Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vagány, életrevaló kisfiú. Ez a kisfiú nagyon gyorsan tudott futni, mindenkinél nagyobbat dobni, pillanatok alatt tudott mozgássorokat megtanulni. Kedvenc tantárgya a testnevelés volt és a többiből is szépen megállta a helyét. Barátai szerették, a közösségéért szívesen hozott áldozatot. Egy szép napon felvetődött otthon, hogy ennek a gyereknek bizony sportiskolába kell járnia, mert a helyi iskolának nem elég nagy a tornaterme, a faluban, ahol él nincsenek sportklubok, utánpótlás csapatok, foci akadémia.
Így is lett. Irány a hajnali vonat, nosza be Pécs...
Sajnáltam.
Megértettem.
Olyan dologban tehetséges ez a legény, amiben mi nem tudjuk röptetni...
Örültem, hogy az Öccsétől naponta megkérdezhettem: - Na, mi van vele? Talált barátokat? Volt már edzésen? ...a válasz először csendes volt...
... másnap kicsit panaszos...
Ma reggel a fiú már az Anyukájával várt az iskolakapuban. Könnyes szemmel mindketten.
-Nem fogadták be a "kis falusit"! Szökdösnie kellett volna ki az ablakon, együtt cigizni a bokor alatt velük, átvágni a kiléptető rendszert, eltűrni a megalázást... Nem ment!
Ő nem ehhez volt szokva!
Örömmel borult rám, amikor ölelésemmel köszöntöttem: - Isten hozott ismét a fedélzeten!
Ma már be sem ment a "nagy" városi iskolába, mindent Anyukája intézett, táska nélkül velünk maradt... csak úgy. Jó volt látni, ahogy üdvözölték az osztálytársak, jó volt látni a szemében azt a könnycseppet, mely szívből jövő hála volt! Visszatérhetett a fészekbe!
E.
De jó hogy haza tudott találni! És hogy volt hova hazamenni...
VálaszTörlésÖrülök, hogy volt bátorsága belátni a családnak, hogy nem minden áron éri meg.
VálaszTörlésRemélem, hogy a fiú megtalálja azt a utat, ahol egészséges környezetben fejlesztheti a tehetségét!
Szép ez a történet. Olyan pici lépésnek látszik, pedig szó szoros értelmében a kisfiú élete múlik rajta...cigi, lógás, egyebek...:)
VálaszTörlésAnnyira jó volt olvasni!:-)
VálaszTörlés