2010. november 2., kedd
Szerintem a motivációról...
A motiváció nem matrica, pirospont, aranycsillag csupán. A motiváció bármi lehet, ami a gyereket belülről ösztönzi, kedvet ébreszt benne, ráhangol, amitől a feladat nem csupán teher, elvégzendő kötelesség, hanem öröm. Ezt nagyon sok minden előidézheti: a megfelelő légkör, a jó hangulat, az izgalmasan kiválasztott feladat, egy neki felkínált választási lehetőség. (Választhasson a feladatok közül: sok mindent megláthatunk, mi érdekli jobban, helyes-e az önismerete, önértékelése, képességei alatt választ-e vagy keresi a kihívást, kreatívabb feladatokat vesz fel szívesebben? A választás lehetőségével kicsit a felelősségvállalást is tanítjuk: ő döntött!) Fontos a változatosság, szinte ne is vegye észre, hogy folyamatosan stimulálva van. Mi felnőttek gyakran mondjuk: mindent el lehet adni! (Szerintem ez igaz, nézd meg nincs válogatás a módszerekben vagy mi az, amit el akarunk adni! Nekünk kell szelektálni!) Én ezt a gyerekek között is így tapasztalom, olyan nagy a felelősségünk abban, hogy mit kínálunk, milyen mesét viszünk be, milyen képeket, milyen zene szól a háttérben, milyen munkadarab készül el a kezünk alatt, mi magunk hogy nézünk ki, milyen az illatunk! A jó pedagógus a teljes jelenlétével tanít, a megjelenése, a hangja, a lénye motiváló! A leírtak mellett jutalomfalatkák a matricák, képek, könyvjelzők, radírok stb. Nem kell mindig jutalmazni, nem kell arra tanítani, hogy mindig kell kapni érte valamit. Hiszen erről szól az életünk! Ott sem kapunk mindig jutalmat, de tennünk kell a dolgunkat! Fontos, hogy minden pillanatban szem előtt tartsuk az ÉLET-re készütjük fel a gyerekeinket, nem egy mű világra. Nincs két egyforma gyerek! Folyamatosan kopogtatnunk kell náluk és keresni mire nyílik az ajtó!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem itthon éppen az a problémám, hogy hogyan motiváljam őket az önálló házi feladat elvégzésére. 4 általános iskolásom és 2 középiskolásom van, de csak a kicsik okoznak gondot ebből a szempontból. (És persze fiúk)Volt, hogy az érdemjegyeikért írtuk a megfelelő összeget, amit év végén kaptak meg, de ennyi gyereknél ez nem kivitelezhető már. Hogyan csináljam, hogy a házi feladatot maradéktalanul elvégezzék? A másik, most Bencével (2.osztályos) van a gond, hogy a suliba nem írja fel az összes házit, ezért én kapom a megrovásokat a tanártól, hogy nem ellenőrzöm a gyereket. Ez az én hibám? Kétlem! De hogyan csináljam, hogy a gyerek mindent felírjon? Ezt nem a tanárnak kellene ellenőriznie?
VálaszTörlésMikor a Zsolt fiam (már 20 éves) volt elsős, mindig mellette ültem és együtt készítettük (nem én írtam meg) a leckéjét. Ez azért volt gond, mert még negyedikes korában se volt hajlandó egyedül megírni. Most csak a Bencének a leckéjét nézem, követem a többiért a párom a "felelős".
Virág csodálatos munkáját tátott szájjal nézem és csodálom, mire képes a gyerekekkel. :)
Mária! Nagyon ritka az osztályomban, hogy nincs készen valakinek a leckéje. Nem adok sok írni valót (max. 1 féle feladatot), hozzá esetleg egy kis rajzosat! Megbeszéltük a szülőkkel, hogy olvasni minden nap kell! (Értik az anyukák, hogy miért fontos az olvasás és együttműködőek!)Elmondom, hogy mi a lecke, megházikózzuk, lecke füzetbe bejegyezzük (nem mindenkinek van, csak ahol szükségét érezzük a szülővel közösen, ha kell kézjegyemmel megerősítem, hogy beírta a csemete!)A leckéket minden nap kijavítom és lehet érte dicséretet kapni (matrica, mosolygós aláírás, arany mondat - változatosan). Jellemzően elkészítik, sőt igényesen, mert elsős koruk óta megszokták, hogy naponta értékelem, jutalmazom. Ebben az is benne van, hogy valakinek azt kell mondanom, ha holnap még egy kicsit szebb lesz, neked is ragasztok angyalkát a füzetedbe. Szebb szokott lenni! És odaragasztom vagy odarajzolom, ami jár a szorgalmasnak, igyekvőnek, precíznek.
VálaszTörlésAz önállóságra szoktatás nagyon fontos, az osztályomban van egy óra: meg szoktuk becsülni, hogy ha odafigyelünk kb. mennyi idő kell a dolgunkhoz, hagyunk rá egy kicsit, hogy átnézhessük (önellenőrzés). Az időtényező fontossága abban van, hogy megtanulja, ha ügyesen, gyorsan, precízen végzem a munkám több időm marad játszani, udvarra menni. Ne egy végnélküli dolog kezdődjön. Abban hogy előrébb lépjetek az én tapasztalatom szerint nagyon fontos a tanító és a te őszinte együttműködésed, az egymásra támaszkodás. Próbára is tettünk már közösen gyereket: e-mailbe átküldtem az édesanyának milyen leckét adtam. A gyerkőc nem tudta, hogy összefogunk az anyukájáva, de az anya ellenőrizhette, hogy bejelölt-e mindent, el tudja-e mondani mi a feladata. A mi összefogásunk vitte előbbre azt a közös célt, hogy megjelöljön, feljegyezzen mindent! Erika