2011. február 25., péntek

ÍRÓ - OLVASÓ TALÁLKOZÓ

Képzeljétek el, hogy író-olvasó találkozó volt nálunk Abaligeten. Vendégeink voltak: Luzsányi Mónika és kedves férje Miklya Zsolt, valamint Cs. Szabó Sándor. A mi iskolánkban még soha nem volt igazi, valódi író vagy költő... Szóval nagy volt az előkészület és az izgalom.

 Mónika és Sanyi
(Figya Bergamott! A háttérben a falon, a tábla tetején Advent-falva egy részletét láthatjátok!)
 Sanyival oltári viccesen játszottuk el Dávid és Góliát küzdelmét! Nagyon jó mozgásos jelenet volt, a gyerekeknek nagyon tetszett!
 Zsolttal közösen mesét komponáltunk. Az asztalon a háttérben a kellékeinket láthatjátok! Az enyém a hólapát volt. Ugye milyen szép a nyele?
 Mónika is izgalmas feladattal várta a gyerekeket, éppen puzzle kirakóznak. 
Ki lesz ez? Szerinted?

 Csak a szemüket nézd....

 Nézzétek meg ezt a kedves kis animációt, címe: Egy műveletlen kis pók balladája 
Nagyon tetszett a gyerekeknek, ők is megnézték projektor segítségével!
Szeretjük a Mesélő Bibliát és Pityut, a hólapátot, a Titkoskönyvet és Zoknimanót, nem feledjük, hogy
LÁNYNAK LENNI JÓ...
FIÚNAK LENNI JÓ...
Reméljük találkozunk még! Kívánjuk, hogy alkotó kedvetek, az igazi igényes gyermekirodalom iránti elköteleződésetek megmaradjon! 
Munkátokra, családotokra Isten áldását...
Erika


2011. február 22., kedd

Érik a gyümölcs

Ezt most kivételesen nem Steinbeck írta, hanem én! Úgy tűnik, számomra nagyon testhezálló feladat talál meg, melyet letisztulásáig titok fed! A blogírás különös gondolatokat ébresztett bennem és érdekes kérdéseket feszeget. Vajon kinek írunk? Nektek? Érdeklődőknek? Vagy saját egonkat, esetleg hiúságunkat legyezgetjük vele? Segítünk másoknak? Igazat mondunk? (vagy csak a valódit?) Ad erőt másoknak? Elbizonytalanít? Megerősít? 
Az iskolánkban nyílt nap lesz a jövő héten. Nagyon sok intézmény szervez ilyet, hiszen fontos, hogy ismerjenek bennünket, alternatívaként ott szerepeljünk a szülők látókörében beiskolázáskor. 

Olvasva a blogokat érdekes érzésem támadt - ez igaz a saját blogomra is -, vajon merünk-e őszintén beszélni a nehézségeinkről, a mindennapok problémáiról és nem hiszitek-e azt, hogy nálunk aztán semmi kihívás nincs, minden a legnagyobb rendben van. 
A megszokott fogalmak, mint nyílt nap, nyílt törés után szabadon - és állíthatom újításom fájdalommentes lesz :o) - nyílt kérdező hetet (nevelési, oktatási kérdéskörben!) szeretnék tartani. Aki nem akar a blogomon nyilvánosan kérdezni, az megteheti az e-mail címemen: bartoserika66@gmail.com

 Minden kérdésre válaszolok, melyekkel nem sértem mások személyiségi jogát!
Jobb oldalon, fent, találtok egy szavazási lehetőséget! Aki úgy gondolja, éljen vele!

A privát munkámban sokan kérdeznek (vagy panaszkodnak?), melyek teljesen egyszerű, profán kérdések és itt nemigen hozzuk szóba.

Íme:
  • Rendszeresen elhagyja a ceruzáit a fiam. Mit tegyek?
  • Állandóan követelőzik, soha nem elég neki semmi.
  • Csak a számítógép előtt ül és meg sem mozdul, ha szólok neki.
  • Egy vacak kis feladat fölött ül órákig és mégsem csinálja meg.
  • Az íróasztala olyan, mintha robbantottak volna rajta.
  • Pofákat vág, ha mondok neki valamit.
  • Ha feladatot, munkát bízok rá, rögtön, mindjárt, majd a válasz, ami egyenlő a sohanapjával.
  • Hol élsz Te? - hajtogatja. Régimódinak tart. 
  • Szorong, fáj a hasa, ha felelés vagy dolgozatírás lesz.
  • Rendszeresen panaszkodik, hogy nincsenek barátai.
 No! Ilyen és hasonló gondok merülnek fel a gyerekeinkkel! 
És velünk??? Mi a helyzet?
 Erika

Farsang

Tudom, hogy minden iskolában megrendezésre kerül a farsang! (Remélem!)

MI ÍGY!  TI HOGY?

Nálunk a farsang óriási nagy buli! Minden osztály komplett színpadi produkcióval lép a színpadra. A pedagógusok is beöltöznek a gyerekekkel, sőt a zsűri értékelési szempontsorában szerepel a tanárok részvétele a produkcióban! Helyezést soha nem hirdetünk, mert nem szeretnénk ebből valami egészségtelen rivalizálást, a cél a közösségépítés, az együtt vigadás kultúrájának megmutatása és tanítása. A zsűri egy alsós és egy felsős osztálynak egy-egy szabadnapot ajándékoz, melyet kirándulásra, osztályközösség építésre használhatnak a gyerekek. Egy osztály az idén különdíjban részesült, mert az ő produkciójuk komoly prózai részlettel rendelkezett! (János vitéz) Bábszínházba mennek és a Ludas Matyit nézik meg!  Minden helyzetet nevelési céllal használunk fel, így a jelmezbált is. Ma megnéztem a DVD-t róla és még elégedettebb vagyok, pedig szombaton is büszkén húztam ki magam! 

Az alsósok farsangja nálunk 15.00-18.00 óráig tartott, a felsősöké 20.00 óráig.
  • Tombolasorsolást szervezünk.
  • Minden osztálynak saját büféje van és az abból befolyó összeg az osztályközösség pénze. A Szülői Munkaközösség nagyon profi munkát szokott végezni, a legfinomabb házi süteményektől, a hamburgerig, a kávétól, a kis trombitáig mindent lehet kapni! 
  • Minden évben eltemetjük a telet kiszebaba égetést tartottunk, ha esik az eső leengedjük a patakon!
  • Közösségi játékokat játszunk, táncversenyt, székes játékot, söprű adogatást, kicsiknek körtáncot szervezünk!
  • Hat órakor elmennek a kicsik, a nagyok begyújtják a rakétákat és az idén is, mint mindig volt három-négy utolsó szám, megfogalmazódik, hogy az idei volt eddig a legjobb buli. Nagyon örülök, mert minden évben azt mondják, hogy az idei volt a legjobb buli! 

Amikor visszanéztem a műsort nagyon boldog voltam. Nem volt olyan osztály, akinek a fellépésében ne találtam volna olyan értéket, amely ökölbe ne szorítaná a kezem és azt ne kiáltanám, hogy 
EZ AZ! MÁR EZÉRT MEGÉRTE! 

Hétfőn reggel díjátadást szerveztem, átadtuk az abaligeti Oscárt! 
  • Soha ilyen felszabadultnak nem láttam még azt a sajátos nevelési igényű gyermeket, aki eljátszotta osztályának női főszerepét. Meg is kapta érte a díjat, páratlanul nagyot alakított! 
  • Mellékszereplő díjat adományoztam egy fiúnak, aki Iluska mostoháját jelenítette meg a színpadon!
  • Divaprimadonna díjat kapott az egyik kolléganőm, aki az Apáca-show című produkcióban, olyat alakított, hogy az állam leesett. 
  • Egy másik kolléganőm az év ájulása díjat kapta, ő Hófehérke volt. Mélységes tiszteletem az övé az ájulásért, hát még, ahogy felállt... Én szeretnék így felpattanni tíz év múlva...
  • A táncparkett ördögei díj három gyerekünkké lett, akik az első taktustól az utolsóig végig ropták, majd kifelé menet az ajtón azt mondták: De kár, hogy vége Erika néni!
Felteszek Nektek egy nagyon egyszerűen elkészíthető farsangi kalapot, amit talán még el tudtok készíteni a farsangi időszakban! 
Nem kell hozzá más, mint négyzet alakú színes papírok, A4-es méretből szabtuk ki, ami a képen látható!
A hajtogatási lépéseket lefotóztam, remélem jól látható, ha nem javítok...

