2016. november 11., péntek

A mi Bencénk!

Az idei első osztályunk összetétele pedagógiai, módszertani szempontból maga a tökély! Igazi jó kis vegyes leves, melynek minden cseppje ízes, zamatos, mindenki fűszer a nagy egészben. Bármit kipróbálhat közöttük egy innovatív pedagógus: differenciálhat, tehetséget gondozhat, megvillanthatja játékosságát, beledudorászhat az órába, elváltoztathatja a hangját kisegérré, viccesen kuncoghat! Mivel karakán férfiemberek is tagjai az osztálynak az ostorpattogtatás sem megvetendő, kifejezetten kívánatos lenne, hogy a karikás vége a fickó popsikon pattanjon időnként! Soha nem gondoltam volna, hogy az idei poloskainvázió meghozza az új tanulót közénk: Büdös Bencét! Aki remek figyelemfelkeltő, fegyelmező, ha kell idea a gyerekek számára. Hiszen Bence (a Büdös) mindig figyel, hallgat engem, örömmel mustrálja a gyerekek munkáját, mi több tanul tőlük. Az osztályban függő teremdíszek szalagjain üldögél, hol itt, hol ott, de valamiért mindenkinek fontos, hogy a nevesített poloska jó véleménnyel legyen róla! Van aki emiatt szebben ír, pontosabban számol, csukott szájjal eszik. szépen hajtja össze a ruháját, szóval motivációs ereje elvitathatatlan! Időnként halkan súgja meg észrevételét nekem, - amire persze mindenki nagyon kíváncsi lenne, hát még én! - így a csend pillanatokon belül elérhető, a rend pillanatok alatt helyre áll. Még azt a szívességet is megteszi nekem, illetve értem, hogy a legkritikusabb pillanatban ráröpül a vállamra. Egyből jelezte az egyik gyermek - önmagát nem visszafogva -hogy "Magára repült a Bence!"! Körülálltak, nézegették, nézegettek, nézegettük,... míg egyszer csak valaki gondolatait méltónak tartotta a csend megtörésére: Jaj, de aranyos ez a Bence! Írjon be neki egy piros pontot! - no ez jön hétfőn! Mert lehet erre nemet mondani? 


Nesze neked sok-sok módszertani könyv, modern masina, digitális tábla... egy poloska sietett a segítségemre! Mindenki irtaná, tényleg büdös, összerezzenünk, ha fülünk mellett bőrrög el, de nálunk nagy kedvenc lett! Reggel, amikor megérkeznek a gyerekek az osztályba, keresik őt. Átvizsgálják a lámpákat, a függönyt, a díszítő szalagokat és nyugodtan konstatálják, hogy ma is itt van. Mi ez, ha nem egy csoda? 

2013. november 28., csütörtök

Köszönjük...

Kedves Jóságos Mindenki, Busztologató Macikák, terheket Cipelő Cicák, Ránk gondolók!

Köszönjük a felajánlásokat, értünk meghirdetett árveréseket, koncertet, bált...
Mindent, amit a jószándék, segíteni akarás vezet!
Nemcsak pénzt ajánlhatsz fel, hanem bármit, amit értékesíthetünk egy pécsi és egy abaligeti karácsonyi standon...
Sőt!
Küldhetsz jó szót, bátorítást is! ...mert annak is nagyon örülünk!
Üdvözlettel: E.

2013. november 27., szerda

Adománygyűjtés

Kedves Jóságosak, Jószívűek és bárkik, akik segíteni Tudtok, Szeretnétek, Akartok!

A buszbalesetünk után ( itt nézheted meg ) gyűjtést szervezünk, mert a váratlan kiadást nem bírjuk el és a tanév folytatódik, az asztma programnak mennie kell! 
Nyitottunk a bankszámlánkhoz egy alszámlát, melyen kizárólag a kisbuszra gyűjtünk!
Számlaszámunk: 10300002 - 24645454 -49020047
MKB Bank
Köszönjük: Erika


2013. november 26., kedd

Baleset

Az egyik iskolabuszunk sajnálatos balesetet szenvedett a tegnapi havazásban. Már a tegnapi m1-es Híradó is mutatta, ma pedig a Tv2 Tények műsorában szerepeltünk. Dunántúli Naplóban pedig egyenesen főcím!
Sajnos!
A balesettel kapcsolatban nagyon sok tény senkit nem érdekelt, mert nem volt elég hatáshajhász, trendi, felcsattanó... Ezért gondoltam, hogy  lejegyzem ide legalább magamnak emlékül.
Ha netán bármi kétséged lenne a gondviselésről, hát figyelj jól, mert érdemes visszafelé végigtekinteni az eseményeket!
A busz négy órakor indul Pécs felé. A kollégám - aki ezen a napon vezetni szokta - jelezte a helyettesemnek, hogy a nála lévő busz kicsit nehezen indul és más, mint a Toyota. A helyettesem egyből mondta, hogy cseréljünk, semmi gond! - na itt jön az első beavatkozás.
Tudnotok kell, hogy az Abaliget tábla és Orfű tető közötti útszakaszt senki nem érzi magáénak és egyszerűen nem takarítják! Ezen a hétfőn is betelefonált az egyik kollégám, hogy nincs takarítva az út és csúszkálnak az autók. A betelefonálás után 10 perccel történt meg a baj...
Még nem ért a busz a Remeterétig, amikor megcsúszott a hátulja, ellenkormányozás után elindult a másik irányba és a keresztbe sodródás után lecsúszni készült az útról. Igen ám, de itt meredek lejtő hajlik a bicikliút felé és a lejtőn a busz felborult a feje tetejére állt. Az én kis denevéreim - mert úgy néztek ki, hiszen a biztonsági öv megfogta őket - kétségbeesett kalimpálózás után kicsatolták a felfüggesztéseket és a hátsó részén, illetve a kitört ablakokon kimásztak. A kollégám és egyik 7. osztályos tanítványunk  ügyesen kimentették a kis berepülő pilótákat, a mentők kiérkezésééig együtt tartották a csapatot. Kilenc mentő jött, katasztrófavédelem, 3-4 rendőrautó, szóval messziről azt hihette az ember, hogy egy katasztrófafilm forgatását bonyolítják éppen. Most már le tudom írni némi humorral, de mit tagadjam remegett a kezem és a lábam, amikor megkaptam a hírt. A gyerekeket a Gyermek Klinikára szállították kivizsgálásra, a kollégámat a Honvéd Kórházba. Az egyik kollégám közreműködésével én azonnal utánuk. A kórházban már pécsi kolléganőm várta a gyerekeket. Még tegnap mindenki hazament - Istennek legyen hála senkinek semmi baja. A Tanár úr fejét kicsit összevarrták, bekötözték, ő is otthon töltötte az éjszakát. 

No, most figyelj!
Ki lett cserélve a busz egy olyanra, hogy ez a buszunk bírhatta ki legjobban ezt a borulást, vadonatúj téli gumikkal! 
Hála Istennek, nem jött velük szembe semmi, amikor oldalirányban sodródtak az úton.
Karcolás nélkül megúszták a gyerekek, a Kollégám is csak könnyű sérülést szenvedett.
Ma reggel már azzal, hívott az egyik édesapa, hogy egy kis kolléga-team alakult nála, várják a buszt, teljesen megcsinálják - ha megéri nekiugrani - semmi munkadíj!
A Szülői Munkaközösség gyűjtést rendez nekünk vagy értünk, hogy tudjuk pótolni a kiesett járművet.
A Dunántúli Napló írásait borzasztó kommentek szokták szegélyezni. Nézzétek meg, egyetlen cinkelés nincs a cikknél!
Ma reggel úgy éreztem mindenki pont akkor akar tenni-venni a portája előtt, amikor dolgozni megyek! Nagyjából mindenki tudja, mikor húzok el az utcán. De mindenki csak a jót adta nekem, felajánlotta a segítségét, kifejezte az együttérzését, érdeklődött. 
Sok minden forgott az utóbbi időben a fejemben, vajon elég jók vagyunk - mint iskola - elkötelezettek irántunk az iskolahasználók, megelégedettek? 
Kaptam rá választ: Igen! Elkötelezettek és velünk vannak jóban rosszban!
***
U.i.: A Ferinek segítenünk kell! Nagyon bántja, hogy megtörtént... Nyomja a lelkét, hogy tud a szülők szemébe nézni - lelkiismeretes, precíz, pontos ember-, pedig a buszban utazó gyerekek szülei is mind vele vannak, nem hibáztatják, vigasztalják! 
E.

2013. november 24., vasárnap

Sziasztok!

Volt egy kis szabad járatom és hosszú idő után leültem a gép elé és ránéztem a blogbarátok oldalaira, meglátogattam az új Gyereketetőt, konstatáltam hány helyen született kisgyermek, hogy kinek lett óvodásából  iskolás csemetéje, mit sütöttetek-főztetek mostanában, mi újság van a gyülekezeteitekben. Annyira jó volt látni, olvasni, hogy készültök az adventre, mennyi új ötlet, fénykép, élménybeszámoló várt rám az oldalaitokon. Mostanában kedvetlen vagyok, talán elfáradtam vagy le???, de jobbat nem is tehettem volna magammal - lám milyen önző az ember, a maga hasznát keresi - egészen feldobtatok! 
...és Kamilla nekem nagyon hiányoznak a nagy bölcsességről árulkodó, lelki vezetést, támpontot adó írásaid!
De jó, hogy visszatalálhattam a blogbarátok közösségébe!!!
Szeretettel üdvözlöm a blogomra ki-bejárókat és azokat, akiknél nyomot szoktam hagyni a látogatásaim során!
E.


2013. június 2., vasárnap

Ez is hála...

Az édesapával régen nem láttuk már egymást. Tanítottam a lánykáját. A lányka már 35 körül van, édesanya. Az édesapa pedig már nagypapa. 
Örömmel ismertünk egymásra a hentesnél. Ő a pult túloldalán eladóként, én vásárlóként a másik felén. Üdvözölt, megkérdezte, hogy vagyok. Felelevenítettük a régi szép emlékeket, a családlátogatásokat. Én is érdeklődtem a lánykája felől és az unokákról kérdeztem. 
Ennek a találkozásnak már két éve...
Azóta is, ha vásárolok, mindig megkérdezi miből kérek. Ajánlja, hogy miből vásároljak (és miből ne), ha darált húst kérek, soványat darál, mert vélelmezi, hogy azt szeretem... Elnézem a kezét, ahogy finom mozdulatokkal lefejti a zsíros részeket és gondosan beteszi a darálóba a húst. Minden árut duplán rak zacskóba, nehogy átengedje a levét a többi árucikkre a táskámban. 
Tudom, hogy szegények voltak, nehezen neveltek fel három gyereket, taníttatták őket, egyengették a gyerekek útját erejükön felül. De a szívük mindig gazdag volt és lesz. 
Minden találkozáskor kicsit elérzékenyülök belül. 
Soha nem kértem, hogy másként szolgáljanak ki.
Ezek a mindennapok pedagógusnapjai!
Ezek az örök megemlékezések, amikor látom a kézmozdulatban, a gondosságban a hálát.
...amikor megláthatom a másik szemében a kimondatlan KÖSZÖNÖMÖT!
Áldott, szép pedagógusnapot kívánok a Kollégáknak!

