Gergő

Az évszakból adódóan megerősített szolgálattal kell figyelnünk, hogy az udvarra teljes téli öltözetben mennek-e ki a gyerekek. Sapka, sál, kesztyű, kabát, kinti cipő.

Gergőkének egyik ruhadarab felhúzása sem erőssége, mégis a leggyengébb pontja a bakancs...

Mindkét lábán 50-50 cm-es kikötött fűző próbál akadályt gördíteni közlekedése elé, de lássatok csodát, az ugráló kötélen nem tudná eljátszani a Mackó, mackó ugorj át! játékot, de a kikötött fűző nem gond, ha futni kell...

...mert kell ám futni, hiszen hamar lestoppolják a tollaskészleteket, labdákat, nem is beszélve a kültéri pingpongasztalokról! Azt hiszem teljesen érthető, hogy ilyen kihívások mellett igazán nem tud figyelni egy elsős arra a fránya fűzőre...

Mindenesetre egy felnőtt szemüvegén keresztül életveszély még nézni is...

A héten a kis udvaron nagyobb alsós gyerekek között elhintettem, hogy aki felkészíti Gergőkét a cipőkötő szakvizsgára és mindez teljesül az irodámban, számíthat a jutalmamra.

Nem hiszitek el a gyerekek kérlelték:

- Gergőke! Hadd készítselek én! Naaaa, engem válassz!

Végül egy volt közöttük, akinek nemcsak a szája járt és láttam, hogy minden szünetben magához inti, gyakorolják! Zolika nagyon keményen mondta neki: - Ide figyelj! Ne azt nézd, hogy mit játszanak...

Ma reggel bejelentették, hogy Gergőke letenné a szakvizsgát!

Mondtam nekik, hogy 7.45-re jöhetnek az irodába!

Látni kellett volna, ahogy a konzulens és a delikvens méltóságteljesen bejöttek!

Azt mondja a konzulens:

- Na Gergő! Gyerünk! Mutasd meg!

Hát az a fránya nyuszifül és bajusz csak nem akart átbújni, átférni azon a kis lyukon!

(Én annyira drukkoltam! A tanáriban mindenki visszafogta a nevetését, higgyétek el nem volt könnyű kibírni!)

Sajna az első vizsga nem sikerült, mert egy jókora csomó keletkezett a fűzőn, elsőre úgy tűnt, hogy Gergőke ma egész nap bakancsban marad!

De nem így lett!

A konzulens mérges volt: - Nem igaz Gergő, hogy így beégetsz!

 Megnyugtattam mindkettőjüket, hogy semmi baj nincs, gyakoroljanak tovább és amint mindkét lábán beköti Gergőke a cipőt, jár a jutalom mindkettőjüknek!

Minden szünetben ment a gyakorlás, amint kicsöngettek Zoli már sietett is át az elsős delikvenshez!

Ünnepélyesen bejelentem és közzéteszem, hogy Gergőke a 4. óra után letette sikeres szakvizsgáját a cipőkötésből, melyet tanúsítvány igazol (Szakképzett cipőkötő!).

Zoli pedig a megelégedett, büszke felkészítő tanár szerepében vehette át a jutalmát!

Hosszan néztem utánuk... azt hiszem nem felejtik el...

Én sem!

Bátran bízzatok nagyobb tanítványaitokra, gyermekeitekre olyan feladatot, hogy a tőlük kisebbeket taníthassák! Érdemes!

Mindenki győztesen jön ki belőle!

Konzulens és delikvens egyaránt! 

E.

Történetek

Felteszem Nektek azokat a történeteket, olvasmányokat, amelyeket advent idején felolvasunk a gyerekeknek, hátha szívesen továbbadjátok az otthoniaknak vagy tanítványaitoknak!

Tegnap reggel Marika ezzel a történettel köszöntött bennünket: 

A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

- ÉN VAGYOK A BÉKE! 

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.  - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT!

 - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.  - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK! 

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK  A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

- Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!! 

Ámen

Ha van időd, olvasd el!

Kedves hozzám látogató Kolléga, Anyuka, Tanítvány és Ismeretlen Ismerős!

Szeretném figyelmetekbe ajánlani

 EZT A CIKKET!

