Rajzolgatás - rajzoltatás

Néhány saját tapasztalatból szerzett jótanács rajzolgató és rajzoltató szülőknek! Számomra a készségtárgyak nagyon fontosak az oktatásban, sok kisgyerek számára a legjelentősebb megnyilvánulási, önkifejezési terület. Biztosan hallottátok Kokas Klári néni nevét, aki mindezeket - a zenét, a zenéhez kapcsolódó mozgást, és a zene hatása által ihletett képi ábrázolást - feszültségoldó, önkifejező terápiává fejlesztette ki. A mi iskolánkban senki nem tart ének órán magyart, vagy rajzon nem gyakoroltatja a matekot és technikán nem próbálják a közelgő ünnepély műsorát! Ezt nagyon egyszerű volt megoldani, áttanítják a tanítók a másik osztályba a készségtárgyakat, így nem annak az osztálytanítónak a kezében van, aki matekot vagy magyart tanít. Tehát: nem gazdálkodik szabadon azzal az órakerettel, mert nem az övé! Szerintem ennek a kivitelezéséhez csak közös gondolkodás és elkötelezett kollégák kellenek!

Firkálás - rajzolás - színezés
A helyes ceruzafogás nem kifejezetten iskolai feladat, annak az előkészítő folyamata már az oviban jelen van és természetesen folytatódik az első osztályban. Összefügg az ujjcsontokkal, a mikromozgással, a finommotorikával. Tehát: nem elég azt mondani a gyermeknek, hogy - Ne így fogd, hanem úgy!, hanem folyamatosan mindezeket fejleszteni kell.
Ragasszatok mozaikképet apró darabokra tépkedett színes papírdarabokból, vagy termésekből (lencse, bab, kukorica, szotyi, tökmag)krepp papírból galacsint gömbölygessetek és készüljön belőle kép, fűzzetek gyöngyöt! Létezik még ma a Pötyi játék? Amikor az enyémek kicsik voltak a Pötyi játék volt a mindenük! (lyuktábla színes miniatűr műanyaggombákkal, melyekből képet lehetett kirakni!) Agyagozzatok, gyurmázzatok! Engem például a nagymamám mindig befogott nudlit sodorni! Szerettem is és észrevétlenül fejlesztett! Érdekes egyébként, hogy az én időmben, sőt még a fiam gyermekkorában sem voltak ceruzára húzható műanyag segédeszközök, mely a helyes ceruzafogást szándékozik támogatni, sőt három oldalú ceruza sem létezett! Viszont sok olyan elfoglaltságunk volt, amit fent írtam! Ha látjátok, hogy erősen, "izomból" fogja a ceruzát, szinte görcsösek a kis ujjai, aranyosan mondjátok, hogy fáj a ceruzának és kár lenne, ha beleroppanna a dereka szegénynek! Egy összemosolygás és hajrá! Ne legyen stressz és ne legyen a tanulási részfeladatokból blokkolló görcs, mert szerintem az csak árthat! Pozitív érzések, élményszerűség jellemezze a tanuláselőkészítő feladatokat!
Én soha nem adok nagy papírt a gyerkőcöknek a rajzoláshoz! (Asló tagozaton max. A/4!) Miért? Mert elvesznek rajta. Kis gyereknek kis papír, de az legyen teli : akár ábrákkal, díszítőelemekkel. Hívjátok fel a figyelmet a színek szépségére, kössétek össze az érzelmekkel, az évszakokkal, az időjárással. Ha egy forma továbbfejleszthető adjatok ötletet neki (szóban!!!, gyerek rajzba nem rajzolunk bele, hogy szerintünk úgy szebb :-)) Ha van rá lehetőség nézzetek ki velük az ablakon! Ha te nem tudsz rácsodálkozni ezekre a gyönyörűségekre, ne várd, hogy a gyerek észrevegye és hanyatt essen tőle! Pattintsd fel te a szempilláját!
Ne rajzoljatok a gyerekeknek sablonformákat! Mit értek ez alatt? A tapasztalat saját élményen alapul. Nagyobbik gyermekem gyakran kérte: Anyu! Rajzolj lepkét, halat, virágot, házat, fát stb. stb. És anyu rajzolt! Onnan kezdve megjelentek a rajzán a sematikus, egy kaptafára készülő figurák! Csak nagyon nehezen lehetett ebből kibillenteni... A második gyerkőcnél, már bölcsebb voltam. Ha kérte, nem rajzoltam, hanem instrukciókat adtam a megfigyeléshez, könyvet néztünk, élőben megfigyeltük. Megcsodáltuk milyen sokfélék a virágok, a halacskák, a fák, a madarak. A lányom képzőmüvészetet tanult, számtalan pályázaton nyert díjat! Az alapos megfigyeltetés, a részletekben rejlő különbségek, az alkotó fantázia dolgoztatása hozta meg a gyümölcsét!
Változatos legyen az eszközhasználat (színes ceruzák - érdemes jó minőségűt venni, legyen a színnek telítettsége, zsírkréták, filctollak, a vízfestéknél ki ne hagyjátok a színkeverést!)
Teremtsétek meg az igényes környezetét ennek a munkavégzésnek! Tegyetek utána együtt rendet és a szobában kis faliújságon függesszétek ki az alkotást - olcsó kapcsos keretbe rakva szép ajándék lehet a nagyszülőknek! Helyes hozzáállással nagyon sokáig, akár felnőtt korukig elkíséri őket az alkotás öröme, a kreatív gondolkodás, meg fogja tudni különböztetni a giccset a képző- vagy iparművészeti alkotástól, az esztétikai érzéke a helyén lesz!
Nagyon sok olcsó, csúnya színező füzetet lehet kapni! Nehogy vegyetek belőle! A figurák csúnyák, a színezendő felület túl nagy! A szépség a részletekben rejlik! Kutassatok a neten én találtam szépeket! A mandala színezésnél a lényegre figyeljetek, hogy a terülődísz ritmusát őrizze meg, díszítőtechnika, ugyanúgy, mint a sordísznél, csak a minta kör alakban helyezkedik el!
Válogassatok a könyvek között, nagyon fontos, hogy a grafikája szép legyen egy mesekönyvnek! Szintén azt figyeljétek, hogy a képeken a részletek kimunkáltak-e!
(A rajzolás közben a háttérben szép, igényes zene szólhat! Kokas Klári  néni ajánlja, hogy a komoly zene fülbemászó dallamait használjuk, ugyanazt a szép részletet többször vegyük fel egymás után, belemásszony a gyerekbe a szép!!!) Legközelebb írok az emberábrázolásról, mert az egy külön téma!
Szeretettel: Erika