Ilyen lesz!

1.
 2.
 3.
 4.
 5.

 Így kell összeragasztani a meghajtogatott színes elemeket! Fejmérettől függően 10-12 elemet ragasztunk össze!

 Ez a két maszk harmadikos és ötödikes gyermek munkája, nagyon profi munkák! Érdemesnek láttam közzé tenni! Mindketten képzőművészetet tanulnak. Figyeljétek meg a kifinomult díszítőtechnikát, az apró részletekig terjedő kimunkáltságot. Ez is a művészeti nevelés egyik nagy erénye, az esztétikai nevelésen és az ízlésformáláson túl!

Valószínű hirtelen több dolgot is felteszek a blogra, mert időhiányban szenvedtem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy eseménytelen napok vannak a hátam mögött, mert úgy jártam mint Dorothy, elkapott a forgószél. 
Erika

2011. február 21., hétfő

Én így! Te hogy?

Amit most olvastok az az indított szülés kategóriájába tartozik,Virág bejegyzése hívta életre. Érdekesnek találtam a Tigris anyákról szóló cikket, jól megfogalmazni nem biztos, hogy sikerül, de nem igazán érzem átemelhetőnek egyik vagy másik kultúrkörnyezetből, tradíciórendszerből, társadalmi berendezkedésből, gazdasági, vallási közegből ezeket a tényezőket. Tanulhatunk belőle, gazdagodhatnak az ismereteink, de én ottani hozzászólásomban is jeleztem, hogy a meggyőződést és elköteleződést fontosabbnak tartom. 

Hogyan nevelünk?

Szerintem, akik ösztönösen végzik ezt a munkát - és ez lehet nagyszerű! - a másolódás alapján, úgy nevelnek, ahogy őket nevelték. Ez persze csiszolódik és változik, mint a népmese, hiszen pozitív és negatív konzekvenciái után alkalmazzuk csak! Hányszor fogalmazzuk meg, hogy úgy biztos nem fogom csinálni, ahogy velem tették! Ilyenkor módosítunk, új utakat keresünk! 
Nagyon szerencsés felfedezőnek és úttörőnek tartom azt az embert, aki felfedezi saját neveltetésének a hiányosságait, hátrányait és ezen tapasztalatok birtokában módosít, hogy ő már ne kövesse el azokat a hibákat! Konkrét példával: kész csoda, ha olyan ember tud szeretni, akit nem szerettek eléggé, aki gyermekkorban nem érezhette meg a szorító ölelés fontosságát és ebben a szülői szeretet mélységét! Kész csoda, ha akit vertek, nem ver, ha valakivel ordítottak, nem ordít! Ehhez nagy önuralom és önnevelés szükséges és először önmagunkon kell elvégezni ezt a munkát, mielőtt arra vetemednénk, hogy másokon dolgozzunk. 

Amit összefoglalok nektek nem recept, de én ezt tartottam szem előtt a saját gyermekeim nevelésénél! 
(Egyik gyermekemnek sem voltak soha tanulási nehézségei!) 
Először is tudatosítsd magadban, hogy ajándékba kaptad a gyermekedet Istentől, és mint ilyen csodát nem kell csírájában megváltoztatnod, átfaragnod, egyszerűen az a dolgod, hogy mindent megtegyél azért, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozd ki belőle úgy, hogy az útját egyengetve megtanuljon repülni, majd szárnyalni tudjon!
  • Az én gyerekeim az általános iskola első osztályától kezdve zenét tanultak, hangszert (hegedű, gitár - klasszikus), kórusban énekeltek, a lányom mellette képzőművészetet (festészetet). A művészeti nevelést nagyon-nagyon fontosnak tartom, ha tehetitek ne hagyjátok ki!
  • Minden nap kellett házimunkát végezniük! Fontos, hogy a munkaélménye pozitív legyen! Először végezzétek együtt, tegyetek be jó zenét, közösen éljétek át ezt örömként. Tapasztalja meg, hogy milyen jó, amikor szép, amikor elkészül, amikor összecsaphatja a tenyerét a tieddel, hogy ezt megcsináltuk! Én egyébként rendszeresen összecsapom a tenyeremet  a tanítványaimmal. Olyankor egy pillanatra eggyé válunk az örömben! Próbáljátok ki! 
  • Én nem szívesen engedtem a gyerekeimet másnál aludni. Főleg, amíg kis általános iskolások voltak. Addig nem engedtem, amíg meg nem szilárdultak azok az értékek, amelyek számomra fontosak voltak. (A lányom talán 7. osztályos volt!)
  • Hat éves koruktól csak kiraktam a vacsorának valót az asztalra és nekik kellett a kenyeret megkenni, összerakni a szendvicset. Számomra ez egy jelképes dolog. Hányszor van, hogy tálcán kínálja az élet a lehetőséget és nem nyúl érte a gyerek?... mert nem tanították meg érte nyúlni, elvenni és megköszönni! Tehát az odakészített étel csak egy lehetőség az életben maradásra.
  • Bármilyen hideg van, minden nap tartózkodjon a friss levegőn, menjen játszani, focizni, bicajozni.
  • Pontos napirendünk volt! Egyszerűen szükségszerű volt és kész! Legkésőbb 8 és 9 óra között ágyban voltak, ritmusa volt az esti menetnek, a reggeli kelésnek. Ki volt ragasztva a konyhaszekrényre a délelőtti és délutáni elfoglaltságok rendje. A fürdőszobába a takarítás rendje stb.
A jellemformálásról: a tízóraihoz rendszeresen pakoltam valamiből többet és megkérdeztem este, hogy kit kínáltál meg, örült-e neki az illető. Ha beteg osztálytársa volt, biztattam, hogy írjon pár sort vagy rajzoljon és vigye el a leckét. Soha nem volt a tanulásban limit elvárásom, ha nem úgy sikerült megbeszéltük, hogy ki mint vet, úgy arat! Nincs ebben semmi újdonság! 
Szüntelenül tudatosítottam bennük, hogy mindenért én vagyok a felelős. Tőlem soha nem hallhatták, ha nekem valami nem sikerült szidtam volna bárkit vagy bármit. Csak azt, hogy mit csinálhattam volna másképp. Erre is tanítottam őket: ha nem jöttek össze a dolgok, mit kell legközelebb másképp csinálni. 
Megtanítottam őket a pillanatnyi kudarcból gyorsan felállni! Ez nekem nem volt nehéz, kitűnőre vizsgáztam belőle! Nem beleragadni a sárba és benne dagonyázni! Hopp, már szárnyalmi is tovább...
Nagyon sokat biztattam, dicsértem őket. Nem titkoltam, milyen hálás vagyok, hogy születtek, hogy a jó Isten méltónak talált arra, hogy őket felneveljem. Ha valamit nem csináltak meg vagy nem számíthattam rájuk, őszintén hangot adtam a csalódottságomnak, elmondtam, hogy ez rosszul esett. ... és természetesen megtaláltam a módját, hogy kipróbálják, megtapasztalják, hogy milyen érzés lehetett! Ne bosszúra gondoljatok! Az nekem soha nem jutna eszembe... én Manócska után megyek szabadon! Ha Mazsolánál és Tádénál bejött, bejön az a mai gyerekeknél is...
... és látjátok, minden csak meggyőződésből megy! Hogyan is lehetne bármi hiteles, ha nem meggyőződésből tesszük! 

