2010. november 27., szombat

Esik a hó!

Két kutyánk közül az egyik most lát először havat. Felhő egy 8 hónapos komondor furcsán néz az ég felé, tűnődik ki és mivel szórja tele az udvarunkat! 

 A közeg hamar természetessé válik, ha jön a gazdi és előkerül a labda minden megszűnik körülöttünk. A boldogság, megelégedettség ott vibrál velünk a levegőben. 

A zsemle színű (hangsúlyozom zsemle színű) puli a mi hűséges Csücsök kutyánk. Ha a gazda iránti hűségről szobrot kellene mintáznom, őt formáznám meg. Nagyon okos, intelligens, úgy tudunk beszélgetni, hogy ő meg sem szólal. Én mégis tudom, hogy mindenre válaszol! 
A koncentrálás oka, hogy merre fog röpülni a labda. És mivel mindkettőjüknek egyformán fontos, hogy megszerezzék, figyelnek...


Mese-mese mátka, pillangós madárka, ha egyszer ráérek, elmesélem néktek e két ebnek történetét, mely megér egy gyermekmesét!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése