2012. január 5., csütörtök

A kérdés: mire tanít bennünket?

 Lehet szidni, szapulni a kialakult helyzetet, bűnbakot keresni, átkot szórni, szidalmazni, elkeseredni, feladni, lemondani, sajnáltatni...
De érdemes?
Számomra a kérdés az, hogy kit-kit - politikai, ideológiai, hitbéli álláspontjától függetlenül - mire tanít a kialakult helyzet, a mindennapok megtapasztalása?!
Megtanított arra, hogy körültekintőbben forduljunk a pénzintézetekhez, mert játékszerekké, kiszolgáltatokká válunk?
Megtanított arra, hogy a nehéz helyzetekben csak a közösségi összekapaszkodás jelenthet megoldást számunkra?
Megtanított arra, hogy Isten eleve gondviselő környezetbe helyezett bennünket és a természet tálcán kínálja a megoldást, ha vigyázunk rá, ha megdolgozunk érte?
Megtanított gyönyörködni a teremtett világban, a természet szépségében? Felértékelődtek az emberi kapcsolataink, az egymáshoz fűződő érzelmi szálak? 
Készek vagyunk áldozatot hozni a felemelkedésért vagy tátott szájjal a sült galambot várjuk és ha nem repül be akkor más a hibás (véletlenül se mi magunk!)?
Tudunk lépéseket tenni az öngondoskodásért? Ott! Helyben! Ahol élünk! Kis közösségekben!
Mélyült az Istenbe vetett hitünk, bizalmunk?
Félre tudjuk tenni az aggodalmaskodásunkat azért, hogy önmagunkon és másokon segíteni tudjunk? - vagy inkább lebénulunk?
Imádkozol a vezetőidért? - (nem azért, hogy neked tetszik-e, vagy nekem tetszik-e!) Ők a mi választott vezetőink, akik bennünket képviselnek itt meg ott, meg amott. Hát küldj már értük egy imát! hogy neked, meg nekem, meg nekünk jobb legyen, hogy tudjanak értünk tenni, hogy velük legyen a jó Isten. ....mert most az egy részletkérdés, hogy Te vagy Én vagy Mi szeretjük-e őket! Vagy aki utánuk jönne, őket szeretnéd? Esetleg feltételekkel szeretnéd?
Ha a Te, az Én, a Mi asztalunkra jutna, csak akkor szeretnéd? 
Ha sz.....ban vagyunk akkor nem szereted, szeretem, szeretjük?
Akkor nem tartozunk össze?
Akkor nem a mi hazánk?
Akkor nem a mi földünk?
Akkor nem énekeljük együtt, hogy "Isten, áldd meg a magyart"!?
Számomra ezek a nagy kérdések! 
...és Ady...
E. 

"Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom."

...és végül olvasd el  EZT ITT !, engem nagyon megfogott! 




Ki-ki segítsen ahol tud, tartsa meg lelkileg a családját, a környezetét, legyen támasza a tőle elesettebbeknek és imádkozzunk...
E.

5 megjegyzés:

  1. Erdekes modon, akkor nyitottam meg bejegyzesed, mikor ferjem azt a kerdest tette fel hallgatva a hireket:"Neked tetszik a mostani helyzet?"
    Nem tetszik de ha csak valamit is valtoztathatnek megtennem azt amivel segithetek,ha nem hat csak ez marad, s gondolom ez is sok, a legtobb:imadkozom.
    Milyen fajdalmasan igaz a Bojte Csaba megallapitasa.

    VálaszTörlés
  2. Egyikünknek sem tetszik a jelenlegi helyzet, hiszen nehéz, aggodalmat keltő. Jelenleg a legtöbb, amit teszel: az ima!
    Legyen szép napod! Erika

    VálaszTörlés
  3. Kitehetem ezt e bejegyzésedet az iskolai faliújságunkra? Most szedem le a vízkeresztit és épp ebben a témában készül a következő. Sok erőt! Ujházy Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márti!
      Ha méltónak találod, nem érzed megosztónak vagy lázítónak, tedd! Üdvözlettel: Erika

      Törlés
  4. Annak idején frissen olvastam ezt a bejegyzést, és mondtam magamban végig, hogy igen, igen, igen, igen. Nagyon igyekszem ezt szem előtt tartani, ez az írás megerősített, hogy jó felé megyek. Próbálok nem keseregeni, nem elcsüggedni, nem csak a mostani dolgaim kapcsán, hanem egyébként, sajnos hajlamos vagyok rá, hogy a legrosszabbra készüljek.
    Szívből remélem, hogy ez az országos próbatétel is Isten eszköze lesz, és jobbak leszünk tőle, nem önzőbbek, nem a magunk, hanem mások világa felé próbálunk majd fordulni.
    Köszönöm a megerősítést!

    VálaszTörlés