Vesd bele magad!

...az első szó a bocsánatkérésé: sajnálom, hogy csak jövőre készíthetitek el a kokárdát. Miattam. Elfújt a munka szele, ledöntötte végváraimat és elmaradtak az e-mailek. Pótolom... , de restellem. :o(

Kárpótlásképpen írok pár sort a 

VESD BELE MAGAD! programról.

Talán még a hó sem olvadt el, amikor helyettesemmel Gálos Lászlóval (Lapi tanár úrral) összeduruzsoltunk, hogy bizony egy falusi iskolának igazán profiljába tartozik az önellátó gazdálkodásra, kertészkedésre nevelés, ezért elhatároztuk, hogy újra megcéloznánk egy iskolakertet. 

Meg is lett a helye, a 6. osztálynak a mai naptól bevetésre készen várja a portája a magokat! A többi osztály is a napokban előkészíti a kertészkedésre szánt területét. 

Ekkor találtunk rá erre a programra: 

Vesd bele magad!

Mi lenne, ha belevetnénk!?

És belevetettük...

És nyertünk!

Az alsó tagozatos gyermekek családjai csatlakozhattak hozzá, vállalva, hogy otthon is kijelölnek a gyermeknek egy kis kertecskét, ahol a nebuló "szabadgazdálkodást" folytathat, megtapasztalhatja, hogy

 KI MINT VET, ÚGY ARAT!

Mi pedig vállaltuk, hogy folyamatos fényképes beszámolóval igazoljuk, bizonyítjuk, hogy egyáltalán nem volt felesleges befektetés a hozzánk eljuttatott ajándék vetőmagcsomag, méltóak voltunk rá!

A kertészpalántáknak Laci bácsi adta át az egységcsomagokat, melyen egy szorgalmas kiskertész mutatja, tanítja, hogy hogyan kell majd csinálni!

Öt féle vetőmag várja a puha földet és gondos szorgos kezecskéket: zöldborsó, retek, répa, hagyma, karalábé.

Elhatároztuk, hogy a zöldborsó leszüretelését bográcsban főzött vajas-galuskás borsólevessel ünnepeljük meg! 

Vessétek bele magatokat ti is a kertészkedésbe, neveljétek a gyerekeket munkára!

Tanítsátok meg nekik, hogy: 

Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ki mint vet, úgy arat!

Adjátok meg nekik azt az örömöt, hogy élvezhessék és érezhessék a munkájuk gyümölcsét! 

Tegyünk annyit magunkért, hazánkért, hogy ne engedjük, hogy lusta nemzedék nőjön fel!

E.

Origami kompozíció

...március 15-re!

Ha szeretnéd elkészíteni az idén az ünnepre, hagyj e-mail címet az üzeneteknél!
Hétfőn, kedden átküldöm!
E.

Írtam már róla...

Írtam már róla, hogy továbbképzésre járok és sok pozitív élmény ér.

...azóta ért negatív is...

de abból is tanultam, tapasztaltam.

A legjobb élményt számomra Gyurina Éva előadása jelentette, mert 

- gyakorlatias volt, használható panelekkel látott el bennünket

-belebújtatott egy fogyatékkal élő bőrébe, hagyta, hogy megszenvedjük, átéljük az élményeit és ezáltal saját magunk fogalmazzuk meg azokat a dolgokat, feladatokat, melyeket újra kell gondolnunk a munkánk során. 

- láthattam hallássérültek támogatását, segítését szolgáló olyan eszközöket, melyeket eddig még nem.

- egyfolytában a tanagyagok akadálymentesítésén gondolkodom.

Legnagyobb élmény számomra a következő páros gyakorlat volt:

Páronként kaptunk egy-egy műanyag szemüveget, melynek szemnyílásán egy-egy betegséget szimuláló műanyag lap volt. (különböző erősségű, súlyosságú). Ezt követően két fajta tésztát szét kellett válogatnunk tálakba: orsó és kagylótésztát. Ez simán ment, hiszen egy újabb érzékszerv (tapintás) bevonásával sétagaloppnak tűnt. Aztán jött a második pálya: válogasd szét a lencsét és a felesborsót. Már nem tudtam támaszkodni az ujjbegyeimre, hiszen felülete és alakja megegyezik. Nagyon közel vittem a szemnyíláshoz és talán árnyalatnyi különbséget megfigyelhettem. A nagy baj akkor volt, ha egy szemet rossz tálba tettem, mert azt a jók közül kiszedni, igen komoly kihívás volt. 

