2011. november 26., szombat

Advent

Végre úgy alakult a hangulatunk és az időbeosztásunk, hogy hozzáfogtunk az adventi készülődéshez. Elhatároztam, hogy minden hétvégén készítgetünk valamit Vikivel, amivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a karácsonyfa állítás a csúcspontja és egyben utolsó simítása legyen a végleges képnek. 
Tavaly láttam Virágnál ezt a csengettyűs díszt, de már akkor, amikor sok mindent csináltam, ez viszont idő és kapacitás hiánya miatt elmaradt. Fixáltam magamban, hogy az idén bepótolom! 


Fogj egy tizenkettes tojástartót, néhány szem diót, piros és zöld festéket (akril vagy tempera), ragasztót, ollót, tűt, cérnát és egy két szabad órát. 


A tojástartó jobb és bal szélén lévő zártabb rekeszekből négy ilyen csengettyűt tudtam készíteni. Mivel csengettyűm nem volt itthon, dió került bele.


A belső, nyitottabb szerkezetű elemekből Mikulás virágot szabtam, az előbbi kellékeket kiegészítettem bonbon dobozos belsővel, amit egyenként körbe kivágtam. Ezt látjátok a dió alatt! A leveleket a tojástartó lehulló részeiből szabtam.


A Mikulás virágokat ugyanúgy felcérnázom és az osztályban fogom felfüggeszteni, ahogy a csengettyűket.

Viki elkészítette az idei adventi koszorúnkat!

Szerintem nagyon szép lett. Elhatároztam, hogy minél kevesebb dolgot vásárolok és törekszem arra, hogy szép dolgokat készítsünk és ajándékozzunk az idén is. Úgy látom lélekben szoknunk kell a szegénységet, a mindennapokban realizálnunk az erre vonatkozó bibliai útmutatást.
Holnap készül még valami, amit hétfőre viszek a gyerekeknek és a neten, nálatok találtam!

Még egy tervem van: azt hiszem elérkezett a pályám egy olyan pontjára, amikor illik megköszönnöm földi testvéreimnek azt a sok jót, amit a hivatásom kiteljesedésében konkrétan nekik KÖSZÖNHETEK!
Három tanító néni, akik hetven, illetve nyolcvan fölött vannak és a tanítói, pedagógusi példakép mérföldköveit jelentették nekem. Elhatároztam, hogy kézzel írt levélben keresem meg őket, összefoglalva, hogy mit jelentett nekem a velük való találkozás, mit kaptam tőlük, hogyan határozták meg döntően a szemléletemet a hivatásunkról és mi került általuk az én tarsolyomba, amiből azóta is táplálkozhatok. Saci néni, Jutka néni és Klári néni szakmailag és emberileg ennek a pályának a csúcsai voltak (azok lennének ma is!), egyszerre volt jelen személyiségükben a tartás és a leguggoló, simogató szeretet, a mindennapos elköteleződés, a hit abban, hogy érdemes csinálni, újra és újra nekifutni a kihívásoknak. Szakmai munkájukat az aprólékos kimunkáltság, a kiegyensúlyozott, nyugodt légkör mindennapos megteremtése jellemezte. 
Az idei készülődésemnek első lelki mozzanata ez lesz!
...mert hiszem, hogy hiába öltöztetjük szép ruhába a lakásunkat, ha lélekben nem tudunk közelebb és közelebb lépkedni, felnőni mennyei Atyánkhoz.
Meghitt előkészületeket mindenkinek!
(Holnap jövök a gyerekeknek készülő meglepivel!)
Erika

1 megjegyzés:

  1. Nagyon mutatós díszt készítettél! A bonbon dobozos ötlet is kiváló!

    VálaszTörlés