2011. február 22., kedd

Érik a gyümölcs

Ezt most kivételesen nem Steinbeck írta, hanem én! Úgy tűnik, számomra nagyon testhezálló feladat talál meg, melyet letisztulásáig titok fed! A blogírás különös gondolatokat ébresztett bennem és érdekes kérdéseket feszeget. Vajon kinek írunk? Nektek? Érdeklődőknek? Vagy saját egonkat, esetleg hiúságunkat legyezgetjük vele? Segítünk másoknak? Igazat mondunk? (vagy csak a valódit?) Ad erőt másoknak? Elbizonytalanít? Megerősít? 
Az iskolánkban nyílt nap lesz a jövő héten. Nagyon sok intézmény szervez ilyet, hiszen fontos, hogy ismerjenek bennünket, alternatívaként ott szerepeljünk a szülők látókörében beiskolázáskor. 

Olvasva a blogokat érdekes érzésem támadt - ez igaz a saját blogomra is -, vajon merünk-e őszintén beszélni a nehézségeinkről, a mindennapok problémáiról és nem hiszitek-e azt, hogy nálunk aztán semmi kihívás nincs, minden a legnagyobb rendben van. 
A megszokott fogalmak, mint nyílt nap, nyílt törés után szabadon - és állíthatom újításom fájdalommentes lesz :o) - nyílt kérdező hetet (nevelési, oktatási kérdéskörben!) szeretnék tartani. Aki nem akar a blogomon nyilvánosan kérdezni, az megteheti az e-mail címemen: bartoserika66@gmail.com

 Minden kérdésre válaszolok, melyekkel nem sértem mások személyiségi jogát!
Jobb oldalon, fent, találtok egy szavazási lehetőséget! Aki úgy gondolja, éljen vele!

A privát munkámban sokan kérdeznek (vagy panaszkodnak?), melyek teljesen egyszerű, profán kérdések és itt nemigen hozzuk szóba.

Íme:
  • Rendszeresen elhagyja a ceruzáit a fiam. Mit tegyek?
  • Állandóan követelőzik, soha nem elég neki semmi.
  • Csak a számítógép előtt ül és meg sem mozdul, ha szólok neki.
  • Egy vacak kis feladat fölött ül órákig és mégsem csinálja meg.
  • Az íróasztala olyan, mintha robbantottak volna rajta.
  • Pofákat vág, ha mondok neki valamit.
  • Ha feladatot, munkát bízok rá, rögtön, mindjárt, majd a válasz, ami egyenlő a sohanapjával.
  • Hol élsz Te? - hajtogatja. Régimódinak tart. 
  • Szorong, fáj a hasa, ha felelés vagy dolgozatírás lesz.
  • Rendszeresen panaszkodik, hogy nincsenek barátai.
 No! Ilyen és hasonló gondok merülnek fel a gyerekeinkkel! 
És velünk??? Mi a helyzet?
 Erika

13 megjegyzés:

  1. Erika, ezek nagyon jó kérdések. A válaszokat is érdeklődve hallgatom. :)

    VálaszTörlés
  2. Erika! Én nem tudok szavazni. Engem minden téma érdekel, amit te boncolgatsz, nem tudok sorrendet állítani. Nagyon mély tisztelettel hajtok fejet előtted, erőt ad, ahogy átlátod a dolgokat, és amilyen erővel bele tudod vetni magadat a feladatokba. És hitet, hogy vannak még rajtad kívül is, akik ilyenek. Remélem nem tű vagy a szénakazalban! :)
    Szóval írjál, írjál, bármiről és bárhogyan. Szinte mindig megtalál, még ha úgy is érzem, hogy nem tudom egy néhány soros kommentben megfogalmazni, amiket kivált bennem.
    Egyébként pont gondoltam rá, hogy írok egy posztot valamiről, amin dilemmázok, és remélem, hogy majd kommentelsz rá.Talán túl hosszú, hogy itt megkérdezzem, meg nem baj, ha nálam is van nyoma...