"Vezesd őket, utat ne tévessz,
S magadhoz mindig hű maradj,
Mert élen állsz, és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy!"
/Nagy László/
E.


Húzós!

Verset olvastunk az állatokról.
Minden versszak egy-egy háziállatról szól és a versszak utolsó sora, mintegy találós kérdés megfejtése, zárja a szakaszt és kitaláljuk melyik állatra gondolt a költő. 
Voltak benne olyan kifejezések, melyek átbeszélésre szorultak. 
Mi az, hogy kérődzik?
Milyen lehet a nyakas kakas?
...és bátorkodtam megkérdezni, mi az a kurta farkú malac?
Az egész osztályban csend lett.
Mi lehet az a kurta?
Andris komoly hangnemben törte meg a csendet:
- Szerintem az biztos valami csúnya szó.
Olyan, mint a k...va.
Senki nem nevetett, látszott, hogy egyet értenek Andrissal. Sőt! Bátornak gondolták, hogy kimondta...
Megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy egyáltalán nem csúnya szó. 
Hanem ilyen: 
E.

2013. május 26., vasárnap

Vendégünk volt: Varró Dániel és Agócs Írisz

Napokkal korábban készültünk már a vendégek fogadására, az iskolában kézről-kézre jártak Varró Dániel könyvei. Az én osztályomban a Nem, nem, hanem című volt az abszolút győztes!


Persze részleteket olvastam fel a Túl a Maszat hegyen c. könyvből, Akinek a lába hatosból, de a Nők Lapjában futó Varró Dániel írássorozat is humoros már nagyobb gyerkőcöknek.
Így vártuk a vendégeket, nagy volt az izgalom!

...és megérkeztek!
Varró Dani felolvasott nekünk a kedvenc részletei közül...
Írisz pedig rajzolt a táblára rögzített csomagoló papírra.

Megelevenedtek a macik,
csodálkozott Szösz néne,
és Milán is vele csodálkozott.
A gyerekeknek nagyon tetszett, sokat nevettek a humoros részleteken.
Ezt követően kérdéseket intézhettek mindkettőjükhöz.
Amint láthatjátok volt vicces kérdés is és zavarba ejtő is.
A találkozó végén Írisz kedves képeslapjaira és a gyerekek könyveire dedikáltak mindketten.
Nagyon hálásak vagyunk, hogy rendhagyó irodalom órán vehettek részt a gyerekek, mert a várakozás izgalmának, a találkozásnak köszönhetően kicsit másként költözött be az iskolába a vers, a rajz, a humor.
Kézzel fogható, mélyen megélhető művészimpulzust kaptunk. 
Kedves Írisz és Dani!
Köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk!
E. 

2013. április 4., csütörtök

Talán akkor is...

Talán akkor is ilyen lehetett az április, amikor Kányádi megírta...
Most is ilyen!

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

***

(Sajnos ezeket nem a kertből szedtem, hanem INNEN)

Mindenkinek jobbulást! Nem tudom az idén mit csinált Sándor, József és Benedek...
...de trehány munkát végeztek, az egyszer biztos!
E.


2013. március 29., péntek

Húsvéti lelki nap

Mint minden évben, az idén is tartottunk gyermek lelki napot. A reggeli imádságot a szokásos módon megtartottuk az aulában, majd az alsósok és felsősök külön programra vonultak. 
A reggeli imádságon elhangzott történet nagyon tetszett a gyerekeknek és tanulságos minden ember számára, ezért ideteszem, bármely napon felolvasható és értékes a mondandója: 


A gorilla és az oroszlán
Egy ember munkát keresett, és észrevette, hogy a helyi állatkertben van üresedés. Érdeklődött az állás felől, és kiderült, hogy az állatkert nagyon különleges pozíciót kívánt betölteni. A gorillájuk elpusztult, és amíg egy újat szereznek be, azt akarták, hogy valaki öltözzön be gorillának, és játssza el a gorillát egy pár napig. Csak annyi a dolga, hogy üljön, egyen és aludjon. A kilétét természetesen titokban fogják tartani. Remek gorilla jelmezük van, úgyhogy biztosan senki nem fog rájönni.
Az állatkert elég jó fizetséget kínált ezért a munkáért, úgyhogy emberünk elvállalta. Felpróbálta a jelmezt, és tényleg, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi gorilla. Odavezették a ketrechez, elhelyezkedett a ketrec hátuljában, és úgy tett, mintha aludna. Ám egy idő után belefáradt az üldögélésbe, így hát sétált egy kicsit, ugrándozott, és próbált gorilla-hangokat hallatni. Úgy tűnt, hogy a látogatóknak nagyon tetszik. Ha megmozdult, vagy ugrott egyet, éljeneztek, tapsoltak és mogyorót dobáltak neki. Ő meg nagyon szerette a mogyorót. Így aztán tovább ugrált, és megpróbált fára mászni. Ettől egyenesen beindult a tömeg. Még több mogyorót dobáltak. A tömeg tetszését keresve megragadott egy indát, és a ketrec egyik oldaláról a másikra himbálózott. Ez nagyon tetszett az embereknek, és még több mogyorót dobáltak.
Hiszen ez  nagyszerű! – gondolta. Még magasabbra lendült, és a tömeg egyre nagyobbra nőtt. Tovább himbálózott az indán, egyre magasabbra lendülve. De egyszer csak elszakadt az inda! Átrepült a ketrec falán a szomszéd ketrecbe, ami az oroszláné volt.
Pánikba esett: ott volt egy óriási oroszlán, alig hét méternyire tőle, és nagyon éhesnek látszott. A gorillajelmezes ember elkezdett ugrálni, visítani és kiabálni:

