2012. szeptember 2., vasárnap

...hogy tiszteljenek és szót fogadjanak...

...Erzsinek (IS!)
...hogy tiszteljenek és szót fogadjanak!
Nem tudom nézted-e az Országos Tanévnyitót Pécsről - én igen, személyes kötődésem van az iskolához és érdekelt. Hoffmann Rózsa mondott a beszédében egy nagyon jót, csak a gondolatait tudom továbbítani: a jó pedagógust már érzékeled a folyosón. Akkor, amikor be sem lépett az osztályba. Látod a megjelenését, a tartását, látod, ahogy veszi a levegőt...
Kérdésedre válaszolva: a tisztelet számomra mindig kölcsönösséget feltételez. Mivel egyházi iskolát vezetek, ezért alapvető vezérgondolatom kell legyen, hogy úgy bánjak mással, ahogy velem szeretném, ha bánnának. Leírom Neked, hogy én hogyan kezdem és mazsolázz magadnak! Nem állítom, hogy ez a tuti, de nekem és nálunk bevált:
Törekszem arra, hogy mosolyogjak a gyerekek között. Őszintén, mélyen a szemükbe nézve (ne legyél hamis, mert úgysem veszik be!) Az öltözetem, a megjelenésem konszolidált, de csinos. (Nagyon fontosnak tartom. Azért írom ezt le Neked, mert volt, hogy hallgatónak szólnom kellett, hogy húzzon melltartót és magasabban a derékra érő nadrágot! Megértem, ha a divat szélsőségei fontosak némelyeknek, de nálunk nem tanít, az biztos!)  A tartásom feszes. Amikor belépek egy osztályba rájuk nézve köszönök. - Ők vissza.
Megállok az osztályterem közepén, velük szembe, feszesen, derűsen és semmit nem engedek, amíg nem ezt a tükörképet látom vissza. Ha megteremtődik a nyugalom, a csend, akkor jön a hetes. Ha nehezen áll be a rend, mert felbolydultak valamin akkor kezdem a tükörjátékot (írtam már róla!)
Az első napokban letisztázunk minden játékszabályt: az elsősöknek tartok iskolabejárást már holnap. Szépen végigmegyünk a folyosón, megmutatom a mellékhelységeket, a tanárit, az én irodámat, megbeszéljük hogyan illik bekopogni, köszönni, bármit kérni. Kimegyünk az udvarra, tisztázzuk, hogy nem lehet kimenni a kapun, melyik játékkal hogyan szabad játszani, mire kell figyelni. 
Ugyanezt végigviszem az osztályteremben. Együtt rendezzük be az osztályt: kialakítjuk a helyét a testnevelés felszerelésnek, a szüneteket kitöltő játékpolcnak, élősaroknak, tisztasági csomagnak. Felépítjük a felelősi rendszert, megnézzük a felszerelésünket, mit kell kikészíteni az órákra.
Miért fontos?
Ameddig ezeket meg nem tanítom nem követelhetem meg.
Elsős gyerekek szüleinek első napon szülőit tartok, melynek része az is, hogyan szoktassák a gyerekeket önállóságra, közösen készítünk emblémás órarendet. Mindig elmondom, ha első két hónapban feketét kap a gyermek (törekszem rá, hogy ne kapjon!!!), azt anyunak küldöm, hiszen még a beszoktatás, megtanítás fázisában vagyunk.
Én a tiszteletet, a fegyelmet a kiszámíthatóságommal értem el.
Mindent megtanítok, megmutatok, bejelöltetek. Megmondom, miért milyen jutalom vagy elmarasztalás jár.
Ha ez nem realizálódik vagy realizálódik pontosan azt kapja, amit ígértem!
Sok és változatos feladatokkal készülök. (Pontosan tudják a gyerekek - már alsóban is - melyik pedagógus mennyire éber és mennyire felkészült.)
Csak ritkán emelem fel a hangom. Ha valaki állandóan kiabál, generálja a csoportzajt, megszokják a gyerekek és közömbösek lesznek vele szemben.
Sokat játszunk. Tantárgyhoz kapcsolódó, csoportépítő, jellemformáló, személyiségfejlesztő játékokat egyaránt.
Egy-egy óra motivációját ki szoktam dolgozni: felírom a tábla szélére! Aki ma öt macibélyegzőt szerez, az ezt kap, aki négyet, az azt kap...
Ha van két oldalt behajtható fülű táblád, a tábla hátuljára ott a szemük előtt fel szoktam írni két nevet. Megmondom, hogy akinek a nevét felírtam az ő munkájukat külön értékelni fogom, vagy elkérem a füzetüket. Nem tudják kiét írtam fel, tehát mindenki hajt!
Minden órán értékelek!!!
Kit tapsoljon meg az osztály... Ki okozott nagy örömet ma nekem... Kinek fogom ezt feltétlenül elújságolni az anyukájának vagy apukájának. (és meg is teszem!)
Természetesen, ha kiemelkedően neveletlen gyerekkel találkozom szólok a szülőnek, konkrétan megmondva, hogy miben kérem az együttműködését. (Ha nem megy, van tovább is út... Hivatalos.) Úgy gondolom, ha az éremnek két oldala van, hát a jogok érvényesítésének is: nemcsak a neveletlen rosszalkodhat és zavarhatja a munkát, akadályozhatja az érdeklődőt a haladásban, hanem a tanulni vágyónak joga van a tudás megszerzéséhez szükséges feltételek biztosításához. 
Egy példa arra, amikor meglepő helyzetben megtapasztaltam a tiszteletet: táboroztunk, a hangulat kötetlen volt. Minden játékban benne vagyok, mezítlábas foci, vízilabda. Egy fürdőzéskor kollégák is áldozatul estek a gyerekek spriccelésének. Hát a nőtanároknak frizurájuk már nem volt, mire én a lépcsőre értem. Felkiáltott egy fiú: - Gyerünk! Erika nénit is!
Áron, aki az osztályomba járt így felelt: Állj! Nem! Erika nénit így nem illik!
Sosem kértem ezt Tőle! De a viselkedésemből tudta, érezte!
Írok még Neked erről! Mert ezer meg ezer mozaikból áll össze a tisztelet...
A nagyvonalúságodat és emberségedet is meg kell mutasd nekik, az is kell a tarisznyádba!
...a maga nemében minden pedagógus vezető is, a jó vezető pedig nem az, aki beül a bársonyszékbe, hanem aki elől vágja a bozótot és érdemes utána menni!
E. 



