Hószünet van. kb. 60 cm-nél járunk és megállíthatatlannak tűnik... persze majd csendesedik és normalizálódik. Hogy jó-e ez nekünk, azt nem tudom, de önző módon most minden percét élvezem!
Ennek a magányomnak és egy finom bögre forró teának köszönhető eme néhány sor:
Közeledik a Valentin nap, tele minden szívecskés bugyival, bögrével, rózsás bonbonnal, csokival, parfümmel... szinte olyannyira, hogy rosszul érezd magad, ha te nem ünnepled. Végigfuttattam a fejemben, számomra mitől ünnep az ünnep és mely alkalmakat sorolok az ünnep fogalomkörébe. Két-három kategóriát fogalmaztam meg magamnak: az egyik a nemzeti, történelmi ünnepeink, a másik a szűk faluközösséghez tartozó hagyományápoláshoz kötődő ünnepeink és a családi ünnepek.
*Családi alkalmak, születésnapok, névnapok (nálunk az csak nagyon kicsi!), évfordulók!
Ezek a napok a mi családunkban szigorúan belterjes családi, szóval nem tartok és tartottam hatalmas gyerekzsúrt, nem készíttetek meghívót, csak egyszerűen egy kis ajándék mellé kedvenc ebéd, süti vagy torta! Elsősorban azért jutott ez eszembe, mert nemrégen a Kikában vásároltam és hatalmas csillogós ajándéktáskákkal mentek az emeletre pici, kacskán járó gyermekekkel anyukák és szüleik. Először csak találgattam magamban: mi lehet odafönn? Aztán leesett: - Egy alig totyogónak a 2. születésnapja! Úgy érkeztek a vendégek, mint a Neveletlen hercegnő 2-ben!!! Kicsit affektálva, kicsit utyuluputyuluzva...
Az igazi bensőséges, családi ünnepek melegségét, hangulatát soha nem adhatja vissza a zaj, a csillogás, a divat. Azt viszont minden születésnapon el szoktam mondani a gyerekeimnek, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy pont őket kaptam ajándékba az Istentől, hogy mennyit formáltak engem, milyen sokat köszönhetek nekik és fel szoktuk eleveníteni a vicces jeleneteket, amin újra meg újra jókat nevetünk.
*Nem tehetek róla, de a nemzeti ünnepeinken a könnyeimmel küszködök, gombóc van a torkomban, annyira küzdök az érzéseim ellen (főleg, ha tudom, hogy meg kell szólalnom a nyilvánosság előtt egy ponton), hogy rendszerint megfájdul a fejem. Legbelül, a hős-ősok iránt végtelen hálát, tiszteletet érzek és mindig megfogalmazom magamnak, hogy sokuktól még igen messze vagyok... van még hova felnőni!
*A falusi hagyományaink jókedvre derítenek, építik a helyi közösséget! Most például jövő hétre csúsztattuk a farsangot, mert félünk, hogy a nehezen járható utak miatt kevesebben jutnak el hozzánk, mint szeretnének!
A mi falunkban ez nagy ünnep: Kiszebaba égetés vagy úsztatás (most égetés lesz! úgy tűnik!), osztályműsorok, sütivásár, zene, tánc, tombola!
... és itt van a Valentin nap, amivel nem tudok mit kezdeni. Mondják a tengeren túlról jött!!! Hát, aki kopogtat, azt se mindet engedjük be... megnézzük, átgondoljuk. Döntünk jól, vagy rosszul.
Szép magyar szólásgyűjteményünk hagyott ránk olyanokat, mely a szerelemmel, házassággal foglalkozik és nekem ennyi elég...
Aki szeret, kétszer él.
Ahol a szívek szeretnek, sok sérelmet elfelednek.
Amilyen rózsát szakítottál, olyat szagolsz.
Jó asszony a háznak koronája.
Nem mindig édes gyökér a szerelem.
Hirtelen szerelem nem állandó.
Bölcset is megvakít a szerelem.
Nem állandó az erőszakos szeretet.
Ravasz a szerelem, arany béklyóval jár.
Ha a szeretet elmúlt, sohasem volt igaz.
Meleg teás, forralt boros, fűtött szobás, szánkón siklós szép napot mindenkinek!
E.
