Ünnepeltünk

„ Honvéd főtiszt 13,
Bátor férfi 13,
Hős katona 13,
Igaz ember 13.

Magyar mártír 13,
Erőt vett a rút halálon.
S erőt adott a magyarnak,
hogy bízzon a virradatban,
amely csak felvirradt.”

Nehéz megfogalmazni, hogy mit adhat egy kicsi gyermeknek egy olyan megemlékezés, amit nem tud mihez kötni, nincsenek háttérismeretei. Gyakran megfogalmazott kérdés és vélemény, hogy van-e értelme?

Szerintem igenis van!

Van értelme annak, hogy kirakjuk olyan bácsik fényképét a faliújságra, akikről azt meséli a tanító néni, hogy nagyon bátor emberek voltak, hogy a hazájukért az életüket áldozták fel. Hogy ők is apukák voltak, vagy valakinek a testvérei, esetleg valakinek a szomszédai, barátai ugyanúgy, ahogy nekik is vannak ilyen kapcsolataik, tapasztalataik a saját kis privát életükben. Megérezheti a gyermek a hangulatát, az emelkedettségét egy ünnepségnek és olyan dolgok kerülhetnek a látókörébe, amelyek nem kellékei a hétköznapoknak (fekete-fehér ünneplő ruha, ütemesen vert dob, gyertya, koszorú, nemzeti színű zászló). Sőt a Himnusz és a Szózat sem hangzik fel minden nap, így vigyáz állásban sem kell állni mindig. A picik tátott szájjal nézték, hogy a tanárnénik és tanárbácsik még énekelni is tudják ezeket. (A nagyobb gyerekek legjobb esetben is csak mormogtak valamit az orruk alatt - életkorukból adódóan!) 

Nyilván nem lehet olyan ünnepséget szervezni, ami egyszerre tud teljességet adni egy 6 éves és egy 14 éves gyereknek, de fontos, hogy mindenkinek tudjon nyújtani és adni valamit! 

Márpedig a hazafiságra nevelés karöltve az erkölcsi neveléssel fontos alapokat kell hogy rakjanak a felnövekvő nemzedékben!

Bennem mindig kérdés, hogy mi mai magyarok tudunk-e bármit felmutatni majd, amire érdemes lesz visszagondolni, tudunk-e összetartani, egymás mellett kiállni, vigasztalni, erőt adni, bátorítani...

...pedig meg sem kell érte halnunk! 

E.