Emlékeztünk

Szombaton nálunk volt iskola. 

Reggel hét órára mentem, mert készülődtünk a temetői sírcsokrokat megkötni és vártam az érkező gyerekeket, hogy vízbe tegyem a sok hozott virágjukat, ágaikat, őszi terméseiket. 

Évek óta hagyomány, hogy meglátogatjuk a temetőben azokat a sírokat, akik az egyház, a falu vagy az iskola életében értékteremtő, közösségépítő munkát végeztek, akiknek köszönhetjük a jelenünket, illetve a katonasírokat.

Fél kilencre végeztünk a csokrokkal és indultunk a temetőbe.

Csaba bácsi megrendítő és a gyerekek számára is érzékelhető példákkal igazolta, hogy miért fontos, hogy hálával, tisztelettel gondoljunk az őseinkre. 

Hiszen itt nyugszik az a pap, aki  lányokat, asszonyokat rejtett a pincéjében és egy arany órával váltotta meg a tisztességüket, becsületüket. 

Itt nyugszik az a tanító, aki mindkét gyermekét egészen kicsi babagyerekként vesztette el és mégis töretlen maradt a hite Istenben.

... és az a pap, akinek köszönhetjük a barlangot.

Minden helyszínen imádságot olvasott fel egy gyerek.

A katona sírokat már csütörtökön rendbe tették a gyerekek Csaba bácsival, melyre kirakott papíron önkéntesen jelentkezhettek a gyerekek. Virágot is ültettek minden sírra.

A gyerekekben a legnagyobb csodálkozást az váltotta ki, hogy Csaba bácsi azt mondta, aki ide el van temetve, mind fiatalabb volt őnála. ...pedig Csaba bácsi mindenki szerint nagyon fiatal. (Így tudják átélni az időt!)

Ezt követően minden osztály meglátogatja az osztályba járó gyerekek hozzátartozóinak a sírját. 

Amikor odaértünk egy sírhoz, a gyermek elmondta kinek a sírjánál állunk és ő hogyan emlékezik vissza rá.

Az én osztályomba két olyan kisgyerek jár, akinek nem él az édesapja...

Visszaemlékezések:

"Egy éves voltam, amikor meghalt apukám, nem emlékszem rá. De anyukám azt mondta, hogy nagyon szeretett." - megtelt könnyel a szeme.

"Az én papám nagyon vicces ember volt."

"A papámra még a szomszédok is azt mondták, hogy rendes ember volt."

"A faluban mindenki úgy szólította a Mamámat, hogy Maris néni. Aki kérte, annak megvarrta a ruháját."

Minden sírnál imádkoztunk.

A gyerekek megrendülten álltak, csendesek voltak. Csodálkoztak rajta, hogy milyen sok fiatal nyugszik a temetőben. Vigyáztak az elhagyatott sírokra, libasorban közlekedtek suttogva vagy némán. 

Másfél óra múlva minden ment tovább a suliban.

Olyan jók voltak, halkak, megilletődöttek...

E.