    VálaszTörlés
  3. Én meg fel is teszem a kérdésemet,mert a gyerekeid nevelésével kapcsolatos bejegyzésed annyira tetszett, és annyira hasonlóan próbálom én is, hogy érdekel a véleményed: szerinted/szerintetek mit csinálhatnék a 7 éves, iszonyúan téblábolós fiammal, aki bármikor ébresztem, mindig késésben van, mert játszik, magyaráz, elméláz...ha van valami ötletetek, amivel gyorsaságra lehetne sarkallni, szívesen fogadom!
    Hajni

    VálaszTörlés
  4. Kedves Erika,
    Most találtam Rád, Sárosdi Virág blogjában hagytál egy kommnetet az Anyatigrises bejegyzéshez. Nagyon megtetszett amit írtál, ezért benéztem hozzád! Olyan jókat írsz, nem tudom abbahagyni az olvasást, pedig dolgoznom kellene!
    Szavaztam is, én leginkább esetelemzéseket szeretnék olvasni. Jelenleg nem tanítok, de hamarosan szeretnék visszamenni, ezért azok a legérdekesebbek számomra: ki hogyan old meg egy-egy helyzetet!
    Református hitoktató vagyok, ezért a Sárkányos téma kidolgozásotok különösen izgat!
    Isten áldjon, Zsuzsa

    VálaszTörlés
  5. Kedves Hajni! Nem derül ki számomra, hogy iskolások vagytok vagy ovisok, de abból a szempontból lényegtelen, hogy el tudom képzelni, hogy reggelente ez mindkettőtöknek stresszhelyzet: Te valószínű ideges leszel tőle, ő pedig ettől még jobban blokkol.
    1. mindent pöpecre előkészítenék vele együtt este, elmondva neki, hogy mindezt azért tesszük, hogy reggel jó hangulatban váljunk el. Odakészíteném a ruhát a székre, a cipőt, a táskát. Én nem hagynám, hogy ebben egyedül tébláboljon, egymás után csináltatnám vele a reggeli tennivalókat adnám a kezébe a ruhát, nyitnám a csapot és közben emlékeztetném arra, hogy de jó, hogy nem ingerülten indulunk el. Kapna valamit reggel, amit szeret: kényelmesen kiihatná a kakaót, sétálva mennénk a buszra. Azt az élményt kell megtapasztalnia, hogy így jobb! Az kell érezze, hogy marad valamire idő, amit ő szeret... Ezt a Te közreműködéseddel tudja csak átélni, mert egyedül nem tudja magát ebbe a helyzetbe hozni!
    Persze azt is mellé tenném, hogy a kisfiad apukája vagy Te milyen habitusú, mentalitású emberek vagytok vagy voltatok gyerek korotokban. (ezt Te tudod, ez sem kihagyható!)
    Leírom, hogy keltek az enyémek, de ezt nem kívánom Neked!!! Két óra volt felhúzva, az egyikre kelni kellett, a másikra indulni a buszra! Minden oda volt készítve, az uzsonnák a táskába, Anya szeret levélke!, reggeli az asztalon stb. Utólag tudtam meg, hogy volt, hogy nyitva felejtették a lakást, akkor vették észre, amikor haza jöttek! Hálás vagyok érte, hogy a jó Isten mindig vigyázott rájuk és ránk! Amikor haza értünk nagyon tudtunk örülni egymásnak! Erika
    Ha valamiben nem adtam eleget írjál, mert nem ismerhetem a körülményeiteket, helyzeteteket, de szívesen továbbgondolom Veled!

    VálaszTörlés
  6. Válaszolok rájuk Virág! Egyszerű témák...nem? :o)

    VálaszTörlés
  7. Köszi Zsuzsa! Isten hozott a szertárban!

