Elsős lesz a gyerek!

Sokan "üzentétek" a kérdéseitekkel, hogy aggodalmat, szorongást vált ki még a szülőkben is az iskola megkezdése! Sajnálom. Ha jó iskolát és jó pedagógust sikerült választanotok, akkor ez szóba sem kerülhet. Ráadásul, ha a szülő stresszel, netán fenyegeti a gyermekét az iskola kezdetével, abból mindenki csak rosszul jöhet ki. Ne mondd a gyerekednek - amikor Te már nem bírsz vele - , hogy majd az iskolában móresre tanítanak, majd ott megtudod, mi a munka, majd a tanító néni ellátja a bajodat, mert ilyen helyzetből nehéz nyerni. Hiszen semmi ilyen nem fog történni!

Gondold végig a kiindulóhelyzetet! 

• rám figyel a gyermekem, ha beszélek hozzá?
• megérti a kéréseimet?
• reagál rá?
• tud 15-20 percet ülni és tevékenységgel tölteni?
• szereti a kreatív foglalkozást?
• szeret énekelni, csoportban játszani?
• szeret a szabadban futkározni?
• van alap rendszeretete? (eddig is el kellett tennie a holmijait? felismeri a felszerelését?)
• szeret  építő játékokkal játszani? (mozaik, Pötyi, Lego, csavarozós, kirakós, memória, párkereső)
• tud cipőt kötni? (ez kezd kimenni a divatból, de én szorgalmaznám a helyetekben! Sőt a cipő befűzését is! Nagyon fejlesztő!)
• ismeri az irányokat? tud térben tájékozódni? (jobb és bal oldal, alatta, fölötte, mögötte, mellette? stb.)

Mivel segíthetsz neki?

Gondolom sokan megvettétek már az iskolatáskát. Nézegessétek át alaposan - jól ismerje a saját holmiját - fedezzétek fel a zsebeket, rekeszeket benne, beszéljétek meg, melyikbe mit tároltok majd. Közösen találjátok ki, hova legyen beírva a táska belsejébe a gyermek neve és óvodai jele! Ismerje a saját felszerelésének minden zegzugát! Ugyanígy a tolltartóval. Közösen pakoljátok be a tolltartót! Nézzétek meg mi került bele, számoljátok meg miből, mennyi van! Nem javaslom elsős gyereknek a rottring ceruzát! Túl mereven és erősen fogják az elsősök a ceruzát, ezért szüntelenül lepattan a hegyük és kattogásból áll az egész óra. Ráadásul a hegy előcsalogatása sokkal érdekesebb elfoglaltság, mint az írás. Szoktam is mondogatni a gyerekeknek, ne szorongassák annyira a ceruza torkát, mert fulladozik már szegényke. Meglátjátok majd, elszínesedik az ujjbegyük, kicsi bőrkeményedés is lesz rajta, izzad a tenyerük. Idő kell ahhoz, hogy az írás stresszhelyzetéből szabaduljanak! A ceruzák végéhez kicsit közel, ha lefaragsz egy darabot késsel a fából, odarajzolhatjátok a jelét. Higgyétek el szeptember második hetében a sok ceruza között azt sem tudjátok ki kivel van! A korongokra, betűs hívóképekre, számkártyákra is szoktam kérni a gyermek monogramját. Ha leesik a padról, egyből tudjuk kié az, amelyik leesett, ne kelljen egy húsz fős osztályban keresgélni, kinél hiányos egy-egy készlet.
Mindenbe jel, monogram! Használjatok alkoholos filcet, tollat, műanyag dolgokba karcolni is lehet.
A tankönyveket fedő színes papírral nem ajánlom bekötni, csak átlátszó nylon borítóval. A tankönyv kezdőképéről könnyen tudja elővenni a megfelelő felszerelést, megtanulja beazonosítani a tantárgyakat. Minden tankönyv utolsó oldalára vastagabb fonalból készült könyvjelzőt ragasztatok és ahol a házi feladat van, oda beillesztjük. Könnyebben tájékozódik a gyerek és a szülők!
Kis füzet méretű kemény füzettartó használata szintén segíti a táskában a rendet!
Elkezdhetitek közösen kitalálni az órarend képjeleit!
Például egy nyitott könyvvel jelölitek majd az olvasás órát, egy ceruzával az írást, egy dobókocka öt pöttyével a matekot, ollóval a technikát, ecsettel a rajzot, kerek ajkú babafejjel az éneket, tornázó pálcikaemberrel a tesit és egy katicával a környezetismeretet. Csak fantázia kérdése! Otthon és a tolltartóban legyen meg a rajzolt órarend, minden este órarend szerint együtt pakoljatok be! Meglátjátok, ha ebben következetesek lesztek, október közepén már csak ellenőriznetek kell este a táskát!
Az iskola és óvoda közötti átmenet soha nem zökkenőmentes egyetlen gyerek életében sem! Minden jó pedagógus tudja, hogy szeptember 1-én még nem iskolás egy elsős, csak oda jár. Ő még nagy ovis. Meg kell ismernie az iskola épületét, az intézmény működési rendjét, a tanítóját, az osztálytársait, a sok új felszerelést, a munkafolyamatokat. Naponta van nagy próba elé állítva a türelme, a monotónia tűrése, a fizikai állapota. Nem elvárható, hogy egyik napról a másikra az óvodásból iskolás legyen.
TÜRELEM!
Nagy hangsúlyt fektetek a stabil, mély szokásrendszer kialakítására. Mindennél fontosabbnak tartom hosszútávon.
Augusztus közepétől közösen hangolódhattok az iskolára. Kialakíthatjátok a tanulósarkot, berendezhetitek a íróasztalt. Tudatosíthatjátok a kisebb testvérekben, hogy ez a terület számukra tabu, büszkén készülhettek a "mi nagy iskolásfiúnk" vagy a "mi nagy iskoláslányunk" piedesztálra emelésére. Itt az alkalom, hogy felépítsük a bátyust vagy a nővérkét a kisebbek előtt, büszkén nézve rájuk és önbizalmat adva nekik az életre szóló kaland megkezdéséhez. Jól kell tudnotok eladni az iskolásdi sztorit! 
...hiszen Ti már tudjátok, hogy "de nehéz az iskolatáska..."!
Erika