„Segítség! Segítség! Vigyenek ki innen! Én nem vagyok gorilla! Ember vagyok gorillajelmezben! Segítség!”
Az oroszlán villámgyorsan ráugrott az emberre, leteperte, és így szólt:
„Hallgasson már! Mind a kettőnket ki fognak rúgni!”
***
Előbb vagy utóbb minden kiderül rólunk. Előbb vagy utóbb eláruljuk magunkat. Csak idő kérdése, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, kik és mik vagyunk mi valójában. Bárhogy is próbáljuk leplezni valódi természetünket, végül kudarcot vallunk. Egy stresszes, óvatlan pillanatban felszínre kerül az, hogy kik és mik vagyunk. Nincs értelme a színlelésnek.
Viszont Jézus előtt ne húzzunk fel jelmezt, hanem őszintén a magunk valójában mutassuk meg magunkat, mert őt úgysem tudjuk becsapni. Imádkozzunk, hogy változtassa meg bennünk a rossz tulajdonságainkat, és mi magunk is tudatosan hagyjuk el a rossz természetünket. Nehéz változtatni, de ha megvan bennünk az akarás, és elhatározás, akkor Jézus zöld utat kap lelkünk formálásához.

Az alsó tagozaton Csaba bácsi képes vázlatokban ment végig az eseményeken, a szertartásokon használatos színeken, így elevenedett meg kerek egészként a történet a kicsik előtt.
Ezt követően az osztálytermekben elkészült a történet naptár színezős formában, mely valamennyi alsós faliújság dísze lett. Utána elkészítettük a sziklasírt, melyet leírok és megosztok, hátha még valaki elkészíti otthon vagy elteszi jövőre ötletnek!
Nem kell hozzá más, mint torta alátét (karton), vízfesték, tűzőgép... esetleg ügyes kéz az angyal megrajzolásához (én számítógéppel szerkesztettem, mert sok kellett).


Így néz ki, ha elkészül!
Először felezzétek meg vonalzóval a kört úgy, hogy középen hagyjatok egy két cm-es sávot. Jobbról és balról ugyanakkora legyen a félkör. A két cm-es sávba szerkesszetek egy kihajtható támasztótalpat, ami segít abban, hogy biztonságosan megálljon.


Így néz ki hátulról a támasztótalp.
Ezt követően fessétek le a két félkört a barnától, az okkersárgáig, szürkéig minden színt használhattok, engedjétek, hogy egymásba szaladjanak, összedolgozódjanak a színek.
Ha megszáradt  a félkörök ívének szélét tűzőgéppel tűzzétek meg.  Mivel a domború oldalát festettük, az lesz kívül és kialakul a sziklasír ürege.

Az elejére vágjatok bejárati nyílást, de ne végig, hanem hagyjátok ki- benyitható állapotban.
Belülre angyalt lehet rajzolni vagy ragasztani a következő bibliai idézettel: 
"Mit keresitek a holtak között az élőt?
Nincs itt, hanem feltámadt."
Luk. 24:5-6.

Áldott, szép húsvétot mindenkinek!
E. 

2013. március 14., csütörtök

A cudar idő ellenére

Rendhagyó március 15-énk volt.
Hetek óta zajlott a készülődés, a feliratok, korhű ruhák, csákók, készültek a zakók,szuronyok, kardok, épült a híd...
Reggel mégis abba a helyzetbe kerültünk, hogy mit csináljunk, fújjuk le?
Esik a hó..., fúj a szél...
...de a gyerekek nem akarták.
Hogyan akarták volna, hiszen ezt várták mióta!
Tekintsétek meg történelmi tárlatunkat: valódi hősökkel, akik vállalták a karcoló hideget, a szelet, a kellemetlenséget, így lépve a hős márciusi ifjak nyomdokába:


 A pergő dobszóra elszánt asszonyok gyülekeztek a téren. Mi mindannyian az ablakokban csüngtünk és figyeltük az eseményeket. Ekkor kivágódott a Pilvax ajtaja és harsány, elszánt fiatalok léptek ki rajta. Hívó szavukra mindannyian csatlakoztunk hozzájuk, lelkesedésük magával ragadta az egész iskolát.


Senki nem félt a hidegtől, a havazástól, hiszen a hazájáról van szó!


Az asszonyok akkor is képesek mosolyogni, harmóniát teremteni, amikor a férfiak arca komoly, országot megrengető kérdésekkel vannak elfoglalva...



Menjünk a nyomdához!


Landerer és a nyomdászinasok nem adták egykönnyen a nyomdagépet.
...mégis kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.


A tömeg tátott szájjal hallgatta Petőfit...


Petőfi tudta, hogy a magyar forradalom egész Európát megrengeti.


A  "népek tengere" átkelve a hídon ment kiszabadítani Táncsicsot.


Minden ellenállás hiábavaló volt.
Ezen a napon győzött a lelkesedés, az egy akarat, együtt dobbant a szív!

