2016. november 11., péntek

A mi Bencénk!

Az idei első osztályunk összetétele pedagógiai, módszertani szempontból maga a tökély! Igazi jó kis vegyes leves, melynek minden cseppje ízes, zamatos, mindenki fűszer a nagy egészben. Bármit kipróbálhat közöttük egy innovatív pedagógus: differenciálhat, tehetséget gondozhat, megvillanthatja játékosságát, beledudorászhat az órába, elváltoztathatja a hangját kisegérré, viccesen kuncoghat! Mivel karakán férfiemberek is tagjai az osztálynak az ostorpattogtatás sem megvetendő, kifejezetten kívánatos lenne, hogy a karikás vége a fickó popsikon pattanjon időnként! Soha nem gondoltam volna, hogy az idei poloskainvázió meghozza az új tanulót közénk: Büdös Bencét! Aki remek figyelemfelkeltő, fegyelmező, ha kell idea a gyerekek számára. Hiszen Bence (a Büdös) mindig figyel, hallgat engem, örömmel mustrálja a gyerekek munkáját, mi több tanul tőlük. Az osztályban függő teremdíszek szalagjain üldögél, hol itt, hol ott, de valamiért mindenkinek fontos, hogy a nevesített poloska jó véleménnyel legyen róla! Van aki emiatt szebben ír, pontosabban számol, csukott szájjal eszik. szépen hajtja össze a ruháját, szóval motivációs ereje elvitathatatlan! Időnként halkan súgja meg észrevételét nekem, - amire persze mindenki nagyon kíváncsi lenne, hát még én! - így a csend pillanatokon belül elérhető, a rend pillanatok alatt helyre áll. Még azt a szívességet is megteszi nekem, illetve értem, hogy a legkritikusabb pillanatban ráröpül a vállamra. Egyből jelezte az egyik gyermek - önmagát nem visszafogva -hogy "Magára repült a Bence!"! Körülálltak, nézegették, nézegettek, nézegettük,... míg egyszer csak valaki gondolatait méltónak tartotta a csend megtörésére: Jaj, de aranyos ez a Bence! Írjon be neki egy piros pontot! - no ez jön hétfőn! Mert lehet erre nemet mondani? 


Nesze neked sok-sok módszertani könyv, modern masina, digitális tábla... egy poloska sietett a segítségemre! Mindenki irtaná, tényleg büdös, összerezzenünk, ha fülünk mellett bőrrög el, de nálunk nagy kedvenc lett! Reggel, amikor megérkeznek a gyerekek az osztályba, keresik őt. Átvizsgálják a lámpákat, a függönyt, a díszítő szalagokat és nyugodtan konstatálják, hogy ma is itt van. Mi ez, ha nem egy csoda?