Tarka-barka város

Gyorsnak kell lennem, mert kevés az időm, de remélem érthető lesz, amit írok. Amiről írok, nem saját találmány, sőt szinte semmi, mindent úgy tanultam, és mások praktikáiból építettem át a mindennapi munkámba. A mai közzététel Ritok Nórának köszönhető, akinek a rajztanítási ötleteiből sokat merítettem és merítek. Tapasztalatom szerint a gyerekek rajza nagyon sok mindent elárul a lelki világukról, pillanatnyi hangulatukról, de ugyanakkor fantáziájukról, kreativitásukról is. A rajzolás, rajzolgatás, mint a szabad idő eltöltésének egyik lehetséges módja háttérbe szorult a gyerekek életében, így én minden alkalmat megragadok, hogy rajzoljunk. Szeretek koncentrikusan tanítani tantárgyakat: ha a szilváról tanulunk környezetből, akkor a szilváról énekeljünk, azt fessük le, a hagyományos szilvalekvár receptjét diktáljam le és a szilvalekvárral kelljen ételreceptet gyűjteni. Szóval értitek: több érzékszervvel tudjam nyakon csípni a témákat. 

Mostanában ilyen témánk volt közösség befogadó szerepe, az új osztálytárs érkezése, mindenkit óriási értékekkel teremtett az Isten, keresnünk kell egymásban a jót stb. Ehhez most egy rajz órai anyagot mutatok be Nektek a tarka-barka városról, ahol a színek utcáiban élnek az emberek, mégis a főtéren mind találkoznak és békességben megférnek egymás mellett, sőt keresik egymás társaságát.

1. Először a rajzlapra tegyétek rá a kezeteket és ki-ki úgy rajzolja körbe, hogy az ujjainak a meghosszabbítása elmenjen a rajzlap széléig. (Többféleképpen elhelyezkedhet rajta a kéz, ahogy kedvük tartja! - amiben engedni lehet választási lehetőséget én mindig megteszem!) 

A meghosszabbított ujjak lesznek az utcák. 

2. Elkezdjük kialakítani, megtervezni a várost. Egy utcában egy színcsaládot használhatunk csak. A kék utcában kék minden: a házak, a fák, az emberek, a kutyák, az autók stb. A sárga utcában sárga. Kedvenc színeiket használhassák. Az eszköz teljesen mindegy: zsír- vagy olajkréta, filctoll, színes ceruza (festéket most ne!, túl minik a formák, nem ad sikerélményt nekik!) A középponton, a tenyérrészen lehet kialakítani azt a részt, ahol a közösség, a városlakók összeérnek, találkoznak. Lehet az templomtér, tó, játszótér, bevásárló központ. Oda minden utcából érkeznek, ezért tarka-barka. Közben megbeszélhetitek, hogy mennyire különbözünk egymástól, mégis lehetünk egymásnak támaszai, elfogadhatjuk egymást olyannak amilyen, lehetünk barátok, imádkozhatunk együtt és rúghatjuk közösen a labdát. 

Rajzoláshoz mindig nagyon szép nyugtató zenét viszek be. Az előkészítést már szünetben megcsinálom, az udvarról beérkező gyerekek a terem előtt sorakoznak. (Lenyugszanak, kíváncsian kukucskálnak be, mit készítettem elő az órára, vajon mit fogunk csinálni.) A munkaasztalokat úgy rendezem el, hogy csoportokban körbe ülhessenek összetolom a padokat (tehát nem úgy, mint egy hagyományos órán) - hangulatossá, változatossá teszi a munkát. Nem baj, ha nézik mit csinál a másik. Lesni itt nem tudnak, csak ötleteket merítenek egymástól! Ha pedig látom, hogy valaki notóriusan másolja a szomszédjáét megkérdezem: - Nem rajzolnál valami egyedit, hogy meg tudjam különböztetni a Sanyikáétól vagy Gizikéjétől? Éppen elég nekem annyi, amennyit láttam: vagy nincs ötlete, vagy nem elég kreatív... szóval próbáljátok továbblendíteni. Én most szoktatom le az enyémeket a "hasra esett hármas madárról". Tudjátok melyik az? Amelyikkel tele akarják rajzolni a lap tetejét, hogy jól kitöltsék az eget... Kérdezd meg látott-e már madarat? - ugye tudod a választ. Hát persze hogy látott. Beszéljétek meg honnan tudja, hogy madarat látott. - el fogja mondani szépen a madár ismertetőjegyeit. Beszéljétek meg, hogy a "hasra esett hármas" nem madár és próbálja megjeleníteni a lapján, amit látott... Szóval segítsük elő, hogy fejlődjön az ábrázolásban, gazdagítsuk tudatosan a formavilágát, szerettessük meg vele a színeket, irányítsuk rá a figyelmüket az apró részletek fontosságára, minél több technikát ismertessünk meg velük. 

...hiszen tudjátok, hogy ilyenkor a lelkük egy-egy kis rezdülése elevenedik meg a rajzlapon!

Osztálytermi kiállítást mindig rendezek az alkotásokból! (Megbeszéljük, szerintük kinek mi sikerült jól! - csak azt, hogy mi sikerült jól. Meg kell tanulniuk és tanulnunk jót mondani egymásról!)

E.