Csend és elmélyülés

Mindkét fogalom megélése, tapasztalása ritka napjainkban, jótékony hatását azonban a legtöbben elismerik. 

A bennünket körülvevő zajos, villanós, rohanós világ nem táptalaja ezen jelenségeknek, mesterségesen kell keresni a helyet, a módot, ahol átélhetjük ezeket felnőttként vagy gyerekként.

Én felnőtt vagyok, megkeresem a módját, érzem, hogy szükségem van rá, de a gyermek ránk van utalva. Lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, feszült, fáj a feje a hangzavartól, elsírja magát, vagy agresszíven visszacsap, ha a legkisebb sérelem éri. ...de nem tudja mi az oka, nem tudja mi a pirula, nekünk kell segíteni abban, hogy idegrendszere, lelke megkapja ezeket a gyógyító vitaminokat.

Csend és elmélyülés. 

Többször írtam, hogy nagyon szeretem a művészeti területek összekulcsolódását, mert ezek az órák igazán alkalmasak ezek megélésére, megéltetésére.

Megismerkedtünk a tűfilccel. Megbeszéltük, hogy milyen sokféle vonalat húzhatunk, hogy nemcsak színezéssel lehet kitölteni valamit, hanem mindjárt látjátok hogy még hogyan...

A rajz órán őszi formákat felületdíszítéssel töltöttünk ki, motívumokat gyűjtöttünk hozzá.

A munka nagyon aprólékos, türelmet igényel, fejleszti a gyermek monotónia tűrését, jó lehetőség az elmélyülésre.

Közben Vivaldi szólt, nagyon halkan. Mi más mint a Négy évszak...

A képeken jól látható, az aprólékosság. A nagy egész formát kisebb szekciókra osztjuk és a különböző formák illetve a sötét-világos kontrasztja adja a szépségét. 

A rajzlap mindkét oldalát behajtottam, mint egy kis könyvet. Így kapták meg a papírt. A fülek külső részére végeztük az ujjgyakorlatokat. Kipróbáltuk a tollat és mintagyűjteményt készítettünk. Amikor megértették a feladatot, csak akkor nyitottuk szét a papírt. ...és a szétnyitott papír közepét látjátok a képeken. 

Ha azt szeretnéd, hogy élvezzék a gyerekek a csendet: 

*légy közöttük csendes, szokják meg, ha csendesen beszélsz hozzájuk, jobban kell figyelniük

*nem tudom elégszer írni, mosolyogj!, az arcod mindig azt üzenje, hogy de jó,hogy velük lehetsz

*miközben dolgozol velük, soha ne ülj le az íróasztalodhoz, sétálj közöttük és suttogva kommunikáljatok. Vigyázzátok meg azokat a pillanatokat, amikor csend van vagy háttérzene szól (csak minőségit vigyél be!)

*ahogy mászkálsz közöttük, folyamatosan kapjon pozitív megerősítést vagy olyan instrukciót, ami a munkájában továbblendíti. Észre kell venned, ha megfeneklett, nincs ötlete, a kínlódó unalom soha ne törhessen rá! 

*simogasd meg a fejét, vagy a vállát. Az érintésed segíteni fogja abban, hogy kilazuljanak az izmai, melyek a feszültségtől összeáll, ugyanúgy, ahogy Neked (válladban, hátadban, nyakadban!).

A csend "előállítása":

Ne úgy próbálj csendet teremteni, hogy hangosan kiabálod, hogy csend legyen, mert az reménytelen... sőt Te magad a feszültség fokozója vagy! 

Az egyik, amit alkalmazok, hogy ahogy belépek köszönök és mosolyogva, szép kihúzott testtartással megállok velük szemben! (Tudni szokták, mit akarok!)

A másik a Tükörjáték (remélem erről még nem írtam és nem szócséplés!). Megállsz velük szemben és elkezdesz csinálni egy mozdulatot: például váltva jobb és bal kezeddel böködöd az eget felfelé. Csinálni fogják, még nyüzsi lesz. Folytatod a bökögetést és mindeközben a jobb térdedet egyenletes ütemben felhúzod. (Csendesedni fognak, mert többfelé kell figyelnie!) Ha ehhez a fejedet is elkezded jobbra-balra billegtetni tuti csönd lesz, mert négy mozgást folyamatosan csinálni és követni, ahhoz már sok, hogy még beszélgessen is. 

Ezt a játékos gyakorlatot nagyon szeretik és sokfélét és vicceseket is találhattok ki!

A harmadik az osztályban olyan jelzőtáblák kihelyezése, amelyek a tanuláshoz nélkülözhetetlenül szükséges állapot megteremtését tanítja! Ilyen a CSEND tábla is, mely szimbolikával mutatja, nálam például egy mosolygós száj előtte egy ujjacskával, hogy mit kér a gyerekektől. Erre néha rámutatok, úgy, hogy a gondolatmenetemet nem szakítom meg, mégis értik, mit szeretnék.

A gyerekek mindig visszajelzik, hogy de jó volt. Elmúlik a fejfájás, megpihennek, töltődnek.

Érdemes hangsúlyt fektetnünk rá. 

E.