Ezt követően elénk tettek egy képet, a társunk kérdezett róla. Én egy várat kaptam jó nagy méretben. A következő képen a lényegtelen részleteket kifehérítették és csak az maradt rajta, ami ismeretanyag szempontjából a lényeg volt. ...és jöttek a kérdések.

A harmadik kép is ugyanaz volt, de a kontúrvonalat filccel áthúzták, így a sötét-világos kontrasztnak köszönhetően egészen ügyesen tudtam tájékozódni a képen. 

Megértettem, hogy 

-miért fontos, hogy amennyiben látássérült van az osztályban rögzített, fix helyen legyenek a bútorok, a székek, hogy az osztálytársakat miért szoktassuk arra, hogy soha ne a járófolyosón helyezzék el a táskájukat, hogyan segíthetjük vezetősáv felragasztásával a tanítványainkat. 

...és piszokul elfáradtam.

Amikor levettem a szemüveget, megkönnyebbült a fejem, hiszen legalább fél óráig koncentráltam minden idegszálammal, hogy meg tudjam oldani a feladataimat.

...és hálás lehetek a tréneremnek, mert meg sem kért, hogy szemüvegben menjek le a lépcsőn az első emeletről, majd hagyjam el az épületet és keljek át az iskola melletti zebrán az úttest másik oldalára.

Szóval sokat tanultam, sokat kaptam. 

...érzékennyé tettek ezek a feladatok.

Hogy mit tanultam tegnap?

- figyeltem, hátha van bent kandikamera, mert akkora volt a kontraszt a korábbi színvonallal.

Köszönöm a leckét, megtanultam, hogyan TILOS!

Megtanultam, milyen érzés a hosszú sorokban egymás mögé helyezett padokban hátra kerülni úgy, hogy semmit nem hallani abból, amit az előadó motyog. Érdektelenné váltam, untam, beszélgettem és elfáradtam a semmittevéstől. 

Megtanultam, hogyan válok pillanatok alatt motiválatlanná a szint alatti feladatoktól, bóvliságok sokaságától.

Megtanultam, milyen elképesztő tenni a mondvacsinált semmit.

Hogy milyen?

Fárasztó, kiábrándító.

Amilyen órát tegnap kaptam, soha nem fogadnám el egy hallgatótól!

...és tudtam, hogy ma amit kapok, mindenképpen klassz lesz, mert igencsak alacsony szintre került a léc!

Így lett! A mai közepes is klassznak tűnt!

Vigyázni fogok, hogy ebbe a hibába ne essek!

E. 

Köszönöm Virág!

Számomra VIRÁGTÓL díjat kapni megtiszteltetés, hiszen többször észre vettem szakmai írásainkon, a párbeszédeken, hogy vélekedésünk a közoktatás problémáiról, kihívásairól hasonlóak. Így volt ez akkor is, amikor ő otthon oktató édesanya/kolléga volt és így van ez most is, amikor visszatértek a hagyományos kerékvágásba. 

Szeretem az írásait, mert olyan otthonosak, a megoldásai természetesek, sok közöttük az olyan, ami úgy csípőből jön. Biztosan érzitek, hogy a pedagógus pályához egyrészt kellenek a megalapozott, komoly, szerzett ismeretek, de kell hozzá egy adag zsiger. Zsiger, ami úgy jön, csak az Isten tudja, hogy honnan, spontán megoldásként. Azt gondolom, hogy aki ezt nem érzi pedagógusként (és édesanyaként is ezt gondolom) ott sok fejtörést okoz a munka, kevesebb örömet ad, több gyötrődést. 

...és mindegy, hogy otthon csináljuk vagy intézményes keretek között...

Egyszerűen JÓL kell csinálni!

(hiszen az egyszerű/nagyszerű!)

Köszönöm a díjat, teljesítem az elismeréshez járó feltételeket! 

7 dolog rólam:

1. Nagyon szeretem a munkámat, óriási örömet okoz rátalálni a megoldásokra. A gyerekektől kapott sok jó, ahogy végignézek rajtuk és szüntelenül szembesülök vele, hogy milyen kiszolgáltatottak... hogy mennyire meghatározó kinek adta ajándékba a jó Isten, hol, hova, mikor születtek... eltökéltségre, elhivatottságra sarkall. Muszáj tenni értük, küzdeni még akkor is, ha súrlódni és karcolódni kell! 