Teszem ezt azért, mert Gyarmathy Évának nagy tisztelője vagyok és a leírtak minden sorával egyet értek!

Ma reggel roráte!
Ha nem tudod mi az nézd meg ITT  esetleg ITT vagy olvasd el ezt!


Fekete István : Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.

Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.

Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.

Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy:

"Harmatozzatok, égi Magasok..."

Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is - ugyanonnan -; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen kutya konok ember volt világéletében - gondolja Illés -, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.

Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.

- Nem! - ijedt meg. - Ezt igazán nem szabad - és Mátéra néz, aki - úgy látszik - elaludt.

- Ez hát el, a híres - mosolyodik el -, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté...

- Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...

Harag, ide harag , oda a rohadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról - csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:

- Hallod-e, Máté?

Máté felhorkan:

- No! - és néz Illésre, mint a csodára. - Te vagy az, Illés?

Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél...

És nézi egymást a két öreg.

A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.

- Kicsit megszédültem - hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni -, már elmúlott.

- Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.

És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

- Mi volt ez, Szentatyám? - néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. - Olyan meleg lett a szívem egyszerre.

- Két ember kibékült - mondja a főszent, és melegen sóhajt.

- Csoda! - suttog a kis angyal.

- Hát bizony a mai világban...

- És most mit csinálnak?

- Nézz utánuk, fiam.

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

- Gyere be, Máté, régen voltál nálunk - mondja Illés -, lángost sütött a lányom...

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

- Mi az a "lángos", Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

***

Korai kelés, sötétben menés, majd hét órától indul az élet a plébánián!

Közösen reggelizünk és onnan megyünk iskolába!

Szép napot mindenkinek! 

Erika

Babaarcú mézeskalácsok

Rögtön azzal kezdeném, hogy alig találtam meg kinél láttam ezt az ötletet! 

És megvan! 

ITT

Amikor megpillantottam elhatároztam, hogy az idei első adventi hétfőnkre elkészítem!

Íme: 

Mézes puszedli

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2,5 dl méz, 15 dkg cukor, 1 evőkanál baracklekvár, 2 tojás sárgája, 1 dkg szalalkáli, fél teáskanál szódabikarbóna (1 evőkanál tejben feloldottam) 10 dkg margarin, fél csomag mézes fűszerkeverék. 

Összegyúrni, majd 2-3 napra hűtőben pihentetni (az enyémnek csak egy éjszakája volt, hogy összeérlelődjön!). Ezt követően 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk, szaggatjuk, sütjük.

A felnőtteknek készült teasüteménybe diót nyomkodtam.

A kollégák is figyelmességekkel lepik meg a tantestületet. Mézest sütöttem... és mivel reggel én vagyok az ügyeletes, forró teával várom Őket! 

Ne szóljatok nekik!

Pszt!

E.

Advent

Végre úgy alakult a hangulatunk és az időbeosztásunk, hogy hozzáfogtunk az adventi készülődéshez. Elhatároztam, hogy minden hétvégén készítgetünk valamit Vikivel, amivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a karácsonyfa állítás a csúcspontja és egyben utolsó simítása legyen a végleges képnek. 

Tavaly láttam Virágnál ezt a csengettyűs díszt, de már akkor, amikor sok mindent csináltam, ez viszont idő és kapacitás hiánya miatt elmaradt. Fixáltam magamban, hogy az idén bepótolom! 

Fogj egy tizenkettes tojástartót, néhány szem diót, piros és zöld festéket (akril vagy tempera), ragasztót, ollót, tűt, cérnát és egy két szabad órát. 

A tojástartó jobb és bal szélén lévő zártabb rekeszekből négy ilyen csengettyűt tudtam készíteni. Mivel csengettyűm nem volt itthon, dió került bele.

A belső, nyitottabb szerkezetű elemekből Mikulás virágot szabtam, az előbbi kellékeket kiegészítettem bonbon dobozos belsővel, amit egyenként körbe kivágtam. Ezt látjátok a dió alatt! A leveleket a tojástartó lehulló részeiből szabtam.

A Mikulás virágokat ugyanúgy felcérnázom és az osztályban fogom felfüggeszteni, ahogy a csengettyűket.

Viki elkészítette az idei adventi koszorúnkat!

