Nem tudom, hogy Bennetek nem vált-e ki némi viszolygást a "kötelező" szó, de úgy tapasztaltam, hogy remek irodalmi alkotásokon, fantasztikus történeteken, éppen ez a szó ejt csorbát. A szóhasználatot kerülöm, ajánlott olvasmányoknak, jutalom történeteknek és hasonló álruhába öltöztetett "kötelezőknek" nevezem el őket. Kezdeném talán azzal, hogy kinek válik hasznára?
Elsősorban olyan gyerekeknek, akiknek az olvasási készségük, a fantáziájuk, a szövegértésük, a koncentrálásuk van már eléggé fejlett ahhoz, hogy tudjanak mit kezdeni ezzel a lehetőséggel. Egyébként csak adunk egy olyan feladatot, aminek se füle, se farka, ráadásul ezt mi már jó előre tudjuk...
Második és harmadik osztályban felolvastam egy-egy meseregényt fejezetenként (Lázár Ervineket választottam hozzá! ) , majd közösen minden részt feldolgoztunk a füzetben. Megtanultunk olvasónaplót készíteni. Miért tartom fontosnak? A fejezetről fejezetre való haladást, a cselekmény kibontakozását, az epizódok összekapcsolódását nyomon követni nem azonos egy-egy mese felolvasásával. Alig várták, hogy olvassam a következő részt. Ráadásul, aki nem tud megfelelően olvasni, attól nem elvárható, hogy élvezze. Meg kell szerettetni, ilyen élményhez kell juttattatni a gyerekeket. Egy-egy leírásnál becsukattam a szemüket - kértem őket, hogy mindenki a saját mozijában belül vetítse a filmet a hallottak alapján - és képzeljétek el, hogy utána a rajzos ábrázolásnál más-más filmkockák születtek. Nagyon örültek ennek a felfedezésnek, hogy bizonyos dolgokat ki milyennek képzelt el.
Nem hiszem, hogy mindenkinek ugyanazt kell olvasnia, a klasszikusok között is óriási a választék! Vannak kifejezetten fiús történetek, lányos kalandok, rengeteg olyan gyermekregény, melynek a középpontjában a természet szeretete, egy-egy állathős bújik meg (Bambi, Vuk, Kele, Hú, A dzsungel könyve stb.) és nagy kedvenceim az indián regények. (Azokon nőttem fel, váltam olvasóvá!)
Éppen most írom a nyári üdvözlőlapjaimat a tanítványaimnak és abban megírom névre szólóan, hogy melyik könyveket ajánlom elolvasásra. Négyet fogok megjelölni, a gyerekek választhatnak (előtte megnéztem, hogy a helyi könyvtárban könnyen hozzáférnek-e a gyerekek!): A két Lotti, Szeleburdi család, A vadon szava (ők kérték, hogy ez mindenképpen legyen, sokan megnézték a mozis bónuszkártyával!), Tüskevár - (év végén ez volt a zárófilmünk, nagyon tetszett a gyerekeknek, a regény nem túl könnyű, nehéz átvergődni nekik a természeti a leírásokon. Viszont mivel mi tavak és erdők között élünk, tetszenek ezek a kalandok a gyerekeknek. Az is fontos, hogy a kalandban el tudja helyezni önmagát a gyerek, ő maga is személyesen kötődjön az eseményekhez. Kíváncsi vagyok hányan választják, én két-három embert várok erre a műre.)
A tanév elején kiscsoportos munkában fogjuk feldolgozni az olvasmányokat, plakátot készítünk belőle.
A tanév folyamán elolvassuk és értelmezzük a Kincskereső kisködmönt. Gyönyörű ez a regény, de az a szegénységvilág távol van a gyerekektől (szerintem) és gondos előkészítést, magyarázatot igényel, hogy valóban átéljék az igazi mélységét.
Rengeteg élvezetes, szép gyermek és ifjúságirodalmat lehet a gyerekek kezébe adni. Ott, ahol a szülők olvasók, ott ez nem is gond...
5. osztályban A Pál utcai fiúkat évek óta magam olvasom fel. Olyan csodálatos, hogy nem lehet csak úgy átrepülni a sorok felett. Ha a végén senkinek nem úszik könnyben a szeme, nem vagyok megelégedve magammal... Ez például egy tökéletes regény ennek a korosztálynak, hihetetlenül beleépülnek a történetbe a gyerekek.
E.