***

A forradalmárokat az iskolában forró tea, meleg radiátor, élménymegbeszélés várta. Nagyon élveztük az élő történelemórát, ahol az elsősök beállhattak a verbunkba - ha már verbuváltak -, feltehették a huszár csákót, ahol együtt kiálthattuk a váratlan mecseki télben, hogy "Esküszünk! Esküszünk! hogy rabok tovább
Nem leszünk!". Mindenki vihetett haza frissen nyomtatott 12 pontot, Nemzeti dalt, lobogtathatott zászlót és torkaszakadtából üvölthette, hogy "Éljen!".
Hétfőn reggel az aulában meglepetés várja a hősöket...
Most még nem árulhatom el, hogy mi, mert innen kipuskázzák!
E.

Humor:
- Hogy tetszett, amit láttatok? Ugye milyen bátrak voltak a márciusi ifjak, hogy semmitől nem félve tudtak harcolni? Hogy ilyen fiatalon feláldozták az életüket a hazájukért?
- Igen. Bátrak voltak.
- Szerintem erősek is voltak. - mondja a másik.
- Vajon mi képesek lennénk ma a hazánkért meghozni ezt az áldozatot? Odaadnánk az életünket a szabadságért?
- Én biztos nem! - feleli az egyik aprócska. Akkor hogyan számítógépeznék?


U.i.: Délutánra Pécsen ítéletidő lett, egy trendi amerikai katasztrófafilmhez hasonlított a város. Abaligeten vér nélkül győzött a forradalom, csendes, hóborította táj várt itthon. Persze amíg Pécsről Abaligetre értünk folyamatosan fohászkodni kellett... A jó hír viszont, hogy ismét működött!

2013. február 16., szombat

Nyomaszt...

Engem nagyon nyomaszt az a fajta szegényedés, amit a környezetemben tapasztalok.
Már felütötte a fejét a családunkban is, az iskolában is és a faluban is.... és akkor messzebbre még nem mertem nézni.
Naponta hallom, hogy lyuk betömködéshez kellene egy kis pénz, hogy ne vigyék el a házat.
Bedugnám-e az irodámban a  telefontöltőt, mert otthon 4 hónapja nincs áram.
Minden nap végigsétálok délutánonként a folyosókon. Amikor a gyerekek bejönnek az udvarról, van mit megfogni. Tudjátok, a gyerkőc mindig siet. Egyik cipőjéből a harmadik osztálynál ugrik ki, másik cipőjéből a második osztálynál és ő már bent is van a napköziben. Ahogy szedegettem a cipőket (no meg sál, sapka, fél pár kesztyű...), megállapítottam, hogy de vizesek belül! Gondoltam is rá: - Kicsit sokáig vitte ki őket a kollégám? Nem vette észre, hogy az időjárás ennyire lucskos?
Igazán szomorú akkor lettem, amikor az ujjamat a cipő talpáról a belsejéig tudtam tolni. Nem egy pár esetében, hanem úgy négy-öt pár esetében. Amúgy sem világmárka cipők: vagy kínai vagy búcsús. (A búcsús nálam azt jelenti, hogy a minden második héten kipakoló árusok terméke!) 
Van olyan tanítványunk, akinek szeptember óta nincs befizetve a tankönyve! Hallgatok róla, mint a sír, persze óriási hatóság bácsik és nénik megrángatnának érte, de ők nem élnek köztünk...
...és zavar, hogy nem tudom milyen fiatalon vehet valaki 60 milliós házat, amikor még egész életemben nem kerestem annyit. Legalább annyi tiszteletet megérdemelnénk, hogy maradjon titokban. 
A mi falunkban nincs gazdag! Olyan van aki megél, aki nehezen és aki nem!
Olyan van, akinek van tűzifája és akinek nincs (de visznek neki!).
Olyan van, aki hálás egy adag papírszalvétába csomagolt kalácsért, mert gondolnak rá!
Nálunk nincs hajléktalan, megfagyó ember!
Ha végigsétálok a falun, megnézem, hogy kinek kanyarog a kéményéből a füst és kinek nem.
Ha nem már telefonálok is: ki tud róla? Hol van? Haza ment a lányához?
Nálatok hogy van ez a szegénység?
E.

U.i.: ...és nagyon nem tetszik, ami a közoktatásban történik!

2013. február 15., péntek

Egy kis bohóckodás!

Hónapok óta ment az iskolánkban a Törd a fejed! pályázati sorozat. Érdekes, furfangos, logikai jellegű feladatokat adtunk a gyerekeknek. Az elején még nagy volt a lelkesedés, azonban januárra érezhető volt, hogy alábbhagy a lendület. Minden évben írunk ki olyan lehetőséget a gyerekeknek, amelybe képességeiktől függetlenül, okos és kevésbé okos, szőke, barna, fekete, alacsony és magas egyaránt bekapcsolódhat.
Most is egy pályázati sorozatban vagyunk. Az első hét témája a BOHÓC volt!
Jöhetett minden mennyiségben, bármilyen anyagból és eszközzel, segíthetett szülő, nagy testvér, pedagógus.
Hogy mi a célunk vele?
Ne kerüljenek ki a gyerekek mindennapjaiból a kreatív tevékenységek, az újrahasznosítás fogalma. Gazdagodjon kép- és formaviláguk, használják és éljék meg a színeket, ismerkedjenek anyagokkal, átérezzék az alkotás örömét.

Ez például egy vidám cigánykerekező bohóc sajtos dobozból!

Kupakokból...
Étolajos üveg és papírmasé fej összedolgozásával készült.
Filcből varrva.
8. osztályos keze munkája.
1. osztályos gyermekrajz
Báb.
Bohóckiállítás. 
Ma reggel eredményhirdetés volt. 
A gyerekek bohóc orrot, anyós nyelv dudát és lufit kaptak, hogy teljes legyen a bohóckelléktár! 

A kép jobb oldalán látható faliújság is egy érdekes darab. Az egyik kolléganőm találta ki, mivel érzékelhetően alábbhagyott a tanítványaink köszönési kedve. Nemcsak felénk, egymás felé is és az iskolába belépő felnőttek felé is. A táblán több nyelven köszönéseket olvashatnak, emlékezteti őket erre az alapvető emberi gesztusra. Határozottan állíthatom, hogy megnőtt a köszönés iránti érdeklődés!
Bevált a módszer! 
E.

2013. február 14., csütörtök

Vicces

Rajz órán bohócot rajzoltunk. Megnéztük képről, énekeltünk róla, elmesélték a gyerekek ki az, aki már látott igazi bohócot. Már csak az volt hátra, hogy papírra kerüljenek a vidám figurák...
- Csukjátok be a szemeteket, képzeljétek magatok elé, vegyétek elő a fantáziátokat!
Andris lázasan keresgél a táskájában, türelmetlenséget, ideges mozdulatokat látok tőle.
- Andris! Fogj hozzá a munkához, rajzolj te is!
Ingerülten a padra csap:
- Csak tudnám mi az a fantázia, amit elő kell venni!
Azon túl, hogy jót mulattam rajta, el is gondolkodtatott! Vajon hányszor nem tudnak a gyerekek mit kezdeni a szavainkkal, kifejezéseinkkel.
Hasonló zűrzavart okozott néptánc órán, hogy járjunk úgy, mint egy baromfi!
Andriskám azt hitte, hogy butáskodni - szó szerint - baromkodni kell!
Jól ment nekik!

Amikor a szó tisztázva lett, már tudtak úgy járni, mint egy pulyka vagy egy tyúkocska, esetleg kacsa vagy liba.
Hát ennyit a szavak jelentéséről és a mindennapi élet humoráról!

***

Köszönöm, hogy olyan sokan érdeklődtetek felőlem: - Jól vagyok! Nem tudtam írni! Kicsit kiüresedtem és telítődtem egyszerre, talán csömör érzésnek is nevezném. Talán most újra indul a bringa...
Hálás vagyok a sok jókívánságért, biztatásért!
Köszönöm!
E.

2012. december 23., vasárnap

Köszönettel és hálával...

A blogomban hosszú ideje nem írtam.
Először megtudtam, majd elfoglalt lettem, hiszen tudtam, hogy parkolópályán leszek egy időre...
Szeretném megköszönni mindenkinek - tanítványnak, szülőnek, kollégának, barátnak, ismerősnek - a sok imát, sms-t, jókívánságot, amit kaptam. Mindent éreztem és tudtam és hatott és gyógyított.
A kórteremben az én szekrényem volt a legszebb!
Ott volt a fénykép, amelyen tartottátok a kis saját készítésű tábláitokat:
HAJRÁ ERIKA NÉNI!
És köszönöm Istenem, hogy olyan gyorsan kikerültem az intenzív osztályról, hogy ügyesen tudtam felülni, csövekkel közlekedni, hogy a műtétem óta  (két hét alatt) négyet tüsszentettem és megtanultam lábujjhegyen köhögni. Hálával gondolok az orvosomra, a nővérekre és a szobatársakra is, akikkel a végére még nevetni is megtanultunk (néha magunkon!)
Köszönöm, hogy még gyógyulhattam a szüleim ápolása alatt és csütörtökön, amikor haza jöttem, itthon is gondoskodás, meleg, megértés, türelem várt, teljes ellátással, összkomforttal. 
Az idei advent így sikerült!
De hála Istennek itthon vagyok, érzem a fenyő illatát, gyönyörködök a lányom mézeskalács házikójában, ajándékot csomagolok, zenét hallgatok, égnek a gyertyák, a mécsesek...
Sok minden átértékelődött bennem.
...még nehéz róla beszélni, írni!
ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!
E. 

2012. november 11., vasárnap

Egyre kevésbé...

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb fekete pontot adok. Az idén például még csak kettőt adtam. Az a kettő, elég volt mindenkinek ahhoz, hogy komolyan vegyenek és a többször figyelmeztetős hangom nagyobb hangsúlyt kapjon.
Azért, hogy értsétek és szegény 25-26 fős osztályokba járó gyermekek édesanyjaiként nehogy valami varázslást vagy álomvilágot sejtsetek a dolgok mögött, én 5 - azaz öt kisfiút tanítok az első osztályban.
Nagyon szeretem csinálni, gyönyörű napjaink vannak. Alaposan meg- és kiismertük egymást, így tényleg van idő arra, hogy mindenkinél addig próbálgassam a kulcsokat, amíg bele nem illik szíve-lelke lakatjába.
Azt hiszem, így jobban érthető, hogy egy-egy helyzetet nem kell hirtelen felindulásból, kavargó mérhetetlen zajban lerendeznem, hanem van mód a csendes megbeszélésre. Hatan úgy ülünk az asztal körül, mint otthon az étkezőben. Mindenki lát mindenkit és egyáltalán nem gond, ha nézi a másikat, tanul tőle. Persze vannak versenyfeladatok, játékok, amikor felépítjük a barikádokat és becsületből is vizsgázunk az önellenőrzések alkalmával. Kiválóan működik!
...és bizony nem mindenki érdemel minden feladatra vállveregetést, fejsimit, piros pontot, matricát vagy vastapsot, de tudatosan törekszem arra, hogy egyetlen nap se menjen haza úgy egy gyerkőc, hogy valami dicsérettel meg ne emeltem volna. Mindig találok olyan feladatot, szerepet, amiért kiemeltnek érezheti magát.
Pontosan tudom, hogy M. igazi férfi jellem, a többiek küzdenek is a barátságáért, mert vagány, talán az oroszlántól sem fél. Tipikus versenyszellem, ujjongva örül, ha nyer. Ha adok egy feladatot, nagyon siet (néha hibázik is), a legfontosabb számára, hogy elsőként mondja ki: KÉSZ! ELSŐ VAGYOK! (Többször kértem, hogy ne kiabálja ezt be, mire a válasz: Erika néni! Hadd kiabáljam be! Úgy szeretem ezt mondani!) 
 A. nagyon koncentrál minden feladatnál, ahányszor dicséretet, jutalmat kap mindig megemlíti, hogy ma este nagyon fog örülni az anyukája. A bátyja viszont mond rá valamit, ami csúnyát jelenthet (Megtudtam, hogy azt mondja: - Te kis stréber!)
  Á. remekül megtalálta a helyét közöttünk, másik közösségben elveszett és sikertelen volt. Rendkívül motiválja, hogy vannak feladatok, melyet úgy bízok rá: Tudod Á., hogy számítok a munkádra! 
A másik Á. szüntelenül nekem akar megfelelni, ő fejlődött a legtöbbet szeptember óta, a tanév kezdetén még az is csak hiú ábrándnak tűnt, hogy meg fog ülni a széken! ...és tádádádám! Ül - figyel - jelentkezik!
A fellegekbe lehet röpíteni egy fejsimogatással, egy bólogatással, mely jelzi számára, hogy ez igen!
O. nagyon szeret jutalmat kapni, ahányszor kap jutalmat, az ellenőrzőkönyvben összeszámolja, mennyi van már eddig: utoljára talán 19 volt (piros pont, csillag, matrica, mosolygós arc, királyfi korona, szóval ilyesmi). Amint kicsöngetnek, azonnal újságolja annak, aki éppen arra jár. (gyógypedagógus, másik osztályba járó diák, postás, fűtő-karbantartó, pap! szóval mindegy kinek!)
Igazán sajnálom, amelyik gyerek nem tudja megkapni ezt a melegséget, egyéni bánásmódot. Mindegyik tanítványom kiegyensúlyozott, olyan meghitt az egész, látom rajtuk, hogy nem szoronganak, derűsek. Nagyon szerencsés, hogy a hangomat sem kell felemelni közöttük, hiszen olyan döbbenetes lenne...
Láttátok volna az arcukat, mikor a felsősökre rádörögtem, alig hitték, hogy én vagyok!
...szerencsére ezt én is megláttam rajtuk. Nagyon szeretném őrizni ezt a harmóniát, nyugalmat. Hálás vagyok, hogy minden nap olvashatok nekik egy mesét, egyre jobban szeretik és értik.
Gyönyörű beszélgetéseink vannak, örömmel hallgathatom végig az élményeiket.
A tananyaggal pedig úgy haladunk, hogy magam sem hittem volna!
E.

2012. október 21., vasárnap

Csicserifasírt

Muszáj új dolgokat becsempésznem a konyhába.
Életmód és étrendváltásban vannak a családtagok.
Van, aki hízni szeretne, van aki nem fogyókúrázik, csak fogy... mert egészen másként táplálkozik, mint eddig.
Szóval, most ki vagyok hegyezve a fehérjében gazdag vega ételekre, húspótlókra, teljes kiőrlésűekre, olajokra, zöldfűszerekre, tartósítószermentesekre, nem félkészre, nem gyorsra.
Házira!
Ennek egyik folyománya a csicserifasírt.
Így szól a recept:
- 20 dkg csicseriborsó, 1 szép fej hagyma, petrezselyemgyökér, sárgarépa, 1 tojás, 1 teáskanál sütőpor, egy csokor petrezselyem, fél csokor koriander (ezt nem tudtam produkálni), 1 kávékanál római kömény, só, bors, olívaolaj.
Most jön a hogyan!
Este beáztatjuk a csicseriborsót, másnap a hagymával meg a gyökérzöldségekkel simára turmixoljuk. (Nekem nem olyan szuper a masinám, ezért én a répát, zöldséget, hagymát durva reszelőn lereszeltem. A csicseriborsót szét tudtam aprítani a géppel, kellően felpuhul az áztatás hatására.) Utána tojás, sütőpor, zöldfűszerek, só, bors, kömény. Egy órácskát pihen a hűtőben, majd diónyi gombóckákat raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe (a sütőpapírt lekentem egy kis olívával). A fasírt tetejét is megkentem olívaolajjal, majd hőlégkeveréssel 20-25 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöttem.


Ma mit csinálok másképp, mint a recept írja?
- a masszához is keverek olívaolajat, mert én száraznak találtam. 
- lesz benne koriander (igaz szárított!)
- mivel gondolom, hogy az olajtól hígabb lesz, így zab- vagy rozs- vagy lenpehellyel fogom lazítani.
Közzé fogom tenni, ha újítási elképzelésemet ne kövessétek...
Most reggel még bizakodó vagyok!
E. 

2012. október 19., péntek

Lesújtó...

Az iskolánkban/falunkban - mint mindig - első osztályú '56-os ünnepség volt.
A színpadon korhű kellékek, öltözetek, a háttérben a "hidegfutkostató" zene.
*Egy megrendítő jelenetben csak egyet nem tudtam megkapni: a döbbent, levegőben vágható csendet.
Szívet rázóan ropog a géppuska, a műsorban menekülő, sikoltozó emberek, akik átesnek sebesült vagy halott társaikon. A könnyeimmel küszködtem...
A jelenet láttán a nézőtéren SOK gyerek : nevet, vihog, röhög, kacag!!!
(Jó tanulók is!!!)
Először dühös leszek, utána szomorú, majd elkeseredett.
Itt tartunk ma!
Néhány kivonuló felnőtt próbál felmentést adni: Á! Nem értik még! Honnan tudnák mi az?
-Nem értik még??? Honnan tudnák mi az???
De mit?
Nincs az a történelmi kor és nincs az a modernitás, amelyben ne kellene tudnia egy iskolás korú gyereknek, hogy a géppuska hangja, a lövöldözés, a szirénázó segélyjármű (mentő, tűzoltó, rendőr) rosszat jelent. 
Valakit baj ért...
Valaki részvétre, együttérzésre... IMÁRA szorul.
És íme a mai rajzfilmcsatornák áldásos hatása, melyet a szülők válogatás nélkül, -villanypásztornak használva a tévét - kínálnak a gyermekeiknek: lehet viccesen lövöldözni, ölni, levágott fej után tovább kardozni, a toronyházból leugorva továbbfutni, büntetlenül szemétkedni, kiszúrni a szomszéddal, csenni a boltban.
Már most tudom, hogy szerdán reggel (pont én vagyok az "imás"! Köszönöm Istenem!) e mellett nem fogunk csak úgy elmenni és az együttérző szívért fogunk imádkozni.

Márai Sándor: Mennyből az angyal
(részlet)

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal
New York, 1956.



Jó szívvel ajánlom adalékképpen, mit ír Kamilla ebben a bejegyzésében.
E. 

2012. október 14., vasárnap

Vers

Intelem
KEZDŐ TANÍTÓNAK

Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn' a korán szenvedőt,
s öleld magadhoz, és csókold meg őt. 

Gárdonyi Géza


2012. október 12., péntek

Szóbeli felelet

Évek óta gond és kihívás, hogy nem megy a gyerekeknek a szóbeli felelet. 
Az én receptem a következő hozzá:
A szóbeli felelés felépítése alsó tagozaton kezdődik. Tud-e a gyermek képről beszélni, mesélni, tartalmat mondani? (A mese mondásánál figyelnie kell az események sorrendjére, az időrendre! Ebből következően logikusan felépítettnek kell lennie a produkciónak.)
 Tud-e a többieknek játékszabályt ismertetni vagy esetleg barkácsmunka folyamatát elmondani, élményt feleleveníteni?
Hogyan folytatódik felsőben?
A jó szóbeli felelet előkészítő hadművelete, hogy vajon egy tanár vagy egy felnőtt tud-e jó kérdést feltenni, beszéltetni, gondolkodásra késztetni. Megtanít-e érveltetni? Az órákon (mindegy milyen tantárgy, bármelyiken lehet gyakoroltatni!) hangsúlyt fektet-e a vitakultúra fejlesztésére. Elfogad-e a tanár vagy a felnőtt egyszavas választ vagy egész mondatban várja el a feleletet a kérdéseire?
Feltételezzük, hogy ez már mind megy! 
1. A füzetbe felépített vázlat gerince, kivonata legyen egy esetleges szóbeli feleletnek.
2. Az óra elején kijelölöm a felelőt és a kezébe adom a füzetbeli vázlat indítószavait. 
3. Mindig adok 5 perc felkészülési időt. (Addig a többiekkel megfejthetsz egy rejtvényt, barkochbázhattok, koncentrációt fejleszthettek, mondhatsz igaz-hamis állítást, rendezhetsz mondatbefejező versenyt stb.)
Miután a gyermek a cédula segítségével elmondta a feleletét - ha úgy érzed kimaradt valami - segítő kérdéseket adhatsz neki. A segítő kérdés válaszát próbáljátok beilleszteni a feleletbe: - Mikor kellett volna ezt elmondanod? Honnan maradhatott ki? 
Adok szövegtömörítő feladatokat:
Ma a táblára felírtam: Ki volt Szent-Györgyi Albert?
(5. osztályban vagyunk!)
Megadtam, hogy a könyvben melyik oldalon olvashatnak róla az Érdekességek rovatban. Ez azért is fontos, mert a gyerekek zöme  a rovatot nem olvassa el otthon!
Az olvasás után kis szálkákkal leírták, nekik mi a fontos ebből, a táblára az osztály összegzése került: 
-felfedezte a C-vitamint
-természettudós, orvos
-Nobel-díjas
-a paprikából mutatta ki
-magyar
Ezt követően a tábláról egyéni vállalás alapján szép kerek mondatokban ismertetni kellett, ki volt Szent-Györgyi Albert? 
Nagyon szép kerek összefoglalókat hallhattam.
Ezzel a feladattal gyakoroljuk a lényeg kiemelését, összefoglalását és a szóbeli kifejezőkészségünket fejlesztjük. 
Jó lehetőség még a kiselőadás vállalása (nagyon szeretik a gyerekek), összekötve bármilyen kutatómunkával, érdekességgel, amivel ők ismertethetik meg társaikat. Csak a pedagógusi fantázián múlik, hogy egy adott tananyagot milyen hozzáadott információval, izgalmas dolgokkal ékszerez fel. 
E.