Szerintem nagyon szép lett. Elhatároztam, hogy minél kevesebb dolgot vásárolok és törekszem arra, hogy szép dolgokat készítsünk és ajándékozzunk az idén is. Úgy látom lélekben szoknunk kell a szegénységet, a mindennapokban realizálnunk az erre vonatkozó bibliai útmutatást.

Holnap készül még valami, amit hétfőre viszek a gyerekeknek és a neten, nálatok találtam!

Még egy tervem van: azt hiszem elérkezett a pályám egy olyan pontjára, amikor illik megköszönnöm földi testvéreimnek azt a sok jót, amit a hivatásom kiteljesedésében konkrétan nekik KÖSZÖNHETEK!

Három tanító néni, akik hetven, illetve nyolcvan fölött vannak és a tanítói, pedagógusi példakép mérföldköveit jelentették nekem. Elhatároztam, hogy kézzel írt levélben keresem meg őket, összefoglalva, hogy mit jelentett nekem a velük való találkozás, mit kaptam tőlük, hogyan határozták meg döntően a szemléletemet a hivatásunkról és mi került általuk az én tarsolyomba, amiből azóta is táplálkozhatok. Saci néni, Jutka néni és Klári néni szakmailag és emberileg ennek a pályának a csúcsai voltak (azok lennének ma is!), egyszerre volt jelen személyiségükben a tartás és a leguggoló, simogató szeretet, a mindennapos elköteleződés, a hit abban, hogy érdemes csinálni, újra és újra nekifutni a kihívásoknak. Szakmai munkájukat az aprólékos kimunkáltság, a kiegyensúlyozott, nyugodt légkör mindennapos megteremtése jellemezte. 

Az idei készülődésemnek első lelki mozzanata ez lesz!

...mert hiszem, hogy hiába öltöztetjük szép ruhába a lakásunkat, ha lélekben nem tudunk közelebb és közelebb lépkedni, felnőni mennyei Atyánkhoz.

Meghitt előkészületeket mindenkinek!

(Holnap jövök a gyerekeknek készülő meglepivel!)

Erika

Olvasás

Szerény meglátásom szerint borzasztóan alacsony szinten olvasnak a gyerekek, a hangos, kifejező olvasásuk és szövegértésük egyaránt folyamatos fejlesztésre szorul. Az elém kerülő problémák közül kiemelném hangsúlyosan azt, amikor a felsős gyerek nem tud olvasni, mert ennek korrekcióját sokkal bonyolultabbnak tartom, mint amikor alsós gyermekekkel olvasunk. Nyilván egy alsós órának szerves része kell legyen az olvasás fejlesztés. A magyar nyelv és irodalom tantárgyat első osztálytól kezdve komplex tantárgyként kezelem nem jelölöm meg, hogy ez most nyelvtan óra, ez most fogalmazás óra, ez most olvasás (ezt csak magamnak a tananyag beírásakor a dominanciától függően, hogy teljesítsem azt az elvárást, hogy a tantárgy szakterületenkénti felosztása megfelelő legyen!), egyrészt azért, hogy változatos, folyamatos készségfejlesztést végezhessek, másrészt azért, mert vallom, hogy itt is, mint az élet bármely területén minden összefügg mindennel...

Tények: 5. és 6. osztályban találok szótagoló gyereket, betűtévesztőt, töredezetten, értelmezhetetlenül olvasókat és olyanokat tömkelegével, akiről már a mondat felolvasásának pillanatában tudom, hogy fogalma nincs róla mit olvasott, vagyis elhangzott egy hangsor, ennyi és nem több.

Néhány napja: "Megfelelő állati élelmiszerek előállításához jó minőségű takarmányra van szükségünk."

Tanuló: "Most Erika néni! A lucerna tényleg egy állat?"

(A lucernáról és a vörös heréről olvastunk.)

Bizony, bizony a felső tagozat már nem helyszíne az olvasás tanításának, akkora mennyiségű a tananyag, ami feszíti a kollégákat szaktárgyaikban, hogy az esetek túlnyomó többségében az alapkészségek fejlesztése 4. osztály végén befejeződik (amit én nagyon helytelennek tartok, de maradjunk a tényeknél!).

Hogyan lehet mégis folyamatosan felzárkóztatni az ilyen gyerekeket!

Ne felejtsük el, hogy a gyermek pontosan tudja a kudarcát, hallja, hogy a többiek már nem nyökögnek, szótagolnak és tapasztalja a mocorgást, vagyis alig lehet kivárni, míg végigolvas valamit... Ez a stressz blokkolja őt a fejlődésben, megkezdődik a kamaszkor, ami egyébként is sokféle érzelmi hullámzás, útkeresés színtere. Pedagógus segítő útmutatása alapján igen nagy szerep hárul a szülőre. A hangos olvasást, a szöveg értelmezését minden nap gyakorolni kell. Én azt alkalmazom, hogy először elolvasunk egy mondatot (szó szerint végignyökögjük!), majd ehhez semmi érzelmi reakcióm nincs, megpróbáljuk kibogozni a tartalmát.(hol így sikerül, hol úgy). Megnézzük benne a hosszú szavakat, többször elolvassuk, megvizsgáljuk van-e benne olyan szó, aminek nem ismerjük a jelentését. Majd a mondatot újra elolvassuk. Újra rákérdezek valamelyik tartalmi elemére. Ezt a mondatot elolvassuk halkan, suttogva, hogy csak mi halljuk, majd hangosan, mint egy igazi bemondó! Ekkor már szépen szokott menni. Ilyen alapossággal megyünk végig egy-egy bekezdésen. Ez az olvasásfejlesztő gyakorlat napi fél óránál több ne legyen, mert megutálja. 

Mondhatjátok, hogy akkor még hol vagyunk a többi tantárgytól, a felsős leckéktől?!

Igen ezt mondom én is, de ha nem fejlesztjük az olvasási, írási, számolásai alapkészségeket, akkor soha nem fog tudni önállóan tanulni a gyerek.

Egyébként a gyerekeknek nagyon rosszak a tanulási szokásaik (ha vannak egyáltalán ilyenek). Neki esnek az írásbeli feladatoknak, munkafüzet, összeköt, kitölt, lerajzol.... úgy, hogy a hozzá kapcsolódó tankönyvi tananyag elő sem kerül. Pedig elvileg ezek a feladatok a megtanult tananyag alkalmazására, ellenőrzésére lennének valók. Szóval, kiment a divatból, hogy a tanulni való is lecke, hogy el kell olvasni a tananyagot többször, ki kell emelni belőle a lényeget, használni kell a füzetbe került vázlatot, hogy természetismeret, földrajz tanulásához mindig nyitva kell lennie a térképnek, történelemhez az atlasznak.
Hangsúlyozom: ez nem a tanulás, hanem az olvasásfejlesztés. Soha ne tegyetek a gyerek elé egy oldalas szöveget, mesét bármit, mert úgy kell felállnia fél óra után, hogy megint nem ment, megint nyökögött. Ez a kudarcérzés elveszi a kedvét attól, hogy továbbhaladjatok az úton. Többen kérdezték, hogy mi lenne, ha visszamennének elsős, másodikos olvasókönyvre. Régen megpróbáltam, ma nem tenném! Ez is azzal szembesíti, hogy óriási a hátránya és dedós dolgot tesznek elé.
Speciális gyakorlatokkal lehet gyorsítani az olvasástempót, pontosítani az olvasást, de erről azt hiszem írtam már, majd megnézem, ha nem teszek fel néhány dolgot.
Nem tudom elégszer írni a mosolyt, a jó hangulatot, a megnyugtató simogatást, biztatást, az apró előrelépésekben a megerősítést. Hiszen a siker kibontakozásának lelki feltételeit is meg kell teremteni...
Ne csapjunk le alkalomszerűen a gyerekre, ha rossz jegyet hoz, hanem a folyamatos, kitartó, napi szinten megjelenő közös munkára helyezzük a hangsúlyt! Építsük be a mindennapjaikban és a mindennapjainkba szülőként, úgy mint az edzést vagy a zene órát, vagy a nyelvi különfoglalkozást stb.
Jó munkát, szép napot mindenkinek!
E.

KONTRASZT

Hónapok óta orvoshoz viszem a lányom. Nincs rutinom, mindig egészségesek voltunk, nincs összeköttetésem, nem tudom, mennyit illik a borítékba tenni (mert, ha kellett az egészségügy az Isten úgy mutatta meg felém a gondviselését, hogy csupa kedves, segítőkész embert küldött és egy hálóingben is a privát betegüknek érezhettem magam, úgy törődtek velem!). 

Most is úgy érzem, hogy vezet az Úr, egyik jó embertől a másikig, csak utólag tudtam, hogy nagy emberhez juthattam, mert volt aki megkérdezte, hogy jutottam el hozzá és mennyit kért. 

- Az Isten vezetett el hozzá és nem kért semmit!

Pénteken aztán mégis nagy kontrasztot élhettem át!

Közölték a diagnózist, műtét, írjam alá a papírokat!

Hallgattam.

Kiment a lábamból az élet, a karomból az erő, alig tudtam elővenni a vizes üvegemet és leülni, hogy ne kelljen összekanalazni a földről. A lányom ott állt mellettem. 16 éves, ő a kicsi!

- Úgy hallgattuk végig a műtét folyamatát, a lebénulás és tolókocsiba kerülés veszélyét, mintha a legújabb párizsi divatról beszélnénk...

Elnézést kértem a hosszú várakozásért, a kinyomtatott papírokért, nem írtam alá.

Elmondták, hogy nincs róla fogalmam hány hónap a várakozó lista.

Úgy jöttünk ki a rendelőből, mint két részeg: én halál sápadtan, a lányom csorgó könnyekkel.

Az egész hétvégénket megbélyegezte ami történt, nem is tudtam, hogy beszéljünk róla vagy ne. Néha odajött egy-egy fél mondatból tudtam, hogy csak ezen jár az esze. Hozzáteszem az enyém is, csak én felnőtt vagyok... Úgy tettem fel vasárnap a buszra, hogy sírt... - én csak belül mertem, de ott nagyon! 

-Anya! Ha tolókocsis leszek, abba belehalok!

Elhatároztam, hogy még szülővárosomból Komlóról ismertem Mara nénit, aki olyan gyógytestnevelő volt, hogy aki hozzá került, nem tudta sírjon vagy nevessen, egy biztos, hogy kénytelen volt meggyógyulni, megpróbálom megkeresni. Hétfőn reggel hozzáfogtam feltérképezni, merre lakhat, hol dolgozott utoljára, tudtam, hogy az életkora szerint közelít a hetvenhez... 

Megtaláltam! 

A köztünk lezajló beszélgetésről csak ennyit: - Erikám! Eljössz hozzám az összes papírral csütörtökön a lányod nélkül és mi mindent megbeszélünk egymással. A gyerek nem hallhatja, mert lélektanilag visszaveti a fejleszthetőségben! (Na itt a kontraszt a péntekkel!) Ha alá mered írni a műtéti papírokat, köztünk vége a barátságnak! Én majd összerakom a lányodat! Megbeszéljük, milyen eszközöket hozzál, és ne mondd neki milyen vagyok (kegyetlen, mosolygós gyilkos gyógytornász, aki majdnem meghalt, tolószékbe akarták rakni és felállt. Azóta csak ennek él és elkötelezett, a legjobb, akit ezen a téren valaha láttam, hallottam!) Te csak maradj az anyja és szeresd, én majd végzem a dolgom!

Akkora erőt adott, hogy úgy érzem, ha nem szeretnék olyan sokan, elhordanám a Mecseket!

Erika

Ajándék ötletek!

Talán ezen a héten nekiállhatok a karácsonyi ajándékkészítésnek, de természetesen böngészem, hogy mit lehet már bekészíteni az ajándéktároló rejtekhelyemre, hogy ne érezzem úgy decemberben, hogy ebbe a karácsonyba bele lehet fulladni ANYAGILAG! A küzdelem évek óta tartó és pár éve tudatos...

Találtam néhány neten rendelhető kedvességet, összegyűjtöttem, hátha segít másnak is!

Itt van például ez a nagyon szép JEGYZETFÜZET (az egész sorozatot végigvásároltam már, ezért merem ajánlani). Minden oldal alján igeversek, nagyon szép kiadás 450 Ft.

