Az egyik iskolabuszunk sajnálatos balesetet szenvedett a tegnapi havazásban. Már a tegnapi m1-es Híradó is mutatta, ma pedig a Tv2 Tények műsorában szerepeltünk. Dunántúli Naplóban pedig egyenesen főcím!
Sajnos!
A balesettel kapcsolatban nagyon sok tény senkit nem érdekelt, mert nem volt elég hatáshajhász, trendi, felcsattanó... Ezért gondoltam, hogy lejegyzem ide legalább magamnak emlékül.
Ha netán bármi kétséged lenne a gondviselésről, hát figyelj jól, mert érdemes visszafelé végigtekinteni az eseményeket!
A busz négy órakor indul Pécs felé. A kollégám - aki ezen a napon vezetni szokta - jelezte a helyettesemnek, hogy a nála lévő busz kicsit nehezen indul és más, mint a Toyota. A helyettesem egyből mondta, hogy cseréljünk, semmi gond! - na itt jön az első beavatkozás.
Tudnotok kell, hogy az Abaliget tábla és Orfű tető közötti útszakaszt senki nem érzi magáénak és egyszerűen nem takarítják! Ezen a hétfőn is betelefonált az egyik kollégám, hogy nincs takarítva az út és csúszkálnak az autók. A betelefonálás után 10 perccel történt meg a baj...
Még nem ért a busz a Remeterétig, amikor megcsúszott a hátulja, ellenkormányozás után elindult a másik irányba és a keresztbe sodródás után lecsúszni készült az útról. Igen ám, de itt meredek lejtő hajlik a bicikliút felé és a lejtőn a busz felborult a feje tetejére állt. Az én kis denevéreim - mert úgy néztek ki, hiszen a biztonsági öv megfogta őket - kétségbeesett kalimpálózás után kicsatolták a felfüggesztéseket és a hátsó részén, illetve a kitört ablakokon kimásztak. A kollégám és egyik 7. osztályos tanítványunk ügyesen kimentették a kis berepülő pilótákat, a mentők kiérkezésééig együtt tartották a csapatot. Kilenc mentő jött, katasztrófavédelem, 3-4 rendőrautó, szóval messziről azt hihette az ember, hogy egy katasztrófafilm forgatását bonyolítják éppen. Most már le tudom írni némi humorral, de mit tagadjam remegett a kezem és a lábam, amikor megkaptam a hírt. A gyerekeket a Gyermek Klinikára szállították kivizsgálásra, a kollégámat a Honvéd Kórházba. Az egyik kollégám közreműködésével én azonnal utánuk. A kórházban már pécsi kolléganőm várta a gyerekeket. Még tegnap mindenki hazament - Istennek legyen hála senkinek semmi baja. A Tanár úr fejét kicsit összevarrták, bekötözték, ő is otthon töltötte az éjszakát.
No, most figyelj!
Ki lett cserélve a busz egy olyanra, hogy ez a buszunk bírhatta ki legjobban ezt a borulást, vadonatúj téli gumikkal!
Hála Istennek, nem jött velük szembe semmi, amikor oldalirányban sodródtak az úton.
Karcolás nélkül megúszták a gyerekek, a Kollégám is csak könnyű sérülést szenvedett.
Ma reggel már azzal, hívott az egyik édesapa, hogy egy kis kolléga-team alakult nála, várják a buszt, teljesen megcsinálják - ha megéri nekiugrani - semmi munkadíj!
A Szülői Munkaközösség gyűjtést rendez nekünk vagy értünk, hogy tudjuk pótolni a kiesett járművet.
A Dunántúli Napló írásait borzasztó kommentek szokták szegélyezni. Nézzétek meg, egyetlen cinkelés nincs a cikknél!
Ma reggel úgy éreztem mindenki pont akkor akar tenni-venni a portája előtt, amikor dolgozni megyek! Nagyjából mindenki tudja, mikor húzok el az utcán. De mindenki csak a jót adta nekem, felajánlotta a segítségét, kifejezte az együttérzését, érdeklődött.
Sok minden forgott az utóbbi időben a fejemben, vajon elég jók vagyunk - mint iskola - elkötelezettek irántunk az iskolahasználók, megelégedettek?
Kaptam rá választ: Igen! Elkötelezettek és velünk vannak jóban rosszban!
***
U.i.: A Ferinek segítenünk kell! Nagyon bántja, hogy megtörtént... Nyomja a lelkét, hogy tud a szülők szemébe nézni - lelkiismeretes, precíz, pontos ember-, pedig a buszban utazó gyerekek szülei is mind vele vannak, nem hibáztatják, vigasztalják!
E.