Ekkora mákom van, hogy a munkám a hobbim!!!

***

2. Amikor visszavonulót fújok magamnak, szeretem, ha békén hagynak. ...és úgy ellehetek a gondolataimmal, a kézműveskedéssel, filmmel, könyvvel, Bibliával, komótosan kavargatva a kávémat, teámat és hallgatni a tűz ropogását.

***

3. Kedvenc virágom a tulipán.

***

4. Szeretek a barátaim társaságában lenni, totál társasági lény vagyok. Ilyenkor az egészséges életmódról nem rizsáznék: bográcsos babgulyás, nyársalás - JÖHET!

***

5. Ha azt kérdeznék Tőlem: szeretnék-e fiatalabb lenni?

NEM!

Köszönöm Istenem, hogy mindent megcsinálhattam, amit meg akartam! Azt tanulhattam, azt dolgozhattam, lettek gyerekeim, kutyáim. Gyönyörű helyen élek! Megtanultam örülni a kevésnek, észrevenni a szépet.

...és bevallom nehezen értettem meg a hála éltető erejét! Ehhez idő kellett! ...a harag távol tartását! Ehhez pláne idő kellett! 

...és tele vagyok tervekkel!

***

6. Kedvenc sportom a kosárlabda! Zene füleimnek az a surranó, csapódó hang, ahogy a kosárlabda csont nélkül csapódik a gyűrűbe! 

***

7. Kedvenc játékom a tantestülettel a GYILKOSOZÁS!

Ó, Istenem! Egy jó kis terápiás gyilkosozás, amint könnyesre röhögjük a szemünket. A gyanú árnyéka belengi a termet, lehull a lepel a logikáról, a taktikáról. Egész más oldalról ismerhetjük meg egymást! 

(Aki nem ismeri a játékot, ne ijedjen meg, vér nem folyik! Ha kéritek, leírom a szabályt! Ez nem a kacsintós!)

KÖSZÖNÖM A DÍJAT!

Kiknek adom?

Agócs Írisznek, aki már a mi falunkban lakik ám!!!

Napsugaras Parókiánknak, köszönet a gyönyörű írásokért és zenéért! 

Nellinek, a tuti receptekért!

Kilikének, akinek nagyon szeretek bekukucskálni a fészkébe a fiókákra! Sokat tanultam Tőled a háláról! 

Marywolfnak, aki eltűnik a látókörömből és amikor felbukkan, annak mindig értelme van! 

Kattintsatok rájuk! Érdemes!

Erika

Farsang vége - Hamvazószerda

Nem akartam, hogy ne kaphassatok ízelítőt az idei maszkokból, mert egyediek, könnyen elkészíthetőek otthon is és igazán becses darabok lettek:

Képzőművészetis növendékek munkái 4-6. osztályig!

Lufi lett újsággal kasírozva, tapétaragsztóval, majd a legfelső réteg fehér géppapír. Száradás után lufi leeresztése a dolgunk, majd félbevágni a formát és két álarc máris készülhet. A dudorokat, csőröket, kiemelkedő domborodó felületeket a fehér réteg előtt kell kialakítani és ragasztóval rögzíteni! 

Mindjárt hamvazószerda, kezdetét veszi a nagyböjt!

Mi ezekkel a barkaágakkal köszöntöttük ezt az ünnepi napot:

Az ágat hosszanti irányban sodort krepp papír felhasználásával, a rügyecskéket szürkés árnyalatú papírnégyzetekből origamiztuk. A háttér sem véletlenül lila! 

Lila, szürke vékony és vastag filcek felhasználásával gyerekarcok díszítik a faliújságot! Látható a homlokokon a kereszt. Az hogy két színre korlátozod a felhasználást, gazdagítja a díszítőtechnika használatát. Lehetnek hosszú, rövid hajú gyerekek, pufik és hosszúkás arcúak, szemüvegesek és szeplősek, széles mosolyra derülők! 

Áldott készülődést és ráhangolódást az előttünk álló ünnepi időszakra! 

E. 

Vasárnap

Vasárnap lévén, hoztam kicsit könnyedebbet...

 Szilvitől innen tanultam a bagettet!

