KONTRASZT

Hónapok óta orvoshoz viszem a lányom. Nincs rutinom, mindig egészségesek voltunk, nincs összeköttetésem, nem tudom, mennyit illik a borítékba tenni (mert, ha kellett az egészségügy az Isten úgy mutatta meg felém a gondviselését, hogy csupa kedves, segítőkész embert küldött és egy hálóingben is a privát betegüknek érezhettem magam, úgy törődtek velem!). 

Most is úgy érzem, hogy vezet az Úr, egyik jó embertől a másikig, csak utólag tudtam, hogy nagy emberhez juthattam, mert volt aki megkérdezte, hogy jutottam el hozzá és mennyit kért. 

- Az Isten vezetett el hozzá és nem kért semmit!

Pénteken aztán mégis nagy kontrasztot élhettem át!

Közölték a diagnózist, műtét, írjam alá a papírokat!

Hallgattam.

Kiment a lábamból az élet, a karomból az erő, alig tudtam elővenni a vizes üvegemet és leülni, hogy ne kelljen összekanalazni a földről. A lányom ott állt mellettem. 16 éves, ő a kicsi!

- Úgy hallgattuk végig a műtét folyamatát, a lebénulás és tolókocsiba kerülés veszélyét, mintha a legújabb párizsi divatról beszélnénk...

Elnézést kértem a hosszú várakozásért, a kinyomtatott papírokért, nem írtam alá.

Elmondták, hogy nincs róla fogalmam hány hónap a várakozó lista.

Úgy jöttünk ki a rendelőből, mint két részeg: én halál sápadtan, a lányom csorgó könnyekkel.

Az egész hétvégénket megbélyegezte ami történt, nem is tudtam, hogy beszéljünk róla vagy ne. Néha odajött egy-egy fél mondatból tudtam, hogy csak ezen jár az esze. Hozzáteszem az enyém is, csak én felnőtt vagyok... Úgy tettem fel vasárnap a buszra, hogy sírt... - én csak belül mertem, de ott nagyon! 

-Anya! Ha tolókocsis leszek, abba belehalok!

Elhatároztam, hogy még szülővárosomból Komlóról ismertem Mara nénit, aki olyan gyógytestnevelő volt, hogy aki hozzá került, nem tudta sírjon vagy nevessen, egy biztos, hogy kénytelen volt meggyógyulni, megpróbálom megkeresni. Hétfőn reggel hozzáfogtam feltérképezni, merre lakhat, hol dolgozott utoljára, tudtam, hogy az életkora szerint közelít a hetvenhez... 

Megtaláltam! 

A köztünk lezajló beszélgetésről csak ennyit: - Erikám! Eljössz hozzám az összes papírral csütörtökön a lányod nélkül és mi mindent megbeszélünk egymással. A gyerek nem hallhatja, mert lélektanilag visszaveti a fejleszthetőségben! (Na itt a kontraszt a péntekkel!) Ha alá mered írni a műtéti papírokat, köztünk vége a barátságnak! Én majd összerakom a lányodat! Megbeszéljük, milyen eszközöket hozzál, és ne mondd neki milyen vagyok (kegyetlen, mosolygós gyilkos gyógytornász, aki majdnem meghalt, tolószékbe akarták rakni és felállt. Azóta csak ennek él és elkötelezett, a legjobb, akit ezen a téren valaha láttam, hallottam!) Te csak maradj az anyja és szeresd, én majd végzem a dolgom!

Akkora erőt adott, hogy úgy érzem, ha nem szeretnék olyan sokan, elhordanám a Mecseket!

Erika

Ajándék ötletek!

Talán ezen a héten nekiállhatok a karácsonyi ajándékkészítésnek, de természetesen böngészem, hogy mit lehet már bekészíteni az ajándéktároló rejtekhelyemre, hogy ne érezzem úgy decemberben, hogy ebbe a karácsonyba bele lehet fulladni ANYAGILAG! A küzdelem évek óta tartó és pár éve tudatos...

Találtam néhány neten rendelhető kedvességet, összegyűjtöttem, hátha segít másnak is!

Itt van például ez a nagyon szép JEGYZETFÜZET (az egész sorozatot végigvásároltam már, ezért merem ajánlani). Minden oldal alján igeversek, nagyon szép kiadás 450 Ft.

