2012. augusztus 29., szerda

Ti mit szóltok ehhez?

Megkeresnek.
Baj van.
Jók a jegyei, de nincs szinkronban a tudás és a jegyek.
Felismeri a szülő.
Kétségbe esik.
Látja, hogy a szomszéd kislány (aki hozzánk jár) sokkal többet tud.
Elől jön az Anyuka...
(Szép. Okos, bájos és művelt.)
...mögötte a gyermek
(Izgága, nem néz rám, gyűri az ujjvégeit, tapossa a saját cipőjét.)
10 éves.
Nyújtom a kezem a gyermek felé, hogy üdvözöljem, majd a gyermek azt mondja:
- Szia!
(Első gondolatom: - Ennyire jól nézek ma ki??? Na ne má!!!)
Belép a leendő osztályfőnök, tanárbácsi, bemutatom...
Laci bácsi nyújtja a kezét, a gyermek köszön:
- Szia!
Na én jól néztem ki...
...de Laci bácsi??? Itt valami félreértés van...
Sajnos nem:
Utóbb kiderült, hogy a jó hírű, nagyvárosi iskolában tegezik a gyerekek a tanárokat!
Paff!
Az is kiderült, hogy a tanító néni sírógörcsöt kap a rossz gyerekektől...
De min csodálkozunk???
Ti mit szóltok ehhez? 
Folytatni fogom...

kép: sgforum.hu
E.

4 megjegyzés:

  1. Azt, hogy szomorú.:( Az óvodában még elfogadjuk a sziát, bár már kóstolgsatjuk a magázódást is, de az első osztály folyamán errefelé mindenképpen átszoktatják a gyerekeket a magázódásra. És szerintem ez így helyes. Nem a régi blablák miatt, hogy tisztelet meg így meg úgy (bár ez is), hanem azért, hogy az a gyerek megtanuljon udvariasan, hivatalos módon is kommunikálni. Vagy azért, mert ahogy nagyanyám mondaná: hát, fiam, nem egyszerre húztunk gatyát!

    Én pl. azt sem tudtam megszokni, hogy a húgomék korosztálya (9 év mínusz az enyémhez képest) csókolommal illeti a tanárnőket. Nekem a tanár a "jó napot kívánok"-kategóriába esik. Ettől még lehet közvetlen a diákokkal.

    VálaszTörlés
  2. A pillanatnyi tiszteletadáson túl, tiszteletre, udvariasságra tanítjuk vele a gyereket. Így van! Nem az a cél és a funkció, hogy én olyan magasan hordom az orrom, hogy karcolom vele az eget..., hanem tanítom, formálom általa a gyermeket.
    Egyet értek Veled: ettől még lehet a viszony szeretetteljes, közvetlen, bizalmas a tanár és a tanítvány között.
    E.

    VálaszTörlés
  3. Butaság!!! Lényegtelen, hogy az adott intézmény (legyen az óvoda, iskola, szakkör, edzés stb.)mit tanít a gyermekkel, ha otthonról nem ezt a példát hozza és otthon mások az elvárások. Az én 6 évesemre mióta óvodába jár próbálják a felnőttek a szia vagy a csókolom köszönést ráerőltetni. Mosolyogva mondom: nem sikerült. A kicsi tudatosan a Jó reggelt kívánok!, Jó napot kívánok stb. fordulatot használja. Mi ezt tanítjuk vele születése óta és nálunk is ezt látja, mert nekem sem jut eszembe letegezni a sarki fűszerest vagy az óvónéniét. Ettől még mindkettővel remek viszonyban vagyok. Mára pedig pontosan tudja kiket lehet tegezni és kik tartoznak a magázós kategóriába. Egy idegen felnőtt, egy idősebb, egy pedagógus pedig mindenképpen. A kölcsönös tisztelet megadása nem befolyásolja negatív irányban a két ember között kialakuló kapcsolatot.

    VálaszTörlés
  4. Bár mi még az ovi kapuját léptük át - ma már középsősként, de azt gondolom, hogy egy iskolás már ne tegezze a tanítónénit. Mert igen, szükség van az udvariasságra, a tiszteletre.
    És valahol a gyereknek is szüksége van arra (is), hogy tudja, most egy felnőttel beszél.
    Nem szeretem, amikor az utcán, játszótéren egy gyerek magáz engem, majd az anyukája kijavítja, hogy "Betti néni még nem öreg, köszönhetsz neki sziát is.". Ha az a gyerek úgy lát engem, ahogy egy felnőttet képzel - hát nem téved. Pedig ezt nehéz nekik olykor megérteni. Gondoljunk csak bele a kamaszok orr alatti mormogásába köszönés helyett, mert nem tudja eldönteni, mi lenne a helyes.
    Az igaz, hogy ezt a köszönés dolgot leginkább otthonról hozzuk. Úgyhogy én most kicsit szomorú vagyok, mert a 4 éves leánykám nemigen szeret köszönni, de állítólag ez még belefér a korsajátosságba. Viszont nem értettem egyet az óvónénivel, aki figyelmeztetett, hogy ne szólítsam fel mindig, hogy ne felejts el köszönni, köszönj légyszíves, stb. mert majd a példámból tanulva úgyis köszönni fog egy idő után. Én viszont ezt úgy gondolom, hogy természetesen nem szidom meg, ha nem köszönt, de azért érezze, hogy ez fontos dolog. Az asztalnál is megszólítjuk, hogy szépen egyen, nem várjuk meg, míg "magától" felfigyel rá, hogy mi nem szörcsögünk evés közben.

    VálaszTörlés