Nagyon jól sikerült: némelyiket simán hagytam, némelyiket köménnyel szórtam. Szerintem csak ízlés és fantázia dolga. 

Mellé ezt tálaltam: 

Medvehagymás-szalonnás krumpli, sült oldalassal! 

Hát nem éppen reform és nem éppen diétás, de oltári finom!

Télire a fagyasztóba a következő módon teszem el a medvehagymát: a leveleket megmosom, egymásra igazítva szivar alakúra sodrom, lefóliázom, majd így kerül zacskóba. Fagyott állapotban is kiválóan szeletelhető, aprítható, remekül őrzi az aromáját. Egész télen használom kelt tésztákhoz, krumplihoz, mártáshoz. 

Így néznek ki az összetekert medvehagyma levelek, majd bele egy zacskóba. Annyit veszek ki, amennyit a felhasználás megkíván.

...és még egy medvehagymás...

Medvehagymás eszencia. Pálinkába áztatjuk a friss, összeaprított igen sok medvehagymát, majd egy olyan dunsztos üvegben érleljük, melyet meg tudunk kevergetni. Amikor a lé már zöldes színű és ütős illatú lesz jól zárható  üvegbe teszem. Nem kell nagy mennyiségben készíteni, mert ez nem élvezeti cikk! 

Immunerősítő, vértisztító, fertelmes szagú...

Állásinterjú elé nem ajánlom,

de 

meghűlés, tél végén jelentkező fáradság javítására kiváló! 

E. 

Továbbképzésre járok

Továbbképzésre járok. Korábban egytől nagyon elment a kedvem, hosszú volt, vontatott, tele elmélettel, filozofálgatással, én viszont nagyon gyakorlatias, tevékeny ember vagyok. Mit tagadjam: untam.

Most viszont fantasztikus élményben van részem. Olyan hálás vagyok a trénereinknek, hogy újra felébresztették a reményt, sőt, bebizonyították, hogy felfrissít, új irányt ad egy jó továbbképzés.

No nézzük, most éppen mi leszek, ha nagy leszek?

-mentor leszek - végre hivatalosan is- egyetemisták, főiskolások gyakorlatvezető mentora.

A sok gyakorlat, csoportmunka közben egyre jobban a szívemhez nőttek a hallgatók, megértettem azokat a társadalmi változásokat és problémákat, melyek közepette nekik úszniuk kellene. De úgy ám, hogy meg sem tanítottuk őket úszni, csak bedobtuk a vízbe...

Azért persze szóba kerülnek azok a tapasztalatok is, hogy a felsőoktatásban tömegesen vannak jelen azok a gyerekek, akiknek színvonalas képzés esetén ott nem sok babér teremhet(ne)!

A tegnapi foglalkozás első percétől az utolsó pillanatáig érdekes, értékes volt, mivel a mi iskolánk is ezen az úton lépdel: integrált iskola vagyunk, sőt talán nagyképűség nélkül magunknak ajándékozhatom az inkluzív jelzőt is. Kettő órától este hétig tartott, egy tíz perces szünettel. Úgy jöttem haza, hogy nagyon várom a jövő hetet, mert ez fog folytatódni...

Sok olyan gyakorlatot kaptunk, amelyet nekünk kellett elvégeznünk (marha nehéz volt) a dislexyás, disgráfiás gyerek szemével látott, észlelt nézőpontból megoldani. Majd bele gebedtünk, mire elolvastunk, értelmeztünk egy verset...

Nagyon szuper hallássérültek oktatását segítő eszközöket láttam. Alig várom, hogy jövő héten hozzájussak új fejlesztőfüzetekhez és a gyakorlati tárházamat bővítsék.

Kiváló kollégákkal vagyok együtt, mindig mással kell csoportot alkotni, olyan jól megismerjük egymást, tényleg erőt meríthetünk, tapasztalatot cserélhetünk egymás sikereiből, nehézségeiből. 

Ahányszor véget ér egy nap, a következő napon már kipróbálom a gyerekeimen a tanultakat, viszek be egy-egy új játékot, feladattípust.

...és képzeljétek működik!

Innen kaptam ezt a szépet...

„Ezek a csillogó fekete szemű gyerekek nem maguk váltották a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk: élet... Ha szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk ki belőlük: itt vagyok, faragj az évek során embert belőlem...” (Várady J.)