Kapható a Parakletos Webboltban egy KARÁCSONYI CELOFÁNTASAK, amely betlehemi jelenetet ábrázol és a felirata: Áldott karácsonyt! Üdvözítő született ma néktek! Mindössze 16 Ft, neten rendelhető, nagyon sok mindent rakhattok bele! (Én házi édességet, mézeskalácsot fogok!)

Jelenleg itt a legolcsóbb a A legeslegszebb betlehemes című könyv (1275 Ft), mely szintén szép ajándék gyerkőcnek. 

Ha van a családban apróka DÖBRENTEI ILDIKÓ könyvére vessetek egy pillantást ezen az oldalon.

Az Aldiban kapható a KARÁCSONYI TÉSZTA, nagyon szép csomagolásban, fél kg-os kiszerelésben.

Évek óta nem olvastam A SZÍV újságot, valahogy kikerült a látókörömből, de ezen a hétvégén első számú olvasgatni valóvá lépett elő, el is határoztam, hogy előfizetek, ajándéknak is elsőrangú. (Lehet, hogy én ezt kapom magamtól, mert szerintem jó voltam... A hiba csak ott csúszna be, hogy ezt nem én mondom meg!)
Szép napot!
E.

Készülődök...

Nagyon készülődök. Ma lesz a szülők, nevelők jótékonysági bálja. Írtam már róla, tavaly ilyenkor (mintha csak ma lett volna), ismét fellépünk a szülők is és mi is. Diótortát sütök a tombolára. Természetesen nagyon izgulok, mert tudjátok Murphy törvénye szerint, ha nagyon szépet akarsz sütni, tuti nem jön fel a piskóta.
- Hú! Feljött!

A vacsorát egy kedves apuka főzi vegyes pörkölt készül bográcsban, illetve egy anyuka malacot süt, mely zsemlébe kerül zöldségek társaságában. Egyik diétásabb, mint a másik, de ma este nem a fogyás a célunk. Ha túllőnék a célon szapora tánclépésekkel próbálok megszabadulni a feleslegesen bevitt kalóriáktól. A büfében finom házi sütemények és hangulatjavító italok kaphatók. A zenekarunk továbbra is az elnyűhetetlen Pomi és Pinti, akik hetedik éve húzzák nekünk a talpalávalót.

Íme a diótorta!

A bevételből a szülői munkaközösség az óvodát és az iskolát támogatja. Közösen fogalmazzuk meg a céljainkat, melyeket az elmúlt években meg is valósítottunk.
Az idén egy pályázat önrészeként szeretnénk felhasználni. Sárkányhajót szeretnénk!
20 személyest.
Drukkoljatok!
E.

Hozzon...

"Hozzon a mai nap belső békét a számodra.

Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, 

pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,

amelyek a hitből erednek.

Használd az adottságokat, 

amelyeket kaptál,

és add tovább a szeretetet, 

amely megadatott számodra."

(Kis Szent Teréz)

Szép hétvégét mindenkinek!

E.

Szent Márton napja

November 11. Szent Márton napja.

Szent Mártonról, a naphoz fűződő népszokásokról, hagyományokról  ezen az oldalon olvashattok bővebben.

Időjárási regula: 

"Márton-napkor, ha a lúd a jégen áll,

karácsonykor térdig sárban jár."

Étel: sült liba, ludaskása. (A liba csontjából megjósolták az időjárást.)

Ezen a napon kóstolták meg az újbort:

"A bornak szent Márton a bírája."

A faluban pénteken ünnepeljük eme napot. (A gyerekek nagyon várják!)

Hogyan?

- délután libakeresés a templomkertben

- lampionos séta a tóparton

- sütőtök sütés a falu kemencéjében

A negyedikesekkel szorgalmasan gyártottuk a lampionokat, mert a kisebbeknek bizony ez a feladat még nehéz. Gondolhatjátok, hogy ők várják a legjobban...

Sajtos doboz az alja, körülötte kartonból a palást, kibélelve transzparenspapírral (olyan, mint régen a zsírpapír, csak színes :o) , egy lyuk jobbról, egy balról, spárga, a sajtos doboz aljára teamécsest rögzítünk egy kis kétoldalú ragasztó pöttyel és lehet sétikálni vele.

