2012. július 2., hétfő

Alapkő letétele

Szerencsére szembe jött velünk egy olyan program, amit egyáltalán nem terveztünk, de kihagyni vétek lett volna. 
Rékáék házának alapkő letétele...
Dél volt, megkondult a harang... 
A levegő szinte vibrált körülöttünk a forróságtól, megálltak a betonkeverők, koszosan, porosan, izzadtan is mindenki érezte, hogy ünnepélyes percek ezek. Réka férje Feri felolvasta, hogy mit helyezünk el a főbejárat alá az időkapszulába. Mindent leírt a családjukról: negyedik gyermeküket várják, sok támogatást kapnak a szülőktől, barátoktól. Benne foglaltatik, hogy honnan érkeztek a bontott építő anyagok. Hány lakosa van Abaligetnek, ki a polgármester, a plébános és az iskolaigazgató. Összefoglalták a jelenlegi Magyarország helyzetét, a pillanatnyi kihívásokat. A gyerekek tátott szájjal hallgatták. Egy lapát hátuljára rakva mind aláírtuk, akik jelen voltunk. A levél belekerült a zöld üvegbe, majd olvasztott viasszal végleg lezárult a teteje. 
Egy kisebb gödörben nyugodva három lapát beton és az alap súlya alatt várja, hogy egyszer rátaláljanak.
Könnyes volt a felnőttek szeme, a gyerekek átérezték, hogy megható, érzékeny percek ezek.
Vajon lát-e ma egy gyermek igazi, kétkezi építkezést?
Mennyi verejték van benne, mekkora összetartó erő, küzdelem a kaláka munkában?
Többen döbbenten kérdezték: Így épül egy ház? Sehol egy daru, egy óriás markoló, egy habarcsos kocsi???
...csak emberek lapáttal?
Megérintő, érzelmekben gazdag percek voltak...
Esténként kivetítettük az aznapi fotókat, hosszan néztük valamennyit...

***

Jövő héten kezdődik a vert vályogfal készítése. Egyszerre legalább 10 férfi kell hozzá, hogy haladjon.
Fiatal néprajzos egyetemisták, ha nemcsak könyvből szeretnétek megtanulni, hogyan készül, jelentkezzetek munkára a következő e-mail címen:  
csesznokreka@gmail.com
Várunk mindenkit a környékről, aki erőt és kedvet érez ahhoz, hogy egy-egy napnyi munkával megajándékozzon egy családot!

"Bárki szentté teheti azt a munkát, amit az élet ad neki."


Erika

1 megjegyzés: