Ez is hála...

Az édesapával régen nem láttuk már egymást. Tanítottam a lánykáját. A lányka már 35 körül van, édesanya. Az édesapa pedig már nagypapa. 

Örömmel ismertünk egymásra a hentesnél. Ő a pult túloldalán eladóként, én vásárlóként a másik felén. Üdvözölt, megkérdezte, hogy vagyok. Felelevenítettük a régi szép emlékeket, a családlátogatásokat. Én is érdeklődtem a lánykája felől és az unokákról kérdeztem. 

Ennek a találkozásnak már két éve...

Azóta is, ha vásárolok, mindig megkérdezi miből kérek. Ajánlja, hogy miből vásároljak (és miből ne), ha darált húst kérek, soványat darál, mert vélelmezi, hogy azt szeretem... Elnézem a kezét, ahogy finom mozdulatokkal lefejti a zsíros részeket és gondosan beteszi a darálóba a húst. Minden árut duplán rak zacskóba, nehogy átengedje a levét a többi árucikkre a táskámban. 

Tudom, hogy szegények voltak, nehezen neveltek fel három gyereket, taníttatták őket, egyengették a gyerekek útját erejükön felül. De a szívük mindig gazdag volt és lesz. 

Minden találkozáskor kicsit elérzékenyülök belül. 

Soha nem kértem, hogy másként szolgáljanak ki.

Ezek a mindennapok pedagógusnapjai!

Ezek az örök megemlékezések, amikor látom a kézmozdulatban, a gondosságban a hálát.

...amikor megláthatom a másik szemében a kimondatlan KÖSZÖNÖMÖT!

kép innen!

Áldott, szép pedagógusnapot kívánok a Kollégáknak!

"Vezesd őket, utat ne tévessz,

S magadhoz mindig hű maradj,

Mert élen állsz, és messze látszol,

Sose feledd: példa vagy!"

/Nagy László/

E.

Húzós!

Verset olvastunk az állatokról.

Minden versszak egy-egy háziállatról szól és a versszak utolsó sora, mintegy találós kérdés megfejtése, zárja a szakaszt és kitaláljuk melyik állatra gondolt a költő. 

Voltak benne olyan kifejezések, melyek átbeszélésre szorultak. 

Mi az, hogy kérődzik?

Milyen lehet a nyakas kakas?

...és bátorkodtam megkérdezni, mi az a kurta farkú malac?

Az egész osztályban csend lett.

Mi lehet az a kurta?

Andris komoly hangnemben törte meg a csendet:

- Szerintem az biztos valami csúnya szó.

Olyan, mint a k...va.

Senki nem nevetett, látszott, hogy egyet értenek Andrissal. Sőt! Bátornak gondolták, hogy kimondta...

Megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy egyáltalán nem csúnya szó. 

Hanem ilyen: 

E.

Vendégünk volt: Varró Dániel és Agócs Írisz

Napokkal korábban készültünk már a vendégek fogadására, az iskolában kézről-kézre jártak Varró Dániel könyvei. Az én osztályomban a Nem, nem, hanem című volt az abszolút győztes!

Persze részleteket olvastam fel a Túl a Maszat hegyen c. könyvből, Akinek a lába hatosból, de a Nők Lapjában futó Varró Dániel írássorozat is humoros már nagyobb gyerkőcöknek.

Így vártuk a vendégeket, nagy volt az izgalom!

...és megérkeztek!

Varró Dani felolvasott nekünk a kedvenc részletei közül...

Írisz pedig rajzolt a táblára rögzített csomagoló papírra.

Megelevenedtek a macik,

csodálkozott Szösz néne,

és Milán is vele csodálkozott.

A gyerekeknek nagyon tetszett, sokat nevettek a humoros részleteken.

Ezt követően kérdéseket intézhettek mindkettőjükhöz.

Amint láthatjátok volt vicces kérdés is és zavarba ejtő is.

A találkozó végén Írisz kedves képeslapjaira és a gyerekek könyveire dedikáltak mindketten.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy rendhagyó irodalom órán vehettek részt a gyerekek, mert a várakozás izgalmának, a találkozásnak köszönhetően kicsit másként költözött be az iskolába a vers, a rajz, a humor.

