Kedves Melinda!
Sajnos szakemberek között is gyakran keverednek fogalmak és talán ez ijesztett meg téged annyira. Szeretném, ha egy kicsit megnyugodnál, mert bár korrekcióra és folyamatos fejlesztésre szorul a fiad, - de, hogy a Te szavaiddal éljek "nem fogyatékos".
Nézzük mely fogalmak szoktak körültekintés és megfontolás nélkül keveredni, összemosódni: a tanulási zavar, a tanulásban akadályozottság és a tanulási nehézség nem szinonima és szókincsünket változatosabbnak mutatva ezek nem behelyettesíthetőek egymással. A tanulási nehézség az egy olyan probléma, ahol nem megy a nebulónak a tanulás -esetleg betegség miatt lemaradt - és ennek a módszertanát kell megtanítanunk neki, olyan mankókat adni a hóna alá, amellyel fokozatosan képes lesz a hatékony önálló tanulás elsajátítására. Ezt egy felkészült pedagógus korrepetálással, fejlesztő foglalkozással, differenciált óratartással, egyéni megsegítéssel meg tudja támogatni. Kiváló szakkönyveket használok ehhez: Kerékgyártó Éva illetve Oroszlány Péter könyvei beépíthetőek a mindennapi oktató-nevelő munkába, függetlenül, hogy melyikünk milyen szakos.
A tanulási zavarok közé tartoznak: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Ismét hangsúlyozom: nem buta és semmi köze a tanulási zavarnak az intelligenciához. Tehetséges gyermek is küzdhet részképességzavarral (néhány nagy tudósunk, akikre ma büszkén tekintünk megszenvedte és végigjárta ugyanezt a göröngyös utat!) Ezek a zavarok általában egy-egy területen jelentkeznek: írás, olvasás, számolás. A tanulási zavar egy árnyalattal komolyabb, nagyobb szakmai körültekintést igénylő probléma, szakemberek bevonását teszi szükségessé: logopédus, fejlesztőpedagógus. Tanítói és tanárai támogatását is meg kell kapnia: zavarának megfelelően segédeszközöket használhat, akadálymentesíthetjük a tananyagot, differenciáltan tanítjuk.
(A hiperaktív, figyelemzavaros és magatartászavaros gyerekekről nem írok neked, hiszen Te most nem ebben a cipőben vagy!)
A tanulásban akadályozottság (ez a régi enyhe értelmi fogyatékos kategória) sokkal szerteágazóbb és mélyrehatóbb okokra vezethető vissza. A sajátos nevelési igényt a Képességvizsgáló Bizottság határozatban mondja ki, megjelölve benne minden specifikumot, kódot, adatot, fejlesztési területet, szakemberigényt. Kimondva, hogy integráltan vagy egységes gyógypedagógiai intézményben oktatható.
A Te fiadnál részképességzavart állapítottak meg: diszlexiás tüneteket. Ráadásul elég időben. Diszlexia és diszlexia között is számtalan különbség és árnyalat van.
Érdekességképpen írom le, hogy volt egy tanítványom, aki borzasztóan nehezen olvasott, a helyesírását látva alig hittem a szememnek, szóval szépen összejött neki. Egyszer az anyukája írt nekem egy levelet, majd a gyereket megkérdeztem: Téged kért meg anyu, hogy helyette megírd a levelet? - Nem. - válaszolta ő,- Anyu írta!
Ugyanazokat a típusú betűtévesztéseket és helyesírási hibákat láttam a levélben. Majd egy újabb levelet írt, amit már számítógéppel szerkesztett: abban is ugyanazokat a hibákat vétette. Gondolom, nem volt megelégedve a gép helyesírás ellenőrző programjával, hát kijavította úgy, ahogy ő helyesnek hallotta, vélte. Szóval ez egy tipikus öröklött, genetikai eset!
