Az iskolában soha nem volt és nincs is gondom a tanítással.
Amikor én főiskolára jártam, nagy gondot fordítottak a módszertani ismeretek megtanítására és mivel mindig is tanító néni szerettem volna lenni, hobbi szinten faltam az új dolgokat, élvezettel fürödtem az ismeretek átadásában. De ne gondoljátok, hogy nekem minden könnyű... van valami, ami nehéz és nyomja a szívemet!
Ez pedig az a tény, hogy a mai gyerekek neveletlenek!
Tisztelettel kérek bocsánatot mindenkitől, aki úgy érzi, hogy a szóhasználat méltatlan, az írásom nem személyeskedő, viszont általános!
Olyan elemi dolgokat hiányolok, mely nálam felül írja az okosságot és egyáltalán mindent!
Nekem fáj, hogy nem értik a kéréseket, utasításokat!
Konkrétan:
Én: - Vegyétek fel a piros ceruzát és pontosan javítsatok a táblai megoldás alapján!
X.Y.: - Erika néni! Én javíthatok lilával?
Én: - Mindenki a busz jobb oldali ajtaján szálljon ki!
- és már rohanok is át a busz túlsó oldalára, mert nyílik a bal oldali ajtó! Lezáratom...
(Most halt meg két kisgyermek! Istenem, hogyan élhetnék úgy tovább...)
Én: - Ha az egy asztalnál ülők megették a levest, jelzem, amikor indulhatnak a másodikért!
X. Y. Z. S. K és mind egyenként: - De én visszavihetem? - Visszavihetem? - Visszavihetem?
Hangos olvasás gyakorlása felsős nagy gyerekkel!
Szabadidőmben, csak úgy, szív szeretetből!
- Erika néni! Nem érti, hogy nem szeretnék olvasni...
- De megértem fiam! Csak én nem azért kapom a fizetésemet, hogy megtudakoljam szeretnél-e olvasni, hanem azért, hogy megtanítsalak. Ugyan melyikünk szeret addig biciklizni, amíg leveri a pedál a bokáját! Először meg kell tanulnod olvasni és majd megszereted...
Vedd elő D. az olvasókönyvedet!
- Nincs kedvem!
Létezett olyan, hogy rendgyakorlatok! Megtanítottuk a gyerekeket kettesével sorban állni, párban menni, libasorban sorakozni, szépen állni, kört alakítani, együttműködni, ha a nevét hallja rám nézni... Ezek nagyon fontos dolgok! Ha nem ment gyakoroltattuk! Többször... Ma olyan, hogy utasítást, kérést végrehajtani a gyerekek 30%-a képes. Hogy mi lesz velük a munkahelyükön, nem tudom!
Hogyan is nevelhetnék valakit a tiszteletre, a hálára és az alázatra, ha kicsi korától kezdve azt tapasztalja, hogy minden jár... csak úgy! Meg sem kell köszönni, meg sem kell becsülni!
Kicsi, falusi iskola vagyunk! Az iskola több mint fele ingyen étkező!
Közülük sokan reggel a boltban kezdik a napot, keksz, süti, üdítő! - zsupsz a táskába.
Benéznek az étkezőbe. Lekváros kenyér - tejjel! Fúj! - el sem veszik. De nekünk biztosítanunk kell!
Ebéd: Paradicsom leves - csirkemájas ragu rizzsel. Fúj! Utálom... De nekünk biztosítanunk kell!
A mi iskolánkban a gyerekvédelmi kedvezményezettek nagy többségének modernebb telefonja, zenekütyüje van, mint amilyet valaha is láttam! A múltkor Peti meg is kérdezte tőlem: Erika néni! Magának nincs okostelefonja? - Fiam! Törekszem rá, hogy én legyek okos! - feleltem én.
Szóval: ha nekem lenne kicsi gyerekem és megengedhetném magamnak, hogy otthon tanítsam bizony megtenném. Félnék beleengedni, ebbe a ferde erkölcsű, vad világba, ami már a gyerekek között is élesben jelen van. (...és falun ez még semmi, hogy miket hallok néha! Elképedek.)
Nagy erő és nagy elszántság kell ahhoz, hogy leküzdjük a világ szennyét... Rengeteg erőm megy el arra, amit régen mindenki tudott, ha okos volt, ha nem, ha szőke, ha barna, ha fiú, ha lány.
Sokkal neveltebbek voltak a gyerekek!!!
Egyet viszont elismerek! Ez van! És ezzel kell valamit kezdeni, ezekre a kihívásokra kell választ, megoldást találni. A magam részéről a jobbító szándék vezet, keresem a szülők felé a kapcsolatot, törekszem, hogy építő, együttműködő legyen a közös munkánk! De nem elég megbeszélnünk a dolgokat, tenni kell! Tudom, hogy mindenkinek sok a dolga, rohan a pénz után, több munkahelyen áll helyt, de a gyerekeink a jövőnk! Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mindennél előbbre való az ő nevelésük, formálásuk. Ez pedig kizárólag következetes neveléssel, megfelelő elvárásokkal lehetséges.
Nemrég olvastam valahol, hogy aki a gyermekét a saját életszínvonalánál magasabb szinten próbálja tartani az élősködőt nevel. Kemény szavak. De milyen igaz! Nem csináltatod meg a fogadat, mert drága, de a gyerekednek megveszed a legújabb telefont? Magadnak a kínaiba veszel cipőt, de neki Adidast. Rendjén van ez így? Te a férjeddel ezer éve nem vacsoráztál étteremben, de a gyerek kapjon laptopot, ha kell hitelre!
Lelkileg nagyon nehezen dolgozom fel a társadalom erkölcsileg elcsúszott voltát és nagyon sok energiám megy el a kompenzálásra.
"Hogy milyen jól teljesítünk, az nem csupán adottságainktól és keménységünktől függ, hanem a társadalmi háttértől, összeköttetésektől, családi kapcsolatoktól, és - nem utolsósorban - attól, hogy milyen jól teljesítettek korábban szüleink. Az élet nem közönséges futóverseny, hanem váltófutás. Rengeteget számít, hogy az előttünk futónak mekkora az előnye, amikor átvesszük a kezéből a stafétabotot."
William Rapsberry