4 megjegyzés:

  1. Erika, nagyon szépen köszönöm az írásaidat!
    Őszintén örülnék, ha mi is hozzád hasonló pedagógusokkal találkozhatnánk, ha iskolába kerülnek a gyerekeink.
    Úgy látom, hogy sajnos a pedagógus szakmában is jellemző az a minőségi romlás, ami az élet többi területén is úrrá lett mostanság. Ez nagyon szomorú! Viszont annál nagyobb öröm, hogy van, aki ezt másként teszi - és talán a jó példa ragadós!
    Nagyon fontos lenne, hogy a gyerekeink tisztelni tudják a pedagógusaikat. Ha nem ezt teszik, az nem csupán a pedagógus "gyengesége", nem csak a gyerek hibája - azt hiszem, nagyrészt a szülőé. Néha hallom a játszótéren, hogy az iskolások szülei miként beszélnek a gyerek tanítónénijéről a kicsi füle hallatára. Csoda-e, hogy a gyerek sem tiszteli a tanítóját?
    Felnőtt fejjel tudtam meg a szüleimtől, hogy olykor milyen véleményük volt egy-egy tanárom cselekedetéről. Akkor nekem soha nem marasztalták volna el! A tanárról mindig tisztelettel beszéltek. Ezt szeretném én is továbbvinni majd.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a válaszod és külön köszönöm, hogy ilyen gyakorlatias dolgokra hívod fel a figyelmet!
    Erzsi

    VálaszTörlés
  3. Legyen sok-sok öröme a Gyerkőcökben! Kitartást a munkájához! Tisztelettel:
    Márta

    VálaszTörlés
  4. Kedves Erika,

    köszönöm, hogy ezt megoszottad velünk! Egyszer édesanya elolvasván Illyés Gyula egyik könyvét, nem bírta és írt az írónak. Nem várta, de nagy meglepetésére válasz érkezett. Édesanya bekereteztette és a nappali díszhelyén volt felakasztva. Így szólt:
    „Kedves asszonyom!
    Köszönöm levelét. Megerősített, hogy jóért, igazért küzdeni lám mégsem vigasztalan.
    Mindannyiukat tisztelettel köszönti
    Illyés Gyula”

    Ui. Édesanya elsős tanító néni volt. Ez volt a hivatása. Valahogy úgy csinálta, mint ahogy itt olvashattam. Tanítványainak évtizedek múltán is ő volt a Tanító néni.
    Köszönöm, hogy ezt megírtad!
    Dobai Júlia

    VálaszTörlés