Kapható a Parakletos Webboltban egy KARÁCSONYI CELOFÁNTASAK, amely betlehemi jelenetet ábrázol és a felirata: Áldott karácsonyt! Üdvözítő született ma néktek! Mindössze 16 Ft, neten rendelhető, nagyon sok mindent rakhattok bele! (Én házi édességet, mézeskalácsot fogok!)

Jelenleg itt a legolcsóbb a A legeslegszebb betlehemes című könyv (1275 Ft), mely szintén szép ajándék gyerkőcnek. 

Ha van a családban apróka DÖBRENTEI ILDIKÓ könyvére vessetek egy pillantást ezen az oldalon.

Az Aldiban kapható a KARÁCSONYI TÉSZTA, nagyon szép csomagolásban, fél kg-os kiszerelésben.

Évek óta nem olvastam A SZÍV újságot, valahogy kikerült a látókörömből, de ezen a hétvégén első számú olvasgatni valóvá lépett elő, el is határoztam, hogy előfizetek, ajándéknak is elsőrangú. (Lehet, hogy én ezt kapom magamtól, mert szerintem jó voltam... A hiba csak ott csúszna be, hogy ezt nem én mondom meg!)
Szép napot!
E.

Készülődök...

Nagyon készülődök. Ma lesz a szülők, nevelők jótékonysági bálja. Írtam már róla, tavaly ilyenkor (mintha csak ma lett volna), ismét fellépünk a szülők is és mi is. Diótortát sütök a tombolára. Természetesen nagyon izgulok, mert tudjátok Murphy törvénye szerint, ha nagyon szépet akarsz sütni, tuti nem jön fel a piskóta.
- Hú! Feljött!

A vacsorát egy kedves apuka főzi vegyes pörkölt készül bográcsban, illetve egy anyuka malacot süt, mely zsemlébe kerül zöldségek társaságában. Egyik diétásabb, mint a másik, de ma este nem a fogyás a célunk. Ha túllőnék a célon szapora tánclépésekkel próbálok megszabadulni a feleslegesen bevitt kalóriáktól. A büfében finom házi sütemények és hangulatjavító italok kaphatók. A zenekarunk továbbra is az elnyűhetetlen Pomi és Pinti, akik hetedik éve húzzák nekünk a talpalávalót.

Íme a diótorta!

A bevételből a szülői munkaközösség az óvodát és az iskolát támogatja. Közösen fogalmazzuk meg a céljainkat, melyeket az elmúlt években meg is valósítottunk.
Az idén egy pályázat önrészeként szeretnénk felhasználni. Sárkányhajót szeretnénk!
20 személyest.
Drukkoljatok!
E.

Hozzon...

"Hozzon a mai nap belső békét a számodra.

Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, 

pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,

amelyek a hitből erednek.

Használd az adottságokat, 

amelyeket kaptál,

és add tovább a szeretetet, 

amely megadatott számodra."

(Kis Szent Teréz)

Szép hétvégét mindenkinek!

E.

Szent Márton napja

November 11. Szent Márton napja.

Szent Mártonról, a naphoz fűződő népszokásokról, hagyományokról  ezen az oldalon olvashattok bővebben.

Időjárási regula: 

"Márton-napkor, ha a lúd a jégen áll,

karácsonykor térdig sárban jár."

Étel: sült liba, ludaskása. (A liba csontjából megjósolták az időjárást.)

Ezen a napon kóstolták meg az újbort:

"A bornak szent Márton a bírája."

A faluban pénteken ünnepeljük eme napot. (A gyerekek nagyon várják!)

Hogyan?

- délután libakeresés a templomkertben

- lampionos séta a tóparton

- sütőtök sütés a falu kemencéjében

A negyedikesekkel szorgalmasan gyártottuk a lampionokat, mert a kisebbeknek bizony ez a feladat még nehéz. Gondolhatjátok, hogy ők várják a legjobban...

Sajtos doboz az alja, körülötte kartonból a palást, kibélelve transzparenspapírral (olyan, mint régen a zsírpapír, csak színes :o) , egy lyuk jobbról, egy balról, spárga, a sajtos doboz aljára teamécsest rögzítünk egy kis kétoldalú ragasztó pöttyel és lehet sétikálni vele.

"Nincs szebb madár, mint a lúd

Nem kell neki gyalogút.

Télbe' , nyárba' mezítláb,

Úgy kíméli a csizmát."

E.