Kézzel fogható, mélyen megélhető művészimpulzust kaptunk. 

Kedves Írisz és Dani!

Köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk!

E. 

Talán akkor is...

Talán akkor is ilyen lehetett az április, amikor Kányádi megírta...

Most is ilyen!

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

***

(Sajnos ezeket nem a kertből szedtem, hanem INNEN)

Mindenkinek jobbulást! Nem tudom az idén mit csinált Sándor, József és Benedek...

...de trehány munkát végeztek, az egyszer biztos!

E.

Húsvéti lelki nap

Mint minden évben, az idén is tartottunk gyermek lelki napot. A reggeli imádságot a szokásos módon megtartottuk az aulában, majd az alsósok és felsősök külön programra vonultak. 

A reggeli imádságon elhangzott történet nagyon tetszett a gyerekeknek és tanulságos minden ember számára, ezért ideteszem, bármely napon felolvasható és értékes a mondandója: 

A gorilla és az oroszlán

Egy ember munkát keresett, és észrevette, hogy a helyi állatkertben van üresedés. Érdeklődött az állás felől, és kiderült, hogy az állatkert nagyon különleges pozíciót kívánt betölteni. A gorillájuk elpusztult, és amíg egy újat szereznek be, azt akarták, hogy valaki öltözzön be gorillának, és játssza el a gorillát egy pár napig. Csak annyi a dolga, hogy üljön, egyen és aludjon. A kilétét természetesen titokban fogják tartani. Remek gorilla jelmezük van, úgyhogy biztosan senki nem fog rájönni.

Az állatkert elég jó fizetséget kínált ezért a munkáért, úgyhogy emberünk elvállalta. Felpróbálta a jelmezt, és tényleg, teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi gorilla. Odavezették a ketrechez, elhelyezkedett a ketrec hátuljában, és úgy tett, mintha aludna. Ám egy idő után belefáradt az üldögélésbe, így hát sétált egy kicsit, ugrándozott, és próbált gorilla-hangokat hallatni. Úgy tűnt, hogy a látogatóknak nagyon tetszik. Ha megmozdult, vagy ugrott egyet, éljeneztek, tapsoltak és mogyorót dobáltak neki. Ő meg nagyon szerette a mogyorót. Így aztán tovább ugrált, és megpróbált fára mászni. Ettől egyenesen beindult a tömeg. Még több mogyorót dobáltak. A tömeg tetszését keresve megragadott egy indát, és a ketrec egyik oldaláról a másikra himbálózott. Ez nagyon tetszett az embereknek, és még több mogyorót dobáltak.

Hiszen ez  nagyszerű! – gondolta. Még magasabbra lendült, és a tömeg egyre nagyobbra nőtt. Tovább himbálózott az indán, egyre magasabbra lendülve. De egyszer csak elszakadt az inda! Átrepült a ketrec falán a szomszéd ketrecbe, ami az oroszláné volt.

Pánikba esett: ott volt egy óriási oroszlán, alig hét méternyire tőle, és nagyon éhesnek látszott. A gorillajelmezes ember elkezdett ugrálni, visítani és kiabálni:

„Segítség! Segítség! Vigyenek ki innen! Én nem vagyok gorilla! Ember vagyok gorillajelmezben! Segítség!”

Az oroszlán villámgyorsan ráugrott az emberre, leteperte, és így szólt:

„Hallgasson már! Mind a kettőnket ki fognak rúgni!”

***

Előbb vagy utóbb minden kiderül rólunk. Előbb vagy utóbb eláruljuk magunkat. Csak idő kérdése, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, kik és mik vagyunk mi valójában. Bárhogy is próbáljuk leplezni valódi természetünket, végül kudarcot vallunk. Egy stresszes, óvatlan pillanatban felszínre kerül az, hogy kik és mik vagyunk. Nincs értelme a színlelésnek.

Viszont Jézus előtt ne húzzunk fel jelmezt, hanem őszintén a magunk valójában mutassuk meg magunkat, mert őt úgysem tudjuk becsapni. Imádkozzunk, hogy változtassa meg bennünk a rossz tulajdonságainkat, és mi magunk is tudatosan hagyjuk el a rossz természetünket. Nehéz változtatni, de ha megvan bennünk az akarás, és elhatározás, akkor Jézus zöld utat kap lelkünk formálásához.

Az alsó tagozaton Csaba bácsi képes vázlatokban ment végig az eseményeken, a szertartásokon használatos színeken, így elevenedett meg kerek egészként a történet a kicsik előtt.

Ezt követően az osztálytermekben elkészült a történet naptár színezős formában, mely valamennyi alsós faliújság dísze lett. Utána elkészítettük a sziklasírt, melyet leírok és megosztok, hátha még valaki elkészíti otthon vagy elteszi jövőre ötletnek!

Nem kell hozzá más, mint torta alátét (karton), vízfesték, tűzőgép... esetleg ügyes kéz az angyal megrajzolásához (én számítógéppel szerkesztettem, mert sok kellett).

Így néz ki, ha elkészül!

Először felezzétek meg vonalzóval a kört úgy, hogy középen hagyjatok egy két cm-es sávot. Jobbról és balról ugyanakkora legyen a félkör. A két cm-es sávba szerkesszetek egy kihajtható támasztótalpat, ami segít abban, hogy biztonságosan megálljon.

Így néz ki hátulról a támasztótalp.

Ezt követően fessétek le a két félkört a barnától, az okkersárgáig, szürkéig minden színt használhattok, engedjétek, hogy egymásba szaladjanak, összedolgozódjanak a színek.

Ha megszáradt  a félkörök ívének szélét tűzőgéppel tűzzétek meg.  Mivel a domború oldalát festettük, az lesz kívül és kialakul a sziklasír ürege.

Az elejére vágjatok bejárati nyílást, de ne végig, hanem hagyjátok ki- benyitható állapotban.

Belülre angyalt lehet rajzolni vagy ragasztani a következő bibliai idézettel: 

"Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadt."

Luk. 24:5-6.

Áldott, szép húsvétot mindenkinek!

E. 

A cudar idő ellenére

Rendhagyó március 15-énk volt.

Hetek óta zajlott a készülődés, a feliratok, korhű ruhák, csákók, készültek a zakók,szuronyok, kardok, épült a híd...

Reggel mégis abba a helyzetbe kerültünk, hogy mit csináljunk, fújjuk le?

Esik a hó..., fúj a szél...

...de a gyerekek nem akarták.

Hogyan akarták volna, hiszen ezt várták mióta!

Tekintsétek meg történelmi tárlatunkat: valódi hősökkel, akik vállalták a karcoló hideget, a szelet, a kellemetlenséget, így lépve a hős márciusi ifjak nyomdokába:

 A pergő dobszóra elszánt asszonyok gyülekeztek a téren. Mi mindannyian az ablakokban csüngtünk és figyeltük az eseményeket. Ekkor kivágódott a Pilvax ajtaja és harsány, elszánt fiatalok léptek ki rajta. Hívó szavukra mindannyian csatlakoztunk hozzájuk, lelkesedésük magával ragadta az egész iskolát.

Senki nem félt a hidegtől, a havazástól, hiszen a hazájáról van szó!

Az asszonyok akkor is képesek mosolyogni, harmóniát teremteni, amikor a férfiak arca komoly, országot megrengető kérdésekkel vannak elfoglalva...

Menjünk a nyomdához!

Landerer és a nyomdászinasok nem adták egykönnyen a nyomdagépet.

...mégis kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

A tömeg tátott szájjal hallgatta Petőfit...

Petőfi tudta, hogy a magyar forradalom egész Európát megrengeti.

A  "népek tengere" átkelve a hídon ment kiszabadítani Táncsicsot.

Minden ellenállás hiábavaló volt.
Ezen a napon győzött a lelkesedés, az egy akarat, együtt dobbant a szív!