Véletlenül se használj Bernát előtt lekicsinylő, pejoratív szavakat, ne szóld le a tudását, mert amelyik gyereknek leverik az önbizalmát, az önmagába vetett hitét, annak teljesen elveszik az esélyét. Mivel nem ismerem a tanítóját, óvatos és körültekintő legyél vele is, kérd a segítségét és a támogatását. (Ne követeld!, Ne szidd!) Én ugyanis azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem készítik fel a pedagógusokat ezekre a kihívásokra. Azt viszont írtad, hogy a tanító néni fiatal. Nem hiszem, hogy nem akar segíteni, valószínű hogy együttműködéssel, más tapasztaltabb kollégák bevonásával fogjátok megtalálni a sikerre vezető utat!
Melinda! Ennyike válaszra volt időm, de írok arról, hogy milyen életmód változtatással, hétköznapi elemekkel lehet segíteni ezeken a problémákon, mert azt el ne kezdjétek, hogy orrba szájba feladatlapoztok, gyakoroltok, maszek tanár... mert azzal csak elmegy a kedve!
Erika
kislányommal szintén hasonló problémák voltak-ő már 12 éves-. Arra tudlak biztatni, menj mindig bátran tovább és jól válaszd meg milyen iskolába iratod a gyermeked!!!!!!!!!!!!!!!!A testmozgás pedig nagyon sokat segít!Nálunk alapozó és később hastánc.Az olvasást én úgy szeretettem meg vele, hogy esténként lefekvés előtt meséltem. Eleinte meséket, majd gyerekregényeket.Ő maga először az olvasólétrás könyveket olvasta, most pedig mindenféle gyerekregényt.Fel a fejjel!
VálaszTörlésRégen hallottunk rólad! :)
VálaszTörlésTalán ez érdekel majd téged, illetve az osztályt is. :)
http://gyereketeto.blogspot.com/2012/04/magyarorszag-lapbook-keszitsuk-egyutt.html
Én is a hiányérzetemnek szeretnék hangot adni! :)
VálaszTörlésRemélem jól vagy és csak sok fontos, lélekemelő feladat az oka, hogy nem jelentkezel!
Kedves Erika!
VálaszTörlésAz én másodikos nagylányom tanulási nehézség gyanús. Fejlesztésre jár az iskolában. A helyesírása nagyon vacak, akár csak az enyém (meg az apjáé) is. Itthoni klasszikus gyakorlásnak nem vagyok híve és ő sem hajlandó rá. Anno nekem sem segített. Viszont a játékos feladatokat nagyon szereti. Gondolok itt: szavak betűi összekeveredtek, betűvadászat, melyik a kakukktojás, keresztrejtvény típusú stb.
Létezik olyan kiadvány, füzet, segédlet amiben ilyen feladatok vannak a helyesírásra kiélezve?
Tudom én is írhatok elő neki feladatokat, amit meg is tettem korábban, de annak kötelező/házi feladat szaga volt és csak azért is ellen állt. De ha a tanító/napközis nénitől kap egy fénymásolt lapon plusz feladatot (nem házi feladat) az már tetszik neki és szívesen meg is csinálja!
Egyáltalán segítene az ilyen gyakoroltatás? Van értelme? Vagy kár erőltetni.
Én magamon annak idején azt vettem észre, hogy amikor megszerettem az olvasást (sajnos elég későn), akkor a helyesírásom is javult kissé.
Őszintén megmondom, hogy én a helyesírás osztályozását nem is helyeslem, szerintem ez olyan képesség mint a logikus gondolkodás. Vagy kialakul valakinél, vagy nem. Velem rengeteget gyakoroltatott az anyukám helyesírást és semmi eredménye nem volt. Másnap simán írtam 2-es tollbamondást. Vagy én tévedek és ezek a képességek megfelelő mennyiségű, minőségű gyakorlással mindenkinél kialakulnak egy idő után?
Köszönöm, Xéna