2011. november 23., szerda

Olvasás

Szerény meglátásom szerint borzasztóan alacsony szinten olvasnak a gyerekek, a hangos, kifejező olvasásuk és szövegértésük egyaránt folyamatos fejlesztésre szorul. Az elém kerülő problémák közül kiemelném hangsúlyosan azt, amikor a felsős gyerek nem tud olvasni, mert ennek korrekcióját sokkal bonyolultabbnak tartom, mint amikor alsós gyermekekkel olvasunk. Nyilván egy alsós órának szerves része kell legyen az olvasás fejlesztés. A magyar nyelv és irodalom tantárgyat első osztálytól kezdve komplex tantárgyként kezelem nem jelölöm meg, hogy ez most nyelvtan óra, ez most fogalmazás óra, ez most olvasás (ezt csak magamnak a tananyag beírásakor a dominanciától függően, hogy teljesítsem azt az elvárást, hogy a tantárgy szakterületenkénti felosztása megfelelő legyen!), egyrészt azért, hogy változatos, folyamatos készségfejlesztést végezhessek, másrészt azért, mert vallom, hogy itt is, mint az élet bármely területén minden összefügg mindennel...
Tények: 5. és 6. osztályban találok szótagoló gyereket, betűtévesztőt, töredezetten, értelmezhetetlenül olvasókat és olyanokat tömkelegével, akiről már a mondat felolvasásának pillanatában tudom, hogy fogalma nincs róla mit olvasott, vagyis elhangzott egy hangsor, ennyi és nem több.
Néhány napja: "Megfelelő állati élelmiszerek előállításához jó minőségű takarmányra van szükségünk."
Tanuló: "Most Erika néni! A lucerna tényleg egy állat?"
(A lucernáról és a vörös heréről olvastunk.)
Bizony, bizony a felső tagozat már nem helyszíne az olvasás tanításának, akkora mennyiségű a tananyag, ami feszíti a kollégákat szaktárgyaikban, hogy az esetek túlnyomó többségében az alapkészségek fejlesztése 4. osztály végén befejeződik (amit én nagyon helytelennek tartok, de maradjunk a tényeknél!).
Hogyan lehet mégis folyamatosan felzárkóztatni az ilyen gyerekeket!
Ne felejtsük el, hogy a gyermek pontosan tudja a kudarcát, hallja, hogy a többiek már nem nyökögnek, szótagolnak és tapasztalja a mocorgást, vagyis alig lehet kivárni, míg végigolvas valamit... Ez a stressz blokkolja őt a fejlődésben, megkezdődik a kamaszkor, ami egyébként is sokféle érzelmi hullámzás, útkeresés színtere. Pedagógus segítő útmutatása alapján igen nagy szerep hárul a szülőre. A hangos olvasást, a szöveg értelmezését minden nap gyakorolni kell. Én azt alkalmazom, hogy először elolvasunk egy mondatot (szó szerint végignyökögjük!), majd ehhez semmi érzelmi reakcióm nincs, megpróbáljuk kibogozni a tartalmát.(hol így sikerül, hol úgy). Megnézzük benne a hosszú szavakat, többször elolvassuk, megvizsgáljuk van-e benne olyan szó, aminek nem ismerjük a jelentését. Majd a mondatot újra elolvassuk. Újra rákérdezek valamelyik tartalmi elemére. Ezt a mondatot elolvassuk halkan, suttogva, hogy csak mi halljuk, majd hangosan, mint egy igazi bemondó! Ekkor már szépen szokott menni. Ilyen alapossággal megyünk végig egy-egy bekezdésen. Ez az olvasásfejlesztő gyakorlat napi fél óránál több ne legyen, mert megutálja. 
Mondhatjátok, hogy akkor még hol vagyunk a többi tantárgytól, a felsős leckéktől?!
Igen ezt mondom én is, de ha nem fejlesztjük az olvasási, írási, számolásai alapkészségeket, akkor soha nem fog tudni önállóan tanulni a gyerek.
Egyébként a gyerekeknek nagyon rosszak a tanulási szokásaik (ha vannak egyáltalán ilyenek). Neki esnek az írásbeli feladatoknak, munkafüzet, összeköt, kitölt, lerajzol.... úgy, hogy a hozzá kapcsolódó tankönyvi tananyag elő sem kerül. Pedig elvileg ezek a feladatok a megtanult tananyag alkalmazására, ellenőrzésére lennének valók. Szóval, kiment a divatból, hogy a tanulni való is lecke, hogy el kell olvasni a tananyagot többször, ki kell emelni belőle a lényeget, használni kell a füzetbe került vázlatot, hogy természetismeret, földrajz tanulásához mindig nyitva kell lennie a térképnek, történelemhez az atlasznak.
Hangsúlyozom: ez nem a tanulás, hanem az olvasásfejlesztés. Soha ne tegyetek a gyerek elé egy oldalas szöveget, mesét bármit, mert úgy kell felállnia fél óra után, hogy megint nem ment, megint nyökögött. Ez a kudarcérzés elveszi a kedvét attól, hogy továbbhaladjatok az úton. Többen kérdezték, hogy mi lenne, ha visszamennének elsős, másodikos olvasókönyvre. Régen megpróbáltam, ma nem tenném! Ez is azzal szembesíti, hogy óriási a hátránya és dedós dolgot tesznek elé.
Speciális gyakorlatokkal lehet gyorsítani az olvasástempót, pontosítani az olvasást, de erről azt hiszem írtam már, majd megnézem, ha nem teszek fel néhány dolgot.
Nem tudom elégszer írni a mosolyt, a jó hangulatot, a megnyugtató simogatást, biztatást, az apró előrelépésekben a megerősítést. Hiszen a siker kibontakozásának lelki feltételeit is meg kell teremteni...
Ne csapjunk le alkalomszerűen a gyerekre, ha rossz jegyet hoz, hanem a folyamatos, kitartó, napi szinten megjelenő közös munkára helyezzük a hangsúlyt! Építsük be a mindennapjaikban és a mindennapjainkba szülőként, úgy mint az edzést vagy a zene órát, vagy a nyelvi különfoglalkozást stb.
Jó munkát, szép napot mindenkinek!
E.


1 megjegyzés: