Legalább tíz hála az elmúlt tíz napért!

Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem tavasszal a Balatonon barangolni, együtt lenni a családdal és Istennel.
Olyan jó, hogy minden reggel tudtam egy órát olvasni és a felkelő napban gyönyörködni.
Szerencsés vagyok, hogy megláthattam a természetben Isten csodálatos alkotó munkáját.
Hála, hogy Marikáék végtelen vendégszeretetét élvezhettük és a társaságuk, családjuk ajándék lehetett nekünk.
Milyen szerencsések vagyunk, hogy a rétünk, gyümölcsösünk minden ajándékot tálcán kínál nekünk, döngicsélnek a méhek, cipekednek a hangyák, igazán nagy égés lenne, ha mi nem szorgoskodnánk velük.
Meg sem tudom mondani, volt-e valaha a kertem ilyen csodálatos, minden kikelt, szerintem egy-két hét és virágzik a borsó.
A húsvétot megélhettem itthon is és otthon is. Nagyon jó, hogy jöttek hozzánk Anyukámék, sőt még a Nővére is nálunk volt az ünnep alkalmából.
De jó, hogy annyi finomságot tehettem az asztalra, hogy jól beosztottam az időmet és egyáltalán nem kerültem időzavarba. Jutott a figyelmességekre, a húsvéti asztalra mindenkinek odakészített kicsi ajándékra, a gyönyörű tavaszi virágcsokorra, a dekoráció elkészítésére is az erőmből. (Csak a piskótám esett össze a Mohácsi szelet alatt, mégis mindenki azt mondta, hogy finom! :o)
Nagyon örülök, hogy eljutottam haza a református gyülekezetbe és Úrvacsorázhattam.
...és az utolsó szüneti napon ránthattam egyet a kerten, és ráhangolódhattam a holnaptól kezdődő finisre. Innen kezdve felgyorsulnak az események, akkora pörgés indul, hogy a ballagási beszédkor térek észhez!
Hála, hogy mindig bizonyságot kaphatok, hogy "Itt van Isten köztünk, jertek őt imádni, hódolattal elé állni!"