Hónapok óta orvoshoz viszem a lányom. Nincs rutinom, mindig egészségesek voltunk, nincs összeköttetésem, nem tudom, mennyit illik a borítékba tenni (mert, ha kellett az egészségügy az Isten úgy mutatta meg felém a gondviselését, hogy csupa kedves, segítőkész embert küldött és egy hálóingben is a privát betegüknek érezhettem magam, úgy törődtek velem!).
Most is úgy érzem, hogy vezet az Úr, egyik jó embertől a másikig, csak utólag tudtam, hogy nagy emberhez juthattam, mert volt aki megkérdezte, hogy jutottam el hozzá és mennyit kért.
- Az Isten vezetett el hozzá és nem kért semmit!
Pénteken aztán mégis nagy kontrasztot élhettem át!
Közölték a diagnózist, műtét, írjam alá a papírokat!
Hallgattam.
Kiment a lábamból az élet, a karomból az erő, alig tudtam elővenni a vizes üvegemet és leülni, hogy ne kelljen összekanalazni a földről. A lányom ott állt mellettem. 16 éves, ő a kicsi!
- Úgy hallgattuk végig a műtét folyamatát, a lebénulás és tolókocsiba kerülés veszélyét, mintha a legújabb párizsi divatról beszélnénk...
Elnézést kértem a hosszú várakozásért, a kinyomtatott papírokért, nem írtam alá.
Elmondták, hogy nincs róla fogalmam hány hónap a várakozó lista.
Úgy jöttünk ki a rendelőből, mint két részeg: én halál sápadtan, a lányom csorgó könnyekkel.
Az egész hétvégénket megbélyegezte ami történt, nem is tudtam, hogy beszéljünk róla vagy ne. Néha odajött egy-egy fél mondatból tudtam, hogy csak ezen jár az esze. Hozzáteszem az enyém is, csak én felnőtt vagyok... Úgy tettem fel vasárnap a buszra, hogy sírt... - én csak belül mertem, de ott nagyon!
-Anya! Ha tolókocsis leszek, abba belehalok!
Elhatároztam, hogy még szülővárosomból Komlóról ismertem Mara nénit, aki olyan gyógytestnevelő volt, hogy aki hozzá került, nem tudta sírjon vagy nevessen, egy biztos, hogy kénytelen volt meggyógyulni, megpróbálom megkeresni. Hétfőn reggel hozzáfogtam feltérképezni, merre lakhat, hol dolgozott utoljára, tudtam, hogy az életkora szerint közelít a hetvenhez...
Megtaláltam!
A köztünk lezajló beszélgetésről csak ennyit: - Erikám! Eljössz hozzám az összes papírral csütörtökön a lányod nélkül és mi mindent megbeszélünk egymással. A gyerek nem hallhatja, mert lélektanilag visszaveti a fejleszthetőségben! (Na itt a kontraszt a péntekkel!) Ha alá mered írni a műtéti papírokat, köztünk vége a barátságnak! Én majd összerakom a lányodat! Megbeszéljük, milyen eszközöket hozzál, és ne mondd neki milyen vagyok (kegyetlen, mosolygós gyilkos gyógytornász, aki majdnem meghalt, tolószékbe akarták rakni és felállt. Azóta csak ennek él és elkötelezett, a legjobb, akit ezen a téren valaha láttam, hallottam!) Te csak maradj az anyja és szeresd, én majd végzem a dolgom!
Akkora erőt adott, hogy úgy érzem, ha nem szeretnék olyan sokan, elhordanám a Mecseket!
Erika
Oh draga Erika, csak eppen imadkozom.S ne feledd,az Ur megaldja az igazat s korulveszi jovoltaval mint egy pajzsal.Zsolt.5:13
VálaszTörlésNekem ismerős a dolog, hasonlóakat átéltem már én is! Bízz Istenben, és hagyatkozz Mara nénire, aki teljes szívéből mellettetek áll!
VálaszTörlésSzeretettel ölellek : Éva
Kedves Erika! Nincsenek véletlenek, fogta a kezedet az Úr, és elvitt Mara nénihez! Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked és a Lányodnak!
VálaszTörlésSzeretettel ölellek: Anikó
Elmondani sem tudom, mennyire örülök annak, hogy a bejegyzést közepétől már újra bizakodónak éreztelek. Kívánom Nektek, tiszta szívemből, hogy a gyógyulás rögös útját is úgy járjátok, hogy egy pillanatra se kelljen csüggednetek.
VálaszTörlésMara néni pedig a Vértesben is jól jönne. ;)
Dius
Köszönöm a kedves, biztató szavakat mindenkinek! ...és minden imát, melyben az elkövetkezendő 6 hónapban ránk gondoltok! Erika
VálaszTörlésKedves Erika!
VálaszTörlésRégóta járok Hozzád olvasni, töltekezni. Elszorult torokkal olvastam ezt a bejegyzésedet, aztán meg is könnyeztem, amikor Mara néniről hallottam. (Én is komlói gyerekkorral rendelkezem.) Biztos vagyok benne, hogy jóirányba kerültetek, akár egyetlen "rendelés" is hatalmas segítség tőle. Szorítok Nektek, főleg Neked kívánok sok erőt és lelki nyugalmat.
Andi Fehérvárról
Kedves Andi!
VálaszTörlésMara nénivel a találkozásom maga volt a csoda. Az arca ráncos, a teste mint egy negyven évesé. Naponta kétszer tornázik, lemegy spárgába, minden gyakorlatot csinál a pácienseivel és a lelke... Körbe kellene őt vinni egy nagy teherautó platóján és mutogatni: - Látjátok emberek! Van még ilyen! Az elkötelezettsége, az Isten és emberszeretete, szóval, minden perc ajándék volt, amit vele tölthettem. Hétfőn viszem hozzá a lányomat... Minden bizalmam és reménységem az övé! Üdvözöllek nálam földim: Erika
Kedves Erika!
VálaszTörlésHolnap felhívlak!
Nem tudtam végigolvasni a Peti szomszédnak.:-(
Nagyon szeretünk benneteket, ha tudunk segíteni hívjatok!
Kedves Erika
VálaszTörlésNagyon szeretlek olvasni, sok erőt és hitet kapok tőled.Most én kívánok sok erőt az úthoz, és köszönöm, hogy megosztod velünk az életed egy részét.
Erika