Az elköteleződés ott jön a képbe, hogy a gyermeknek nem mindig tetszik: én is voltam a világ legszigorúbb anyukája, én is hallottam, hogy bezzeg a Giziék megnézhetik a nemtudommilyensorozatot, és ma is a fülembe cseng, hogy persze, mert mi soha... 
És akkor mi van, ha ezt mondja a gyerek. Talán fáj??? - igen legbelül. Mert legszívesebben mindent megengednél, hiszen úgy szereted! Csak éppen nem ez a dolgod. A dolgod az, hogy úgy szeresd, hogy ő a legjobb utat járhassa be, kiteljesedhessen, egy testileg, lelkileg boldog, megelégedett ember életét élhesse!
A nagy kihívás még a szülő számára, hogy kinyissa időben a fészek ajtaját és mondja gyermekének, hogy repülj! Mert nagy bűnt követ el, aki a fészket kalitkának hiszi és megvárja, amíg a madárkája elfelejti, hogy Istentől kapott tudománya és adománya a repülés művészete!
Legközelebb az Anya-Lánya napról írok Nektek! Tanulságos, mert a munkám miatt, hamar önállósodtak a gyerekeim! A kislányom találta ki és azóta is élünk vele! Számomra azért megható és fontos, mert rádöbbentett arra, hogy tudatosan dolgozzak azon, hogy mire  felnőttek lesznek (a fiam már az, a lányom a küszöbön topog) egy szabadon áramló, mély, kötetlen kapcsolattá alakuljon a fölé-alá rendeltségi viszony. Méghozzá úgy, hogy a szülőnek járó tisztelet megmaradjon!
Erika

2011. február 14., hétfő

Túl a Maszat-hegyen

Megtaláltuk - megörültünk,
Kihirdettük - összeírtuk,
Megrendeltük - leszerveztük
ÉS
elindultunk huszonöten Kaposvárra, hogy megnézhessük az egyetem Művészeti Karának, III. éves hallgatóinak előadását!

A gyerekek fülében ismert névként cseng Varró Dániel neve! Rendszeresen halljuk verseit a szavalóversenyeinken, forgathatják könyveit a helyi könyvtárban a gyerekek, sőt a kismamák is előszeretettel mondogatják cseperedő babáiknak humoros mondókáit, versikéit.
A Túl a Maszat-hegyen című verses mesének előadását mi mással lehetett volna megkoronázni, mintsem azzal, hogy Presser Gábor csodálatos betétdalai hangzottak fel.
Szép jelmezek, ötletes díszletek, talányosan titkos megoldások tették még varázslatosabbá a történetet.
Hogy hova és kivel indultunk?
Egy álmodozó, esténként nehezen elalvó kisfiúval Muhi Andrissal indultunk kalandos utazásra, hogy közös drukkolással, izgalmas, hangos jelenetekben megmentsük Maszat Jankát a Paca Cár pacarondaságaitól. Hosszú utazása során megismerkedtünk az Angol Költővel, a hátborzongatóan félelmetes Babaarcú Démonnal (nekem ő volt a kedvencem!), a Sikákkal és még sok mindenki furcsa nevű, mégis hétköznapi kalandorral!


Remélem nem sértek senkit azzal, hogy a kaposvári kulturális oldalakról ideraktam a képet! Nagyon hálás szívvel gondolok az előadásra, mert a gyerekeket teljesen elvarázsolta (sőt engem is)! Utána kicsit elszomorodtam, mert olvastam egy igazi, valódi kritikustól egy nagyon kemény kritikát! Hogy miért lettem szomorú? Mert nem értem, hogy egy tanulmányai felénél járó hallgató odaadását, lelkesedését miért kell kettétörni azzal, hogy nagy budapesti színházak, befutott nevű színészek teljesítményével hasonlítjuk össze!


Kedves kaposvári fiatalok, ha erre jártok, ezúton szeretném megköszönni magam és tanítványaim nevében a zenés-bábos-kalandos utazást!