    VálaszTörlés
  8. Hozzászóltam egy kicsit a témádhoz Kikocs, remélem senki kezéből nem ütöttem ki a pennát. A tentám se fogyott ki... nem nagy szerencséd van velem, mert olyan sebességgel gépelek, ahogy beszélek, szóval eleresztettem a nyelvem... Erika

    VálaszTörlés
  9. Kedves Erika!

    Lehet még kérdezni? :)

    Beáta

    VálaszTörlés
  10. Kedves Erika!
    Bocsánat, eléggé udvariatlan voltam... Egy újonnan idelátogató olvasód vagyok, aki még eddig nem szólt hozzá egyszer sem az írásaidhoz, de nagyon megérintette a szívét sok-sok bejegyzésed. Anyukaként érdekelne a véleményed - tanulással kapcsolatban.
    Üdvözlettel:
    Beáta

    VálaszTörlés
  11. Szia Erika!
    Ez már egy régebbi bejegyzésed, de dolgaim és betegségem miatt csak most értem ide. Megmosolyogtatott druszád kérdése a téblábolós gyerek miatt. Ilyen a mi Emma lányunk is, és az általad leírt fondorlatok nem nagyon jöttek be.Ugyanis, ha csak egy olyan rést hagyunk, amit te írsz, akkor ott úszik el az egész reggel (pl. tej feletti félórás bambulás....). Emmának Zita nővére viszont nagyon pattogós már reggel is, és hát, két különböző iskolába ugyan, de egyszerre kell indulniuk az Apjukkal reggelente. Zita folyton pöröl Emmával a lassúsága miatt.
    Pár hete, Zita kitalálta, hogy megfordítja az eddigi szokását, és ébredés után rögtön felöltözik és csak aztán jön ki reggelizni. Ma reggel, Emmánk, megunva a folyamatos piszkálást a lassúsága miatt, úgy gondolta, ő is ezt teszi. Erre mi lett? Zita azért kezdett el veszekedni vele, mert leutánozta őt!!!!!
    Hát, így próbáljon meg anya és gyermeke okos lenni!
    Üdvözlettel,
    Balogh-Ficsor Szilvi

    VálaszTörlés
  12. Bocsánat Lányok! Most vettem észre, hogy írtatok! Ma este válaszolok!
    Beátának: Persze, hogy kérdezhetsz!
    Erika

    VálaszTörlés
  13. Kedves Erika!
    Mint említettem, tanulással kapcsolatban kérdeznék. Helyrehozhatóak-e 17 éves nagyfiam (nem)tanulási szokásai, illetve volna-e ötleted azokra a kifogásokra, hogy napról-napra „nem adnak fel házit”, „nem volt óra”, „nem lesz óra”, „előadás volt” és még sorolhatnám, és így tényleg szinte alig tanul napról napra. Egyébként (ha nem a tanulásról van szó) egy nagyon értelmes, meleg szívű, segítőkész, jó képességű fiú, aki az általános iskolát hármas nélkül végigtanulta, a középiskolában pedig már harmadik éve próbálkozom különböző technikákkal, megbeszéléssel (hol nyugodtan, hol „határozottabban”), elmondva, hogy milyen következményei lehetnek az életére ezeknek az éveknek. Ám ő végtelen nyugalommal járja az általa kényelmesnek talált utat. Céljai, hivatással kapcsolatos elképzelései majdhogynem konkrétnak mondhatóak, csupán az akarat hiányzik…
    Tudnám még részletezni, de röviden ennyi, amit írnék… gondoltam, hátha neked volna valamilyen ötleted.
    Köszönöm, hogy ezt a lehetőséget felajánlottad, és elnézést, hogy ilyen ismeretlenül is ilyen problémákkal zavarlak, de az írásaid alapján úgy érzem, neked valóban a gyerekek a legfontosabbak.
    Üdvözlettel:
    Beáta

    VálaszTörlés