A blogomban hosszú ideje nem írtam.
Először megtudtam, majd elfoglalt lettem, hiszen tudtam, hogy parkolópályán leszek egy időre...
Szeretném megköszönni mindenkinek - tanítványnak, szülőnek, kollégának, barátnak, ismerősnek - a sok imát, sms-t, jókívánságot, amit kaptam. Mindent éreztem és tudtam és hatott és gyógyított.
A kórteremben az én szekrényem volt a legszebb!
Ott volt a fénykép, amelyen tartottátok a kis saját készítésű tábláitokat:
HAJRÁ ERIKA NÉNI!
És köszönöm Istenem, hogy olyan gyorsan kikerültem az intenzív osztályról, hogy ügyesen tudtam felülni, csövekkel közlekedni, hogy a műtétem óta (két hét alatt) négyet tüsszentettem és megtanultam lábujjhegyen köhögni. Hálával gondolok az orvosomra, a nővérekre és a szobatársakra is, akikkel a végére még nevetni is megtanultunk (néha magunkon!)
Köszönöm, hogy még gyógyulhattam a szüleim ápolása alatt és csütörtökön, amikor haza jöttem, itthon is gondoskodás, meleg, megértés, türelem várt, teljes ellátással, összkomforttal.
Az idei advent így sikerült!
De hála Istennek itthon vagyok, érzem a fenyő illatát, gyönyörködök a lányom mézeskalács házikójában, ajándékot csomagolok, zenét hallgatok, égnek a gyertyák, a mécsesek...
Sok minden átértékelődött bennem.
...még nehéz róla beszélni, írni!
ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!
E.
