2013. március 14., csütörtök

A cudar idő ellenére

Rendhagyó március 15-énk volt.
Hetek óta zajlott a készülődés, a feliratok, korhű ruhák, csákók, készültek a zakók,szuronyok, kardok, épült a híd...
Reggel mégis abba a helyzetbe kerültünk, hogy mit csináljunk, fújjuk le?
Esik a hó..., fúj a szél...
...de a gyerekek nem akarták.
Hogyan akarták volna, hiszen ezt várták mióta!
Tekintsétek meg történelmi tárlatunkat: valódi hősökkel, akik vállalták a karcoló hideget, a szelet, a kellemetlenséget, így lépve a hős márciusi ifjak nyomdokába:


 A pergő dobszóra elszánt asszonyok gyülekeztek a téren. Mi mindannyian az ablakokban csüngtünk és figyeltük az eseményeket. Ekkor kivágódott a Pilvax ajtaja és harsány, elszánt fiatalok léptek ki rajta. Hívó szavukra mindannyian csatlakoztunk hozzájuk, lelkesedésük magával ragadta az egész iskolát.


Senki nem félt a hidegtől, a havazástól, hiszen a hazájáról van szó!


Az asszonyok akkor is képesek mosolyogni, harmóniát teremteni, amikor a férfiak arca komoly, országot megrengető kérdésekkel vannak elfoglalva...



Menjünk a nyomdához!


Landerer és a nyomdászinasok nem adták egykönnyen a nyomdagépet.
...mégis kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.


A tömeg tátott szájjal hallgatta Petőfit...


Petőfi tudta, hogy a magyar forradalom egész Európát megrengeti.


A  "népek tengere" átkelve a hídon ment kiszabadítani Táncsicsot.


Minden ellenállás hiábavaló volt.
Ezen a napon győzött a lelkesedés, az egy akarat, együtt dobbant a szív!

***

A forradalmárokat az iskolában forró tea, meleg radiátor, élménymegbeszélés várta. Nagyon élveztük az élő történelemórát, ahol az elsősök beállhattak a verbunkba - ha már verbuváltak -, feltehették a huszár csákót, ahol együtt kiálthattuk a váratlan mecseki télben, hogy "Esküszünk! Esküszünk! hogy rabok tovább
Nem leszünk!". Mindenki vihetett haza frissen nyomtatott 12 pontot, Nemzeti dalt, lobogtathatott zászlót és torkaszakadtából üvölthette, hogy "Éljen!".
Hétfőn reggel az aulában meglepetés várja a hősöket...
Most még nem árulhatom el, hogy mi, mert innen kipuskázzák!
E.

Humor:
- Hogy tetszett, amit láttatok? Ugye milyen bátrak voltak a márciusi ifjak, hogy semmitől nem félve tudtak harcolni? Hogy ilyen fiatalon feláldozták az életüket a hazájukért?
- Igen. Bátrak voltak.
- Szerintem erősek is voltak. - mondja a másik.
- Vajon mi képesek lennénk ma a hazánkért meghozni ezt az áldozatot? Odaadnánk az életünket a szabadságért?
- Én biztos nem! - feleli az egyik aprócska. Akkor hogyan számítógépeznék?


U.i.: Délutánra Pécsen ítéletidő lett, egy trendi amerikai katasztrófafilmhez hasonlított a város. Abaligeten vér nélkül győzött a forradalom, csendes, hóborította táj várt itthon. Persze amíg Pécsről Abaligetre értünk folyamatosan fohászkodni kellett... A jó hír viszont, hogy ismét működött!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése