak egy millimétert lógjon ki. Mindkét versenyző napszemüveget visel. Szabály: a pajzsot a test vonala mögé vinni tilos. Cél: a másik lufijának a kidurrantása!

A lányok sem kímélték egymást! Elnézést kérünk minden szitakötőtől, gyíktól és madárkától, mert valószínű hangos biztatásunk megzavarta a nyugalmukat! (Magyarul: ordítottunk!)

Este szalonnát sütöttünk...

Másnap reggel lovagi testedzéssel kezdődött a nap, ezt követően a reggeli mindenkinek jól esett.

Az ajtón a háttérben (és több helyen a tábor területén Hunyadi Mátyás és Beatrix képe emlékeztetett bennünket arra, hogy hol is vagyunk) A kocsiszín egyik falát kódex lapok díszítették, kinagyított iniciálék, miniatúrák, részletek a Corvinákból. Minden étkezéskor felolvastam Bonfini és Galeotto Marzio feljegyzéseiből, illetve egy-egy rövid csattanós Mátyás mondát. Esti mese is volt: Mátyás király és a tanító.

Gyönyörű reneszánsz udvari zene szólt a háttérben.

A lányok között a nagy sztár: Reneszánsz fodrászat!

Két mesterfodrász: Ildi néni és jómagam.

E közben a fiúknak tartott a lovagi torna!

• karika elkapása karddal
• diótörő és szögbeverő verseny

Megebédeltünk, jégkrémeztünk.

Utána irány a fazekasmesterhez, hogy megnézzük, hogyan készülnek és készültek az edények.

A képen is jól látható: tágra nyíló szemmel és tátva marad szájjal.

Késő délután tábor és sátorbontás várt ránk. Sajnáltuk. 

Az összekészülődés kissé elcsigázottan ment...

Íme a nagy csapat...

Köszönöm Istenem, hogy

• velük lehettem 
• megláthattam ki az aki, a kakaós csiga külső részét nem eszi meg
• ki az, akinek teljesen mindegy, hogy reggeltől estig fordítva van rajta a gatya
• megtapasztalhattam mennyi gyakorlatiasság van egy az iskolában problémásnak elkönyvelt gyerekben
• megmutathatták a gyerekek az egymás iránti szeretetüket
• adtál olyan helyzeteket, amelybe gyerekeket beleereszthettem és tudtam, hogy egymásra vannak utalva
• nem adtál nekünk teljes kényelmet, mert abból nem tanul a gyerek semmit
• megláthattam a vereséges könnyeiket és örömüket
• ilyen profi kollégákkal dolgozhatok együtt 
• vigyáztál ránk, senkinek nem történt komoly baja

Hálát adunk mindezért!

Ámen

(Néhány korábbi eseményről írok még összefoglalót!)

Erika