"Nincs szebb madár, mint a lúd

Nem kell neki gyalogút.

Télbe' , nyárba' mezítláb,

Úgy kíméli a csizmát."

E.

Emlékeztünk

Szombaton nálunk volt iskola. 

Reggel hét órára mentem, mert készülődtünk a temetői sírcsokrokat megkötni és vártam az érkező gyerekeket, hogy vízbe tegyem a sok hozott virágjukat, ágaikat, őszi terméseiket. 

Évek óta hagyomány, hogy meglátogatjuk a temetőben azokat a sírokat, akik az egyház, a falu vagy az iskola életében értékteremtő, közösségépítő munkát végeztek, akiknek köszönhetjük a jelenünket, illetve a katonasírokat.

Fél kilencre végeztünk a csokrokkal és indultunk a temetőbe.

Csaba bácsi megrendítő és a gyerekek számára is érzékelhető példákkal igazolta, hogy miért fontos, hogy hálával, tisztelettel gondoljunk az őseinkre. 

Hiszen itt nyugszik az a pap, aki  lányokat, asszonyokat rejtett a pincéjében és egy arany órával váltotta meg a tisztességüket, becsületüket. 

Itt nyugszik az a tanító, aki mindkét gyermekét egészen kicsi babagyerekként vesztette el és mégis töretlen maradt a hite Istenben.

... és az a pap, akinek köszönhetjük a barlangot.

Minden helyszínen imádságot olvasott fel egy gyerek.

A katona sírokat már csütörtökön rendbe tették a gyerekek Csaba bácsival, melyre kirakott papíron önkéntesen jelentkezhettek a gyerekek. Virágot is ültettek minden sírra.

A gyerekekben a legnagyobb csodálkozást az váltotta ki, hogy Csaba bácsi azt mondta, aki ide el van temetve, mind fiatalabb volt őnála. ...pedig Csaba bácsi mindenki szerint nagyon fiatal. (Így tudják átélni az időt!)

Ezt követően minden osztály meglátogatja az osztályba járó gyerekek hozzátartozóinak a sírját. 

Amikor odaértünk egy sírhoz, a gyermek elmondta kinek a sírjánál állunk és ő hogyan emlékezik vissza rá.

Az én osztályomba két olyan kisgyerek jár, akinek nem él az édesapja...

Visszaemlékezések:

"Egy éves voltam, amikor meghalt apukám, nem emlékszem rá. De anyukám azt mondta, hogy nagyon szeretett." - megtelt könnyel a szeme.

"Az én papám nagyon vicces ember volt."

"A papámra még a szomszédok is azt mondták, hogy rendes ember volt."

"A faluban mindenki úgy szólította a Mamámat, hogy Maris néni. Aki kérte, annak megvarrta a ruháját."

Minden sírnál imádkoztunk.

A gyerekek megrendülten álltak, csendesek voltak. Csodálkoztak rajta, hogy milyen sok fiatal nyugszik a temetőben. Vigyáztak az elhagyatott sírokra, libasorban közlekedtek suttogva vagy némán. 

Másfél óra múlva minden ment tovább a suliban.

Olyan jók voltak, halkak, megilletődöttek...

E.

Csend és elmélyülés

Mindkét fogalom megélése, tapasztalása ritka napjainkban, jótékony hatását azonban a legtöbben elismerik. 

A bennünket körülvevő zajos, villanós, rohanós világ nem táptalaja ezen jelenségeknek, mesterségesen kell keresni a helyet, a módot, ahol átélhetjük ezeket felnőttként vagy gyerekként.

Én felnőtt vagyok, megkeresem a módját, érzem, hogy szükségem van rá, de a gyermek ránk van utalva. Lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, feszült, fáj a feje a hangzavartól, elsírja magát, vagy agresszíven visszacsap, ha a legkisebb sérelem éri. ...de nem tudja mi az oka, nem tudja mi a pirula, nekünk kell segíteni abban, hogy idegrendszere, lelke megkapja ezeket a gyógyító vitaminokat.

Csend és elmélyülés. 

