Kedves Olvasóim!
Mindenkitől elnézést kérek a hosszabb szünetért, de nagyon sok munkám van. Közeledik az év vége, ilyenkor a munkám egy nagyon feszített finiséhez érkezik. Szívesen írok szösszeneteket, mert igazából rengeteg minden történik velem és velünk. A naptárban általában péntekre betelik a jövő hét már előre és a váratlanul az asztalomon landoló feladatok felülírják a tervezhetőséget. Egyébként jól bírom, mert erre, mind testileg, mind lelkileg készülni szoktam.
Nyelvtan óra
-Gyerekek! A táblán látható szavakat másoljuk le a füzetbe és kék színessel húzzuk alá az igekötős igéket!
Szavak: beszél, levél, rápillant, lemásol, beavat, összeg, feladat, felhív, megmutat, kiabál.
Egészen szépen végig értünk a megbeszélésen, a kiabálnál akadtunk el.
Volt olyan tanítványom, aki hallotta már az abál szót és a "ki" egyből kérdőszóvá alakult:
- Ki abál?
Felelet: - Pista bácsi.
Még azt is tudták, hogy ezt a szót disznóvágás körül szokták hallani...
Más színezetet adtam a dolognak a kiabál elé igekötőt tettem: rákiabál, bekiabál, felkiabál. Mondatban is elhelyeztem: A focipályán az edző bekiabál a játékosoknak.
Látom, hogy az én Zolikám matat a pad alatt, szóval az odafigyelés legkisebb jelét sem mutatta.
Rákérdezek, hogy ellenőrizzem megértette a magyarázatot.
-Zolikám! Miért nem volt helyes aláhúzni a kiabál szót?
Miért nem jó?
Felelet: Azért nem jó, mert, ha bekiabálunk a pályára összezavarjuk a játékosokat!
Megbeszéltük, hogy összezavarom és zavarom rögtön Szentkatalinig...
Jót nevettünk rajta!
Jövő szombaton a gyerekeinknek sárkányhajó versenye lesz és gyereknap.
Június 3-án a püspökségi általános iskolák tantestületeinek találkozója lesz az orfűi vízitelepen, melynek házigazdái mi leszünk! Tele vagyunk tervekkel...
Az osztálykirándulásom reneszánsz tábor lesz, szóval feladat, feladat, feladat...
Ennyi jó hír után ismét egy: néhány hónapja elhatároztam, hogy életmódot váltok, kizárólag az egészségem és a jó közérzetem végett. Már hat kg-ot fogytam és sokkal jobban vagyok... Eddig is egészségesen próbáltam élni, de az életkoromból adódóan (nagyon fiatal vagyok :o) , fokozottan szükségét éreztem, hogy tudatosabb legyek ezen a téren!
Vasárnap este nagyon szép színházi élményem volt: Pikáns zsoltár a címe. Mezei Mária válogatott válaszai, Pápai Erika színművésznő előadásában. Fantasztikus monodráma. Egy igazi színésznőt láttam a színpadon (nem ripacsot és celebet!), aki tökéletesen énekel és mozog, gyönyörűen beszél és egy jelenség az egész lénye. (Jelmez: Mezei Mária eredeti ruhái!) Ha tehetitek, ne hagyjátok ki!
Megpróbálok időnként jelentkezni, de június 18-tól talán biztosabbat ígérhetek...
Erika
Nagyon vártam már, hogy írj! De teljesen megértelek, mi is a finisben, május 23 vizsga! :)
VálaszTörlésKitartást kívánok Neked az évvégéhez!Ügyi vagy, hogy fogytál!De megkérdezhetem, hogy miből?:-)
VálaszTörlésNéha azért majd gyere felém.
Engem az érdekel, hogy lehet erre testileg lelkileg felkészülni. Úgy várnék egy olyan hetet, amikor "csak" tanítani kell. De ilyen ebben a tanévben már nem is lesz. Sok erőt és szeretetet a hátralevő egy hónaphoz. Márta
VálaszTörlésKedves Virág! De jó, hogy vártad, hogy írjak... Valamelyik szünetben mindig felugrottam, hogy megkukucskáljam mit csináltatok aznap. ... és annyi szépet...
VálaszTörlésNellike Te nagyon kedves vagy! Miből fogytam? Sajnos volt is és van is miből. Egyébként mindig nézem mit főztél.
Kedves Márti!
Úgy készülök fel rá, hogy sokkal több önzés kerül bele a mindennapjaimba és sokkal több tudatosság. A tanóráimból egy jottányit sem engedek és ezt kértem a kollégáimtól is, hogy május végéig nyomjuk meg a dolgot. A naptáramban minden délután tele, a lakásomat csak hétvégén pofozom ki. A családom teljesen tudja, hogy ilyenkor megértőbbnek kell lenniük és többször esznek virslit és tojásrántottát, mint egy átlag időszakban. Május elején kiküldök egy levelet, amely a szülőknek egy lendületadás, mert az ő támogatásuk nélkül, mi hiába akarunk május végére a kemény munkának búcsút inteni. Május elején bekerülnek az értesítők azoknak, akik nem érik el a továbblépéshez szükséges minimum követelményszintet. Tudom furcsán hangzik, de minden nap beiktatom a pihenést! Ma fél hatkor jöttem haza, mert a zenészek vizsgája volt. Most például pihenek... rögtön kezdek szobabicajozni és gimnasztikázni. Az asztalomra hulló váratlan feladatok közül csak keveset veszek fel, amit lehet félre. (Nyilván egy hatósági ellenőrzés elől nincs menekvés!) ... ja és minden reggel imádkozom Istenhez, hogy adjon lelki békét a napomhoz, elfogadást, ha esetleg ezt valaki összeborítaná, megbocsátást. Van, hogy keresztbe szerveződnek a dolgok, de volt már ilyen a történelemben ... A legnagyobb ajándék pedig, hogy időnként azt érzem, hogy megtanultak rám vigyázni a kollégáim is. A telefonon a titkárnőm megkérdezi, hogy kivel beszél és mit akar tőlem... szóval jelentéktelen dolgokat el sem engednek jutni hozzám. A helyettesem az engem kereső gyereket megkérdezi, hogy mit szeretne és nem tudna-e ő segíteni (Ma az egyik azt válaszolta, hogy magántermészetű ügyben :o) Ezt én sose kértem a kollégáimtól, hanem ajándékba kaptam Tőlük! Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egymásra is meg kell tanulnunk vigyázni... Meglátni, hogy aki nem szól, de némán tűr, az is lehet a tűrőképessége határán és akik még bírják vegyenek le egymás válláról. Megélni, hogy mi kollégák, hogyan lehetünk egymás mankói. Vannak gyengéim: adminisztráció! és van erősségem: a csapatépítés. Nektek is sok erőt Márti és sok türelmet, vidámságot a Vakációig! Szeretettel: Erika
Köszönöm, hogy sok dolgod mellett szakítottál időt a válaszra. irigylem a fegyelmezettségedet, és megpróbálok példát venni rólad, amikor kezdek kiakadni. Isten áldjon: Márti
VálaszTörlés