Hogy mi tetszett?
  • A csuda se tudja, hogyan mentetek olyan gyorsan ki a Paca Cár lila selyme alól. Talán felszívódtatok?
  • Kedves Muhi Andrist alakító fiatalember! Neked még élhetnek az emlékképeid arról, hogy egy 9 éves gyermek hogy tud szenvedni esténként attól, ha lefektették már, de álom bizony nem jön a szemére!
  • Az Angol Költő valóban egy angol eleganciájával jelent meg közöttünk és az árnyjáték még elegánsabbá tette a jelenlétét!
  • Én ilyen koszos Maszat Jankát még életemben nem láttam! Hát Maszat Jankát azt neeem, de ma például Maszat Zolit, Maszat Dávidot, Maszat Danit és Maszat Tomit éppen sikerült találnom!
  • A Sikák dalát már hazafelé kántálták a gyerekek, de másnap aki megragadta a felmosó pamacsot, egyből rázendített a dalra!
  • A Babaarcú Démont táncoltató lányok roppant finomak voltak, a bábkonstrukció engem elvarázsolt és ötletet is adott. A külön mozgatott fej a selymes textíliák és az a különböző hangmagasságokban egyszerre beszélő két hölgy bomba jó volt. Nem féltünk, csak futkosott a hátunkon a hideg a kísértetiességtől!
Köszönjük ezt a szép délutánt! Kívánunk Nektek és kedves Tanáraitoknak sok erőt, biztatást, hogy megmaradjon elköteleződésetek a művészetek iránt! Ha a színművészetet választjátok hivatásotokul, bennünket nézőket szembesítsetek, vidítsatok, nevettessetek, könnyeztessetek  egész pályátok során!

Erika

2011. február 4., péntek

Csillog, ragyog, fénylik és kiidegel. Mi az?

A tehetséges gyerek az első padban!
Pénteken helyettesítettem! Hirtelen és váratlanul hittant. A téma a Pálos Rend volt, benne Boldog Özséb és patrónájuk a Fekete Mária. Kikerestük a térképen a magyarországi helyeket és nálunk közvetlen élményként itt kínálkozik a Jakab-hegy! (Járt itt Boldog Özséb, az erdőben összegyűjtötte a remetéket és a Jakab-hegyen létrehozta a Pálos Rendet. Ha erre jártok, gyönyörű kirándulóhely, kijelölt turista útvonallal. Pécset és Orfűt bicikliút is összeköti!) Szóval, elég jól rágyúrtam a témára, bár az előzetes ismereteim és ilyen irányú tudásom hagy némi kívánnivalót maga után. 

Amint az osztályba lépek, a hátsó padban feltűnik A TEHETSÉG!!!
Milyen formában?
Fetreng, mindene leesik a padról, a pulóvere a földön és egyetlen ceruzát sem talál a táska alján, aminek hegye lenne. Hátul elfoglalt helyét hamar felszámoltuk és máris az első padban találta magát. Ezt kívánta saját érdeke, a társainak is így volt könnyebb, valamint gondoltam magam baján is enyhítek!
A TEHETSÉG szuszog, pofákat vág, úgy tesz, mintha marhára nem érdekelné mit beszélek, nyög, mert ki kell nyitni a füzetet - persze mindennek hangos nem tetszéssel is mutatja jelét.

Elkezdem mesélni, miféle legendák keringenek a Fekete Máriáról készült ikon körül, melyet Lengyelországban őriznek..... és figyel.... és  figyel.... elkerekedik a szeme. 
Mesélem, hogy a legenda szerint Lukács a fát, melyre festették az istállóból szerezte, ahol Jézus született....
Hoppá! ... és lecsap rám! Harsány örömmel rám kiált!
- Egyes számú legenda megdőlt! Hogyan is lehetne a fának köze Lukácshoz vagy Lukácsnak a fához, amikor a Madonna ruháját az Anjou-ház liliomai díszítik! - mondja ő, A TEHETSÉG.
Kalandoztunk tovább a legendák sorában, megfigyeltük Mária és gyermeke tekintetét, mit tart a gyermek Jézus a kezében: hááááát az Élet Könyvét, a Bibliát!
A TEHETSÉG ismét begyújtja a rakétákat és lecsap!
-Kettes számú legenda megdőlt! Hol volt egybeszerkesztve a Biblia akkor, amikor Lukács tevékenykedett.
Felírtuk a vázlatot a táblára, közösen dolgoztunk. (A TEHETSÉG is, de ő kényszerből, fintorogva és csak a következő beszólásáig....)
-Sajnálom Erika néni, hogy semmi olyat nem írt a táblára, amit ne tudnék. Akkor is le kell írnom?
Még szerencse, hogy nem az idén szalajtottak a pályára, mert nem tudtam volna válaszolni rá 20 éve...
- Nem! Te ne írd le! Akkor ez igazán felesleges munka lenne.... Tudod, mit? Te írd le azt, amivel kiegészítenéd az én ismereteimet! 
Eljött az ő ideje! És láss csodát! Nem zajong! Nem kellemetlenkedik! Egyenletessé vált a légzése! És a TEHETSÉG ír, ír, ír. Fel sem néz a füzetéből, hiszen annyi minden van, amit én nem tudhatok....

Látjátok! Ilyen a TEHETSÉG! Hegyeket kell lehordani róla, hogy megkezdhessük az aranymosást! Pökhendi pedagógus nem tud bánni vele, mert olyan konok lesz, olyan dacos, hogy egy életen át titkolni fogja, hogy ő egy született TEHETSÉG!
Uzsonna szünetben is bent voltam, az osztály csendes volt! Az egyik osztálytárs várat rajzolgatott egy papírra. A TEHETSÉG odasétált mellé, miközben beleharapott a vastagon megrakott házi szalámis szendvicsébe: 
- Tudod Andris! Csak azt ne mond soha, hogy ez az Oroszlánszívű Richárd vára.... mert ő nem ilyeneket építtetett! 
Íme a TEHETSÉG! 12 éves.
Erika

2011. február 3., csütörtök

Hétköznapok kihívásai

Engem sokat foglalkoztat a gondolat, hogy az oktatás betölti-e a szerepét, oktat, tanít vagy nevel. Mit tűzzön ki a zászlajára, most, amikor a társadalom is elég kaotikus képet mutat, elcsúsztak az értékek, megfáradtak az emberek, bármerre megyek elkeseredett mondatokat, időnként cinikus megjegyzéseket hallok. Na nem rám, hála Istennek, de a helyzetre! Sokszor kell erőt adni a szülőknek, a kollégáknak és a lelkére beszélni a gyerekeknek! Olyan kihívásokkal találom magam szembe, amire nem számítottam és bármerre nézek feladat akad bőven. Egy ismerősöm nemrég megkérdezte tőlem van-e nálunk állás? Mondtam neki állás az nincs, de munka annyi, mint égen a csillag. 

Feladataim a közeljövőben: 

Két felsős fiút vettem a szárnyaim alá, akik nem tudnak megfelelően olvasni, elvesztették a motiváltságukat a felső tagozaton, holott a tanárok tehetségesnek mondják őket. A mai napon megkezdtük ezt a közös munkát és örömmel újságolhatom, hogy semmi ellenállást nem tapasztaltam, sőt pozitív véleményt kaptam, ami remélem nem a pozíciómnak szólt, hanem a közösen elvégzett munkának. Hetedikesként élvezte, hogy szépen beszélek vele, mosolygok, új füzetet kapott tőlem, sőt még el nem készített leckét is pótoltunk. ...hogy véletlenül se érezze rosszul magát az első osztályos olvasókönyvre papírborítót raktam. Nagyon örülök ennek az ajándékfeladatnak és el is határoztam, hogy mindkettőnél komoly eredményt érek el. 

