Vesd bele magad!

...az első szó a bocsánatkérésé: sajnálom, hogy csak jövőre készíthetitek el a kokárdát. Miattam. Elfújt a munka szele, ledöntötte végváraimat és elmaradtak az e-mailek. Pótolom... , de restellem. :o(

Kárpótlásképpen írok pár sort a 

VESD BELE MAGAD! programról.

Talán még a hó sem olvadt el, amikor helyettesemmel Gálos Lászlóval (Lapi tanár úrral) összeduruzsoltunk, hogy bizony egy falusi iskolának igazán profiljába tartozik az önellátó gazdálkodásra, kertészkedésre nevelés, ezért elhatároztuk, hogy újra megcéloznánk egy iskolakertet. 

Meg is lett a helye, a 6. osztálynak a mai naptól bevetésre készen várja a portája a magokat! A többi osztály is a napokban előkészíti a kertészkedésre szánt területét. 

Ekkor találtunk rá erre a programra: 

Vesd bele magad!

Mi lenne, ha belevetnénk!?

És belevetettük...

És nyertünk!

Az alsó tagozatos gyermekek családjai csatlakozhattak hozzá, vállalva, hogy otthon is kijelölnek a gyermeknek egy kis kertecskét, ahol a nebuló "szabadgazdálkodást" folytathat, megtapasztalhatja, hogy

 KI MINT VET, ÚGY ARAT!

Mi pedig vállaltuk, hogy folyamatos fényképes beszámolóval igazoljuk, bizonyítjuk, hogy egyáltalán nem volt felesleges befektetés a hozzánk eljuttatott ajándék vetőmagcsomag, méltóak voltunk rá!

A kertészpalántáknak Laci bácsi adta át az egységcsomagokat, melyen egy szorgalmas kiskertész mutatja, tanítja, hogy hogyan kell majd csinálni!

Öt féle vetőmag várja a puha földet és gondos szorgos kezecskéket: zöldborsó, retek, répa, hagyma, karalábé.

Elhatároztuk, hogy a zöldborsó leszüretelését bográcsban főzött vajas-galuskás borsólevessel ünnepeljük meg! 

Vessétek bele magatokat ti is a kertészkedésbe, neveljétek a gyerekeket munkára!

Tanítsátok meg nekik, hogy: 

Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ki mint vet, úgy arat!

Adjátok meg nekik azt az örömöt, hogy élvezhessék és érezhessék a munkájuk gyümölcsét! 

Tegyünk annyit magunkért, hazánkért, hogy ne engedjük, hogy lusta nemzedék nőjön fel!

E.