Többször írtam, hogy nagyon szeretem a művészeti területek összekulcsolódását, mert ezek az órák igazán alkalmasak ezek megélésére, megéltetésére.

Megismerkedtünk a tűfilccel. Megbeszéltük, hogy milyen sokféle vonalat húzhatunk, hogy nemcsak színezéssel lehet kitölteni valamit, hanem mindjárt látjátok hogy még hogyan...

A rajz órán őszi formákat felületdíszítéssel töltöttünk ki, motívumokat gyűjtöttünk hozzá.

A munka nagyon aprólékos, türelmet igényel, fejleszti a gyermek monotónia tűrését, jó lehetőség az elmélyülésre.

Közben Vivaldi szólt, nagyon halkan. Mi más mint a Négy évszak...

A képeken jól látható, az aprólékosság. A nagy egész formát kisebb szekciókra osztjuk és a különböző formák illetve a sötét-világos kontrasztja adja a szépségét. 

A rajzlap mindkét oldalát behajtottam, mint egy kis könyvet. Így kapták meg a papírt. A fülek külső részére végeztük az ujjgyakorlatokat. Kipróbáltuk a tollat és mintagyűjteményt készítettünk. Amikor megértették a feladatot, csak akkor nyitottuk szét a papírt. ...és a szétnyitott papír közepét látjátok a képeken. 

Ha azt szeretnéd, hogy élvezzék a gyerekek a csendet: 

*légy közöttük csendes, szokják meg, ha csendesen beszélsz hozzájuk, jobban kell figyelniük

*nem tudom elégszer írni, mosolyogj!, az arcod mindig azt üzenje, hogy de jó,hogy velük lehetsz

*miközben dolgozol velük, soha ne ülj le az íróasztalodhoz, sétálj közöttük és suttogva kommunikáljatok. Vigyázzátok meg azokat a pillanatokat, amikor csend van vagy háttérzene szól (csak minőségit vigyél be!)

*ahogy mászkálsz közöttük, folyamatosan kapjon pozitív megerősítést vagy olyan instrukciót, ami a munkájában továbblendíti. Észre kell venned, ha megfeneklett, nincs ötlete, a kínlódó unalom soha ne törhessen rá! 

*simogasd meg a fejét, vagy a vállát. Az érintésed segíteni fogja abban, hogy kilazuljanak az izmai, melyek a feszültségtől összeáll, ugyanúgy, ahogy Neked (válladban, hátadban, nyakadban!).

A csend "előállítása":

Ne úgy próbálj csendet teremteni, hogy hangosan kiabálod, hogy csend legyen, mert az reménytelen... sőt Te magad a feszültség fokozója vagy! 

Az egyik, amit alkalmazok, hogy ahogy belépek köszönök és mosolyogva, szép kihúzott testtartással megállok velük szemben! (Tudni szokták, mit akarok!)

A másik a Tükörjáték (remélem erről még nem írtam és nem szócséplés!). Megállsz velük szemben és elkezdesz csinálni egy mozdulatot: például váltva jobb és bal kezeddel böködöd az eget felfelé. Csinálni fogják, még nyüzsi lesz. Folytatod a bökögetést és mindeközben a jobb térdedet egyenletes ütemben felhúzod. (Csendesedni fognak, mert többfelé kell figyelnie!) Ha ehhez a fejedet is elkezded jobbra-balra billegtetni tuti csönd lesz, mert négy mozgást folyamatosan csinálni és követni, ahhoz már sok, hogy még beszélgessen is. 

Ezt a játékos gyakorlatot nagyon szeretik és sokfélét és vicceseket is találhattok ki!

A harmadik az osztályban olyan jelzőtáblák kihelyezése, amelyek a tanuláshoz nélkülözhetetlenül szükséges állapot megteremtését tanítja! Ilyen a CSEND tábla is, mely szimbolikával mutatja, nálam például egy mosolygós száj előtte egy ujjacskával, hogy mit kér a gyerekektől. Erre néha rámutatok, úgy, hogy a gondolatmenetemet nem szakítom meg, mégis értik, mit szeretnék.

A gyerekek mindig visszajelzik, hogy de jó volt. Elmúlik a fejfájás, megpihennek, töltődnek.

Érdemes hangsúlyt fektetnünk rá. 

E.