Csillog, ragyog, fénylik és kiidegel. Mi az?

A tehetséges gyerek az első padban!

Pénteken helyettesítettem! Hirtelen és váratlanul hittant. A téma a Pálos Rend volt, benne Boldog Özséb és patrónájuk a Fekete Mária. Kikerestük a térképen a magyarországi helyeket és nálunk közvetlen élményként itt kínálkozik a Jakab-hegy! (Járt itt Boldog Özséb, az erdőben összegyűjtötte a remetéket és a Jakab-hegyen létrehozta a Pálos Rendet. Ha erre jártok, gyönyörű kirándulóhely, kijelölt turista útvonallal. Pécset és Orfűt bicikliút is összeköti!) Szóval, elég jól rágyúrtam a témára, bár az előzetes ismereteim és ilyen irányú tudásom hagy némi kívánnivalót maga után. 

Amint az osztályba lépek, a hátsó padban feltűnik A TEHETSÉG!!!

Milyen formában?

Fetreng, mindene leesik a padról, a pulóvere a földön és egyetlen ceruzát sem talál a táska alján, aminek hegye lenne. Hátul elfoglalt helyét hamar felszámoltuk és máris az első padban találta magát. Ezt kívánta saját érdeke, a társainak is így volt könnyebb, valamint gondoltam magam baján is enyhítek!

A TEHETSÉG szuszog, pofákat vág, úgy tesz, mintha marhára nem érdekelné mit beszélek, nyög, mert ki kell nyitni a füzetet - persze mindennek hangos nem tetszéssel is mutatja jelét.

Elkezdem mesélni, miféle legendák keringenek a Fekete Máriáról készült ikon körül, melyet Lengyelországban őriznek..... és figyel.... és  figyel.... elkerekedik a szeme. 

Mesélem, hogy a legenda szerint Lukács a fát, melyre festették az istállóból szerezte, ahol Jézus született....

Hoppá! ... és lecsap rám! Harsány örömmel rám kiált!

- Egyes számú legenda megdőlt! Hogyan is lehetne a fának köze Lukácshoz vagy Lukácsnak a fához, amikor a Madonna ruháját az Anjou-ház liliomai díszítik! - mondja ő, A TEHETSÉG.

Kalandoztunk tovább a legendák sorában, megfigyeltük Mária és gyermeke tekintetét, mit tart a gyermek Jézus a kezében: hááááát az Élet Könyvét, a Bibliát!

A TEHETSÉG ismét begyújtja a rakétákat és lecsap!

-Kettes számú legenda megdőlt! Hol volt egybeszerkesztve a Biblia akkor, amikor Lukács tevékenykedett.

Felírtuk a vázlatot a táblára, közösen dolgoztunk. (A TEHETSÉG is, de ő kényszerből, fintorogva és csak a következő beszólásáig....)

-Sajnálom Erika néni, hogy semmi olyat nem írt a táblára, amit ne tudnék. Akkor is le kell írnom?

Még szerencse, hogy nem az idén szalajtottak a pályára, mert nem tudtam volna válaszolni rá 20 éve...

- Nem! Te ne írd le! Akkor ez igazán felesleges munka lenne.... Tudod, mit? Te írd le azt, amivel kiegészítenéd az én ismereteimet! 

Eljött az ő ideje! És láss csodát! Nem zajong! Nem kellemetlenkedik! Egyenletessé vált a légzése! És a TEHETSÉG ír, ír, ír. Fel sem néz a füzetéből, hiszen annyi minden van, amit én nem tudhatok....

Látjátok! Ilyen a TEHETSÉG! Hegyeket kell lehordani róla, hogy megkezdhessük az aranymosást! Pökhendi pedagógus nem tud bánni vele, mert olyan konok lesz, olyan dacos, hogy egy életen át titkolni fogja, hogy ő egy született TEHETSÉG!

Uzsonna szünetben is bent voltam, az osztály csendes volt! Az egyik osztálytárs várat rajzolgatott egy papírra. A TEHETSÉG odasétált mellé, miközben beleharapott a vastagon megrakott házi szalámis szendvicsébe: 

- Tudod Andris! Csak azt ne mond soha, hogy ez az Oroszlánszívű Richárd vára.... mert ő nem ilyeneket építtetett! 

Íme a TEHETSÉG! 12 éves.

Erika