Vicces

Rajz órán bohócot rajzoltunk. Megnéztük képről, énekeltünk róla, elmesélték a gyerekek ki az, aki már látott igazi bohócot. Már csak az volt hátra, hogy papírra kerüljenek a vidám figurák...

- Csukjátok be a szemeteket, képzeljétek magatok elé, vegyétek elő a fantáziátokat!

Andris lázasan keresgél a táskájában, türelmetlenséget, ideges mozdulatokat látok tőle.

- Andris! Fogj hozzá a munkához, rajzolj te is!

Ingerülten a padra csap:

- Csak tudnám mi az a fantázia, amit elő kell venni!

Azon túl, hogy jót mulattam rajta, el is gondolkodtatott! Vajon hányszor nem tudnak a gyerekek mit kezdeni a szavainkkal, kifejezéseinkkel.

Hasonló zűrzavart okozott néptánc órán, hogy járjunk úgy, mint egy baromfi!

Andriskám azt hitte, hogy butáskodni - szó szerint - baromkodni kell!

Jól ment nekik!

Amikor a szó tisztázva lett, már tudtak úgy járni, mint egy pulyka vagy egy tyúkocska, esetleg kacsa vagy liba.

Hát ennyit a szavak jelentéséről és a mindennapi élet humoráról!

***

Köszönöm, hogy olyan sokan érdeklődtetek felőlem: - Jól vagyok! Nem tudtam írni! Kicsit kiüresedtem és telítődtem egyszerre, talán csömör érzésnek is nevezném. Talán most újra indul a bringa...

Hálás vagyok a sok jókívánságért, biztatásért!

Köszönöm!

E.