A mi Bencénk!

Az idei első osztályunk összetétele pedagógiai, módszertani szempontból maga a tökély! Igazi jó kis vegyes leves, melynek minden cseppje ízes, zamatos, mindenki fűszer a nagy egészben. Bármit kipróbálhat közöttük egy innovatív pedagógus: differenciálhat, tehetséget gondozhat, megvillanthatja játékosságát, beledudorászhat az órába, elváltoztathatja a hangját kisegérré, viccesen kuncoghat! Mivel karakán férfiemberek is tagjai az osztálynak az ostorpattogtatás sem megvetendő, kifejezetten kívánatos lenne, hogy a karikás vége a fickó popsikon pattanjon időnként! Soha nem gondoltam volna, hogy az idei poloskainvázió meghozza az új tanulót közénk: Büdös Bencét! Aki remek figyelemfelkeltő, fegyelmező, ha kell idea a gyerekek számára. Hiszen Bence (a Büdös) mindig figyel, hallgat engem, örömmel mustrálja a gyerekek munkáját, mi több tanul tőlük. Az osztályban függő teremdíszek szalagjain üldögél, hol itt, hol ott, de valamiért mindenkinek fontos, hogy a nevesített poloska jó véleménnyel legyen róla! Van aki emiatt szebben ír, pontosabban számol, csukott szájjal eszik. szépen hajtja össze a ruháját, szóval motivációs ereje elvitathatatlan! Időnként halkan súgja meg észrevételét nekem, - amire persze mindenki nagyon kíváncsi lenne, hát még én! - így a csend pillanatokon belül elérhető, a rend pillanatok alatt helyre áll. Még azt a szívességet is megteszi nekem, illetve értem, hogy a legkritikusabb pillanatban ráröpül a vállamra. Egyből jelezte az egyik gyermek - önmagát nem visszafogva -hogy "Magára repült a Bence!"! Körülálltak, nézegették, nézegettek, nézegettük,... míg egyszer csak valaki gondolatait méltónak tartotta a csend megtörésére: Jaj, de aranyos ez a Bence! Írjon be neki egy piros pontot! - no ez jön hétfőn! Mert lehet erre nemet mondani? 

Ez egy poloska. Nem a mi Bencénk...

Nesze neked sok-sok módszertani könyv, modern masina, digitális tábla... egy poloska sietett a segítségemre! Mindenki irtaná, tényleg büdös, összerezzenünk, ha fülünk mellett bőrrög el, de nálunk nagy kedvenc lett! Reggel, amikor megérkeznek a gyerekek az osztályba, keresik őt. Átvizsgálják a lámpákat, a függönyt, a díszítő szalagokat és nyugodtan konstatálják, hogy ma is itt van. Mi ez, ha nem egy csoda? 

Köszönjük...

Kedves Jóságos Mindenki, Busztologató Macikák, terheket Cipelő Cicák, Ránk gondolók!

Köszönjük a felajánlásokat, értünk meghirdetett árveréseket, koncertet, bált...

Mindent, amit a jószándék, segíteni akarás vezet!

Itt hallhattok rólunk...

Írisz itt árverezi a gyönyörű képeit...

Nemcsak pénzt ajánlhatsz fel, hanem bármit, amit értékesíthetünk egy pécsi és egy abaligeti karácsonyi standon...

Sőt!

Küldhetsz jó szót, bátorítást is! ...mert annak is nagyon örülünk!

Üdvözlettel: E.

Adománygyűjtés

Kedves Jóságosak, Jószívűek és bárkik, akik segíteni Tudtok, Szeretnétek, Akartok!

A buszbalesetünk után ( itt nézheted meg ) gyűjtést szervezünk, mert a váratlan kiadást nem bírjuk el és a tanév folytatódik, az asztma programnak mennie kell! 

Nyitottunk a bankszámlánkhoz egy alszámlát, melyen kizárólag a kisbuszra gyűjtünk!

Számlaszámunk: 10300002 - 24645454 -49020047

MKB Bank

Köszönjük: Erika

Baleset

Az egyik iskolabuszunk sajnálatos balesetet szenvedett a tegnapi havazásban. Már a tegnapi m1-es Híradó is mutatta, ma pedig a Tv2 Tények műsorában szerepeltünk. Dunántúli Naplóban pedig egyenesen főcím!

Sajnos!

A balesettel kapcsolatban nagyon sok tény senkit nem érdekelt, mert nem volt elég hatáshajhász, trendi, felcsattanó... Ezért gondoltam, hogy  lejegyzem ide legalább magamnak emlékül.

Ha netán bármi kétséged lenne a gondviselésről, hát figyelj jól, mert érdemes visszafelé végigtekinteni az eseményeket!

A busz négy órakor indul Pécs felé. A kollégám - aki ezen a napon vezetni szokta - jelezte a helyettesemnek, hogy a nála lévő busz kicsit nehezen indul és más, mint a Toyota. A helyettesem egyből mondta, hogy cseréljünk, semmi gond! - na itt jön az első beavatkozás.

Tudnotok kell, hogy az Abaliget tábla és Orfű tető közötti útszakaszt senki nem érzi magáénak és egyszerűen nem takarítják! Ezen a hétfőn is betelefonált az egyik kollégám, hogy nincs takarítva az út és csúszkálnak az autók. A betelefonálás után 10 perccel történt meg a baj...

Még nem ért a busz a Remeterétig, amikor megcsúszott a hátulja, ellenkormányozás után elindult a másik irányba és a keresztbe sodródás után lecsúszni készült az útról. Igen ám, de itt meredek lejtő hajlik a bicikliút felé és a lejtőn a busz felborult a feje tetejére állt. Az én kis denevéreim - mert úgy néztek ki, hiszen a biztonsági öv megfogta őket - kétségbeesett kalimpálózás után kicsatolták a felfüggesztéseket és a hátsó részén, illetve a kitört ablakokon kimásztak. A kollégám és egyik 7. osztályos tanítványunk  ügyesen kimentették a kis berepülő pilótákat, a mentők kiérkezésééig együtt tartották a csapatot. Kilenc mentő jött, katasztrófavédelem, 3-4 rendőrautó, szóval messziről azt hihette az ember, hogy egy katasztrófafilm forgatását bonyolítják éppen. Most már le tudom írni némi humorral, de mit tagadjam remegett a kezem és a lábam, amikor megkaptam a hírt. A gyerekeket a Gyermek Klinikára szállították kivizsgálásra, a kollégámat a Honvéd Kórházba. Az egyik kollégám közreműködésével én azonnal utánuk. A kórházban már pécsi kolléganőm várta a gyerekeket. Még tegnap mindenki hazament - Istennek legyen hála senkinek semmi baja. A Tanár úr fejét kicsit összevarrták, bekötözték, ő is otthon töltötte az éjszakát. 

No, most figyelj!

Ki lett cserélve a busz egy olyanra, hogy ez a buszunk bírhatta ki legjobban ezt a borulást, vadonatúj téli gumikkal! 

Hála Istennek, nem jött velük szembe semmi, amikor oldalirányban sodródtak az úton.

Karcolás nélkül megúszták a gyerekek, a Kollégám is csak könnyű sérülést szenvedett.

Ma reggel már azzal, hívott az egyik édesapa, hogy egy kis kolléga-team alakult nála, várják a buszt, teljesen megcsinálják - ha megéri nekiugrani - semmi munkadíj!

A Szülői Munkaközösség gyűjtést rendez nekünk vagy értünk, hogy tudjuk pótolni a kiesett járművet.

A Dunántúli Napló írásait borzasztó kommentek szokták szegélyezni. Nézzétek meg, egyetlen cinkelés nincs a cikknél!

Ma reggel úgy éreztem mindenki pont akkor akar tenni-venni a portája előtt, amikor dolgozni megyek! Nagyjából mindenki tudja, mikor húzok el az utcán. De mindenki csak a jót adta nekem, felajánlotta a segítségét, kifejezte az együttérzését, érdeklődött. 

Sok minden forgott az utóbbi időben a fejemben, vajon elég jók vagyunk - mint iskola - elkötelezettek irántunk az iskolahasználók, megelégedettek? 

Kaptam rá választ: Igen! Elkötelezettek és velünk vannak jóban rosszban!

***

U.i.: A Ferinek segítenünk kell! Nagyon bántja, hogy megtörtént... Nyomja a lelkét, hogy tud a szülők szemébe nézni - lelkiismeretes, precíz, pontos ember-, pedig a buszban utazó gyerekek szülei is mind vele vannak, nem hibáztatják, vigasztalják! 

E.

Sziasztok!

Volt egy kis szabad járatom és hosszú idő után leültem a gép elé és ránéztem a blogbarátok oldalaira, meglátogattam az új Gyereketetőt, konstatáltam hány helyen született kisgyermek, hogy kinek lett óvodásából  iskolás csemetéje, mit sütöttetek-főztetek mostanában, mi újság van a gyülekezeteitekben. Annyira jó volt látni, olvasni, hogy készültök az adventre, mennyi új ötlet, fénykép, élménybeszámoló várt rám az oldalaitokon. Mostanában kedvetlen vagyok, talán elfáradtam vagy le???, de jobbat nem is tehettem volna magammal - lám milyen önző az ember, a maga hasznát keresi - egészen feldobtatok! 

...és Kamilla nekem nagyon hiányoznak a nagy bölcsességről árulkodó, lelki vezetést, támpontot adó írásaid!

De jó, hogy visszatalálhattam a blogbarátok közösségébe!!!

Szeretettel üdvözlöm a blogomra ki-bejárókat és azokat, akiknél nyomot szoktam hagyni a látogatásaim során!

E.

Falevél innen!

Ez is hála...

Az édesapával régen nem láttuk már egymást. Tanítottam a lánykáját. A lányka már 35 körül van, édesanya. Az édesapa pedig már nagypapa. 

Örömmel ismertünk egymásra a hentesnél. Ő a pult túloldalán eladóként, én vásárlóként a másik felén. Üdvözölt, megkérdezte, hogy vagyok. Felelevenítettük a régi szép emlékeket, a családlátogatásokat. Én is érdeklődtem a lánykája felől és az unokákról kérdeztem. 

Ennek a találkozásnak már két éve...

Azóta is, ha vásárolok, mindig megkérdezi miből kérek. Ajánlja, hogy miből vásároljak (és miből ne), ha darált húst kérek, soványat darál, mert vélelmezi, hogy azt szeretem... Elnézem a kezét, ahogy finom mozdulatokkal lefejti a zsíros részeket és gondosan beteszi a darálóba a húst. Minden árut duplán rak zacskóba, nehogy átengedje a levét a többi árucikkre a táskámban. 

Tudom, hogy szegények voltak, nehezen neveltek fel három gyereket, taníttatták őket, egyengették a gyerekek útját erejükön felül. De a szívük mindig gazdag volt és lesz. 

Minden találkozáskor kicsit elérzékenyülök belül. 

Soha nem kértem, hogy másként szolgáljanak ki.

Ezek a mindennapok pedagógusnapjai!

Ezek az örök megemlékezések, amikor látom a kézmozdulatban, a gondosságban a hálát.

...amikor megláthatom a másik szemében a kimondatlan KÖSZÖNÖMÖT!

kép innen!

Áldott, szép pedagógusnapot kívánok a Kollégáknak!

"Vezesd őket, utat ne tévessz,

S magadhoz mindig hű maradj,

Mert élen állsz, és messze látszol,

Sose feledd: példa vagy!"

/Nagy László/

E.

Húzós!

Verset olvastunk az állatokról.

Minden versszak egy-egy háziállatról szól és a versszak utolsó sora, mintegy találós kérdés megfejtése, zárja a szakaszt és kitaláljuk melyik állatra gondolt a költő. 

Voltak benne olyan kifejezések, melyek átbeszélésre szorultak. 

Mi az, hogy kérődzik?

Milyen lehet a nyakas kakas?

...és bátorkodtam megkérdezni, mi az a kurta farkú malac?

Az egész osztályban csend lett.

Mi lehet az a kurta?

Andris komoly hangnemben törte meg a csendet:

- Szerintem az biztos valami csúnya szó.

Olyan, mint a k...va.

Senki nem nevetett, látszott, hogy egyet értenek Andrissal. Sőt! Bátornak gondolták, hogy kimondta...

Megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy egyáltalán nem csúnya szó. 

Hanem ilyen: 

E.