***

A forradalmárokat az iskolában forró tea, meleg radiátor, élménymegbeszélés várta. Nagyon élveztük az élő történelemórát, ahol az elsősök beállhattak a verbunkba - ha már verbuváltak -, feltehették a huszár csákót, ahol együtt kiálthattuk a váratlan mecseki télben, hogy "Esküszünk! Esküszünk! hogy rabok tovább
Nem leszünk!". Mindenki vihetett haza frissen nyomtatott 12 pontot, Nemzeti dalt, lobogtathatott zászlót és torkaszakadtából üvölthette, hogy "Éljen!".
Hétfőn reggel az aulában meglepetés várja a hősöket...
Most még nem árulhatom el, hogy mi, mert innen kipuskázzák!
E.

Humor:
- Hogy tetszett, amit láttatok? Ugye milyen bátrak voltak a márciusi ifjak, hogy semmitől nem félve tudtak harcolni? Hogy ilyen fiatalon feláldozták az életüket a hazájukért?
- Igen. Bátrak voltak.
- Szerintem erősek is voltak. - mondja a másik.
- Vajon mi képesek lennénk ma a hazánkért meghozni ezt az áldozatot? Odaadnánk az életünket a szabadságért?
- Én biztos nem! - feleli az egyik aprócska. Akkor hogyan számítógépeznék?


U.i.: Délutánra Pécsen ítéletidő lett, egy trendi amerikai katasztrófafilmhez hasonlított a város. Abaligeten vér nélkül győzött a forradalom, csendes, hóborította táj várt itthon. Persze amíg Pécsről Abaligetre értünk folyamatosan fohászkodni kellett... A jó hír viszont, hogy ismét működött!

Nyomaszt...

Engem nagyon nyomaszt az a fajta szegényedés, amit a környezetemben tapasztalok.

Már felütötte a fejét a családunkban is, az iskolában is és a faluban is.... és akkor messzebbre még nem mertem nézni.

Naponta hallom, hogy lyuk betömködéshez kellene egy kis pénz, hogy ne vigyék el a házat.

Bedugnám-e az irodámban a  telefontöltőt, mert otthon 4 hónapja nincs áram.

Minden nap végigsétálok délutánonként a folyosókon. Amikor a gyerekek bejönnek az udvarról, van mit megfogni. Tudjátok, a gyerkőc mindig siet. Egyik cipőjéből a harmadik osztálynál ugrik ki, másik cipőjéből a második osztálynál és ő már bent is van a napköziben. Ahogy szedegettem a cipőket (no meg sál, sapka, fél pár kesztyű...), megállapítottam, hogy de vizesek belül! Gondoltam is rá: - Kicsit sokáig vitte ki őket a kollégám? Nem vette észre, hogy az időjárás ennyire lucskos?

Igazán szomorú akkor lettem, amikor az ujjamat a cipő talpáról a belsejéig tudtam tolni. Nem egy pár esetében, hanem úgy négy-öt pár esetében. Amúgy sem világmárka cipők: vagy kínai vagy búcsús. (A búcsús nálam azt jelenti, hogy a minden második héten kipakoló árusok terméke!) 

Van olyan tanítványunk, akinek szeptember óta nincs befizetve a tankönyve! Hallgatok róla, mint a sír, persze óriási hatóság bácsik és nénik megrángatnának érte, de ők nem élnek köztünk...

...és zavar, hogy nem tudom milyen fiatalon vehet valaki 60 milliós házat, amikor még egész életemben nem kerestem annyit. Legalább annyi tiszteletet megérdemelnénk, hogy maradjon titokban. 

A mi falunkban nincs gazdag! Olyan van aki megél, aki nehezen és aki nem!

Olyan van, akinek van tűzifája és akinek nincs (de visznek neki!).

Olyan van, aki hálás egy adag papírszalvétába csomagolt kalácsért, mert gondolnak rá!

Nálunk nincs hajléktalan, megfagyó ember!

Ha végigsétálok a falun, megnézem, hogy kinek kanyarog a kéményéből a füst és kinek nem.

Ha nem már telefonálok is: ki tud róla? Hol van? Haza ment a lányához?

Nálatok hogy van ez a szegénység?

E.

U.i.: ...és nagyon nem tetszik, ami a közoktatásban történik!