Sok a feladat...

...és ez jó! Könnyű és nehéz... érthető és érthetetlen...

Szeretem, ha sok feladatom van, ha a hullámok összecsapnak a fejem fölött, azt kevésbé. Most közel állok hozzá! Január: félévi értekezletek, bizonyítványok, számvetés egy időszakkal, meg tudtuk-e csinálni, amit meg akartunk. Új költségvetési év, a régi elszámolása, könyvvizsgálat... Mellé mazsolák: kiállítás megnyitó, emlékmise. 

...én mégis a 2012. évet azzal a célkitűzéssel kezdtem, hogy a lehető legjobban akarok tanítani és a legtöbbet kihozni önmagamon keresztül a gyerekekből. Tudom, telhetetlen vagyok: nehezen barátkozok meg azzal a ténnyel, hogy 25-26 évvel ezelőtt 26-32 fős osztályokban nagyobb anyagot tudtam leadni, könnyebben nyíltak tágra a gyerekszemek azokon a csodákon, melyeket szerény személyem nyújtani tudott, az alapkészségek fölötte voltak a maiaknak és egyáltalán olyan nagyot változott a világ... és felgyorsult, és mindenki rohan, türelmetlen. Azonnal akar, nem tud megdolgozni érte, tervezni és várni. Megvárni, amíg beérik a gyümölcs.
Íme az új technikai dzsungel bozótharcosa: 

Az elsősök közül Gabika egy különleges szerzet: karácsony előtt mécsestartót készítettünk. Mondta, neki nincs kedve, mert ha mécsestartót akar, rendel egyet a Vaterán. Karácsonyra átjátszó kábelt kért... 

hááááááááááát! Innen szép nyerni!

Az óráimat a legnagyobb körültekintéssel tervezem meg: készítettem magamnak egy olyan tárházat, melyet amint van néhány percem, felszabaduló időm használok. Készítettem képrejtvényeket, szókincsfejlesztő feladatokat, mondatbővítő feladatokat, rövid 10-15 mondatból álló szöveg villámértelmezéséhez kapcsolódó feladatokat. Helyesíráshoz hibakeresőket, koncentrációt és monotónia tűrést fejlesztő feladatokat. Minden nap minden gyereket olvastatok hangosan, egyénileg, párban és csoportban. Felolvasok egy rövid szöveget és hallottak alapján öt kérdéssel tesztelem, mennyi információt jegyeztek meg belőle a gyerekek. 

Magamra rákényszerítettem azt a tudatos fegyelmet, hogy mindvégig figyeljem, hogy az órának 45 percéből valamennyit a gyerekek fejlesztésére fordítok és beszélgetések, élménybeszámolók, nehézségek meghallgatása a szünetre maradjon. Gyakran árulkodik a gyerekek csapongó gondolatvilágáról a váratlan bejelentés és közlés: - Ma jön haza Apukám! - Délután cipőt venni megyünk! Ezek nagyon fontos dolgok, de egyszerűen szüntelenül a régi teljesítményemhez és a régi elvárásaimhoz viszonyítom a maiakat és ez elégedetlenséggel tölt el. Ez nem jó sem nekem, sem a gyerekeknek... ebből akarok továbblépni...
Mostanában sokat beszéltem a gyerekeknek a szegénységről,  a lemondásról, azokról az értékekről, melyeket nem pénzben mérhetünk. Szeretném, ha nem keserednének bele a családokban fellépő anyagi gondokba és nem vennének fel egy hencegő, nagyot mondó magatartást, személyes nehéz sorsuk leplezésére.
Újra elővettem a Kincskereső kisködmönt és elvállaltam, hogy a nyolcadikban felolvasom a Légy jó mindhaláligot. Tettem ezt azért, mert nem akarom, hogy az olvasási szint nem megfelelő volta miatt lemaradjanak arról az érzelmi ráhatásról, melyet ez a regény megérdemel, a mondanivaló pedig minden kort meghaladva örök! Az érzelmi intelligencia szüntelen birizgálása sokkal fontosabb, mint a tölcsérrel betöltött tudás mennyisége!
Óriási sikerélményként írom Nektek, hogy az olvasást népszerűsítő törekvéseink nagyon jól megvalósultak, jó földre hullott sok mag, szeretnek a gyerekek könyvtárba járni és a magyarórákba is nagyon jól beleépült a könyvtárlátogatás és a könyvtári óra. Maguktól is mennek és másnap egymásnak és nekünk mutatják mit vettek ki. Nagyon örülök neki, ezért nagy elánnal feküdtem neki egy könyvtári pályázatnak!
Ma indul a felnőtt filmklub, nagyon vártam, este megyek!
Azt hiszem, kellene egyet szervezni gyermekeknek is és tudatosan összeválogatni azokat a filmeket, melyeket manapság nem igen hallok, hogy mennének a tévében, de egyrészt biztos vagyok benne, hogy tetszene a gyerekeknek, másrészt jellemformáló, tanulságos, érzelemgazdag! A jövő hetem még cefet, de utána átgondolom...
***
A mai napom egyik hibás döntése volt, hogy az Európai Parlament közvetítését bekapcsoltam, hiszen tudtam, hogy egész délután Magyarország lesz a téma és látszott a bejelentkezéseken, sokan szeretnének hozzászólni. Igen ám, de mit!? Hogy milyen jelzőket használtak hazánkra, a miniszterelnökünkre azt le sem merem írni, hogy itt félni kellene, hogy művészek nem mernek színpadra állni, mert megüthetik a bokájukat, hogy elnyomás alatt élünk és terrorizálnak bennünket, hogy ide a valós politikai helyzet kivizsgálására helyszíni megfigyelő csoportot kellene küldeni? Szomorú, ideges és felháborodott lettem. Úgy beszélnek és döntenek, bírálnak és ítélkeznek rólunk, hogy nem is ismernek! ...és amikor a magyar képviselő erősíti meg a franciát, az osztrákot, hogy bizony, bizony nagyon el vagyunk nyomva, hát erre már megszólalni sem tudtam!
...és nem értem a kompetencia határokat, meddig lehet beleszólni egy ország belügyeibe? Egyáltalán van még ilyen? Szegény történelem tanárom, áldja meg az Isten, de sokat súgott a fülembe titkos ismereteket, hányszor mondta el, ha felelek a könyvet mondjam, de van egy másik tananyag is, melyet csak négyszemközt osztana meg velem... Köszönöm! Köszönöm! ....hogy megkaptam a védőoltást! ...egy életre szól!

***
Kedves Lisa és Amy!
Megkaptam az ajándékaitokat, nagyon örültem neki. Minden kicsi gyöngyszemen ott van az ügyes kezetek nyoma. Nagyon jó helye van a babának és a szívecskének: figyelnek a nappaliban, velünk vannak reggel és este. Belelátnak a fazékba, látják mi készül ebédre. Egyszer, még hallottam is, ahogy a baba gyomra korgott egyet! Szerintem csábította a frissen sült kenyér illata!
Köszönöm a kedvességeteket!
E.