Engem nagyon nyomaszt az a fajta szegényedés, amit a környezetemben tapasztalok.
Már felütötte a fejét a családunkban is, az iskolában is és a faluban is.... és akkor messzebbre még nem mertem nézni.
Naponta hallom, hogy lyuk betömködéshez kellene egy kis pénz, hogy ne vigyék el a házat.
Bedugnám-e az irodámban a telefontöltőt, mert otthon 4 hónapja nincs áram.
Minden nap végigsétálok délutánonként a folyosókon. Amikor a gyerekek bejönnek az udvarról, van mit megfogni. Tudjátok, a gyerkőc mindig siet. Egyik cipőjéből a harmadik osztálynál ugrik ki, másik cipőjéből a második osztálynál és ő már bent is van a napköziben. Ahogy szedegettem a cipőket (no meg sál, sapka, fél pár kesztyű...), megállapítottam, hogy de vizesek belül! Gondoltam is rá: - Kicsit sokáig vitte ki őket a kollégám? Nem vette észre, hogy az időjárás ennyire lucskos?
Igazán szomorú akkor lettem, amikor az ujjamat a cipő talpáról a belsejéig tudtam tolni. Nem egy pár esetében, hanem úgy négy-öt pár esetében. Amúgy sem világmárka cipők: vagy kínai vagy búcsús. (A búcsús nálam azt jelenti, hogy a minden második héten kipakoló árusok terméke!)
Van olyan tanítványunk, akinek szeptember óta nincs befizetve a tankönyve! Hallgatok róla, mint a sír, persze óriási hatóság bácsik és nénik megrángatnának érte, de ők nem élnek köztünk...
...és zavar, hogy nem tudom milyen fiatalon vehet valaki 60 milliós házat, amikor még egész életemben nem kerestem annyit. Legalább annyi tiszteletet megérdemelnénk, hogy maradjon titokban.
A mi falunkban nincs gazdag! Olyan van aki megél, aki nehezen és aki nem!
Olyan van, akinek van tűzifája és akinek nincs (de visznek neki!).
Olyan van, aki hálás egy adag papírszalvétába csomagolt kalácsért, mert gondolnak rá!
Nálunk nincs hajléktalan, megfagyó ember!
Ha végigsétálok a falun, megnézem, hogy kinek kanyarog a kéményéből a füst és kinek nem.
Ha nem már telefonálok is: ki tud róla? Hol van? Haza ment a lányához?
Nálatok hogy van ez a szegénység?
E.
U.i.: ...és nagyon nem tetszik, ami a közoktatásban történik!
