Kodály Zoltán üzenetét választottam a mai bejegyzésem címéül. Iskolánk több funkciós általános iskola, alapfokú művészetoktatási intézmény. A képzőművészeti tanszakról írtam már, sőt egy gyönyörű pályamunka közzétételével próbáltam szemet gyönyörködtető ajándékot adni kedves mindannyiunknak. Tegnap lezajlottak a zeneművészeti vizsgák, ma megtartottuk az évadzáró hangversenyt és egy megtisztelő, nagyon rangos esemény szervezése vár még rám, melyet a kiválóra (jelesre) vizsgázó növendékeknek, kedves tanáraiknak és a zenekar tagjainak rendezek: filmvetítéssel egybekötött gyertyafényes állófogadás.
Vegyük sorra, mi miért fontos, úgy általában és nekem! Engedtessék ez meg nekem, hiszen, most nálam vagytok otthon, ki-ki vigye és vegye el magának azt, amit hasznosnak és fontosnak, megvalósításra érdemesnek talál!
Ha szeretnél többet megtudni a Kodály-módszerről itt utána nézhetsz! Érdemes! Viszik-veszik, mint a cukrot Japántól, Amerikáig... valahogy mi nem becsüljük eléggé.
(Kép INNEN! Köszönöm!)
"A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik."
Maradjunk Kodály gondolatainál, melyet érdemes a mindennapokban többször megízlelgetni! A művészeti nevelés a lélek borogatása, nem szükséges, hogy valaki a gyermekét művészi pályára szánja. Olyan dolgokat bányászhatunk elő a gyermekből, melyet korábban nem is feltételeztünk, ráadásul a zene olyan alapkészségek fejlesztésével foghat kezet, melyet egyébként csak sulykolhatnánk. Zene: egyenletes lüktetés, ritmus kezet fog a helyesírással. A kotta olvasása és memorizálása nemcsak a zenei memóriát, hanem általában a memóriát fejleszti. Duett, zongorás darabok, kamara zene: egymásra figyelés, összhang, csapatban gondolkodás! ... és mindezt hogy? Örömmel. Megszokják a gyerekek az alkalomhoz illő öltözetet, a színpadi megjelenést, a kiállást! Nálunk vizsgalapot kell készíteni, kiállni, megmondani a nevet és felsorolni mely darabokból vizsgázik a tanuló. Ezt, már másodikos (7-8 éves) gyermekek csodálatosan csinálják! Tartást ad nekik. (A rendszeres gyakorlás hiánya gondot szokott jelenteni. Ezt be kell csempészni az életükbe. Akkor szokott ez feloldódni, amikor elkezdenek zongorás darabot játszani és az élvezhető, élményszerű, laikus számára is örömet okozó muzsikálást megtapasztalják a tanítványok!)
A mai hangverseny csodálatos volt, élvezetes volt minden perce. Felemelő érzés látni a tanítványainkat, akik a kezdeti, kicsit fülhasogató vonóhuzigálástól eljutnak Vivaldiig, a Borsót sóztamtól, Bachig. Egészen kicsinyke gyerekbabák (7-8 éves) olyat fittyentenek zongorakísérettel a furulyán, hogy elkerekedik a nézők szeme, a magasabb évesek trillázó díszítőmotívumait hallva gyanakodva nézzük, hátha csalogány vagy sárgarigó bújt a hangszerükbe!
Mire készülök? Tavaly teremtettem hagyományt annak, hogy a legkiválóbb növendékeknek, tanáraiknak zenei állófogadást adok. Egyedi tervezésű (saját :o) meghívó-belépővel, kihirdetem és átadom a reggeli imádság után, kiket várok erre az alkalomra. A fogadáshoz méltó öltözetben kell megjelenni, zárt körű rendezvény. Erre az alkalomra egy remek cukrászdába csináltatok hangjegy díszítésű süteményt, violinkulcsos mignont, szendvics, üdítő várja a meghívottakat. Extra a terítés, gyertyafény és megkezdődik a záróhangverseny ünnepélyes kivetítése. (Nagyon szeretik saját magukat viszontlátni!) Hogy a hatás teljes legyen és a többiek kíváncsiak legyenek lezáratom a folyosót, megszólal a harsona és fekete estélyi ruhában megyek fogadni a meghívottakat! Hogy motiváló-e? A hangverseny után az udvaron már duruzsolták, vajon kik kapnak meghívót az idei zenei állófogadásra? Hamarosan megtudják, mert hétfőn ünnepélyesen kihirdetem...
"Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." (Kodály Z.)
Erika