Eszternél  olvastam egy cikket ( Egy levél a házasságról a gyermekeimnek), ami nagyon elgondolkodtatott engem. Vajon hogyan kellene belecsempésznünk a különböző tantárgyak tananyagaiba azoknak az értékeknek a közvetítését, amit a keresztény család, a keresztény házasság képvisel. ... és hova? osztályfőnöki órába, magyar órába (lásd: Családi kör, Altató,), hon- és népismeret, történelem, rajz, technika? Végtelenül fontosnak tartanám. Olyan koravén módon kezelik - sajnos a mindennapok példája tette szükségessé - a szexuális felvilágosítást. Mindennek csak profán testi, biológiai, egészségtani vonatkozásait kell megközelíteni? És hol marad a lélek??? És kinek, mikor kellene ezt hallania. Nálunk van olyan ötödikes, akinek akkor. És van olyan ötödikes, akinek kifejezetten belegázolás a gyermeklelkébe, ha beültetjük egy ilyen kérdezz-felelekre! Fontos, hogy beszéljünk sokat és mutassunk példát, adjunk tartalmat az erkölcs szónak! Hogyan öltözik egy nő? Nem feltétlenül az a csinos, akinek a tanga bugyija följebb ér a farmernadrágnál, a mellét pedig egy blúznak nevezett nadrágszíj takarja. Írtam már maradi suli vagyunk: nincs haspóló, szeméremszőrzetet éppen takaró, nadrágnak nevezett tákolmány, orrkarika, fülcimpatágító, tizenöt centis szoknya (?). Nem ítélkezem én, bárki hordhatja, járathatja ilyenbe a gyerekét, de a mi házirendünk más és elfogadtuk, hogy akinek ez sok(k), az máshova viszi a gyerkőcöt. Az erkölcsi nevelésről írtam már korábban: egészen kicsi korban kezdődik és a példamutatás a táptalaja. 

Remélem nem lepődtök és nem döbbentek meg nagyon! De újra elő kellett vennünk a helyes WC használatot, hogyan hagyjuk magunk után, és a kézmosást. Ez igaz a lányokra is és a fiúkra is! A mi iskolánkban vannak sietős fiúk és a dolgukat még nem teljesen fejezték be, de már a bal lábuk az udvaron van. Pedig ellenőriztük a kollégákkal, hogy mindenki feléri a piszoárt, semmi nem indokolja, hogy fele a falra, fele a földre menjen. Ellenőriztünk minden vízöblítő csapot, gombot, minden működik, könnyen tekerhető, nyomható - tehát technikai oka nincs a hiányosság korrigálásának. A megközelítésén sokat gondolkodom: hiszen nem állhatunk ott minden pisilő mellett és nem sérthetjük meg a gyerek szeméremérzetét. Sőt! Itt még a felelősrendszer sem működik, hiszen az iskolatárs sem sértheti meg! Vagy a belső igényességüket kell növelni, vagy minden szünet végén egy felelőspár ellenőrzi, hogy milyen állapotban hagyjuk ott a mosdókat... Nem tudom ez egy nagy intézményben hogyan működik. Mivel oda is gyerekek járnak, biztosan ott is kihívás ez! (Remélem annak tekintik a kedves kollégák!)

Nagyon tetszett Eszter sárkányos írása. Magamba is szálltam, hogy jól tanítom-e a sárkány témát egy keresztény szemüvegén keresztül. Meseelem vagy valóságos? Összebeszéltünk és dolgozunk egy tematikus projektnapon, melynek témája a SÁRKÁNY lesz. Lázár Ervin A Hétfejű Tündér című meséjétől, a Bibliáig, Pafftól, Süsüig, a házisárkányoktól a papírsárkányokig mindenki benne lesz! Beszámolok majd róla! 

Végül ismét egy ajánlóval zárnám! Számomra az intézetes gyerekek világa nem új - bűnöző életvitelt folytató fiatalokkal foglalkoztam. Nagyon nehéz terep... és belül mindig fáj valami....  A nevelőotthonok világát pendíti meg a Kóristák című film, mely megerősített abban, hogy egy tiszta szívű elkötelezett ember, csodát tehet ott is, ahol már lemondtak a szépről, a léleképítő dolgokról. Ha tehetitek, nézzétek meg, mert érdemes! 
Óriási figura benne a nevelőtanár! 


Olyan gyorsan telnek a napok... mindjárt megint péntek lesz!
Erika