Az osztálykirándulásokat úgy szeretem összerakni, hogy ismeretekben, gyakorlati tapasztalatokban gazdagodjanak a gyerekek, épüljön a közösség, mélyüljenek a gyerekek közötti kapcsolatok, az iskolai oktatási kereteken kívüli helyzetekben is megismerhessem a gyerekeket és ők is engem. Első osztályban általában Pécsre megyünk, második osztályban egy baranyai nagyobb városba (tavaly Szigetváron voltunk a várban, a múzeumban és a strandon), harmadiktól kezdem el szervezni az "ottalvós" bulikat. Törekszem rá, hogy olcsó legyen, soha ne menjünk teljes komfortba és nem viszek szülőt. Mielőtt megdöbbennétek, leírom az okát: én felelek mindenért, akkor én mondom meg ki meddig mehet el az erdőben, vagy a patakban, hova mászhat fel, mire költi a zsebpénzét. Én döntöm el, hogy határozottan kell rászólnom egy tanulóra, kit dicsérek meg és miért, kit milyen feladat elé állítok. Ráadásul képzeljétek el azt a szerencsétlen gyereket, akinek velünk jön az anyukája vagy az apukája és még egy tisztességeset sem rosszalkodhat. Aranyszabály, hogy a kirándulás után soha nem panaszkodok a szülőknek! Ha megkérdezik jók voltak-e a gyerekek, azt felelem : - Nekem jók! Csak magam számára gyűjtök tapasztalatokat. Igyekszem mindig más-más kollégát magammal vinni (ha lehet fiatalokat), hátha még mutathatok olyat, amit nem láttak vagy nem hallottak.
Az idén talán az önmegszámolás volt: a kirándulás elején felsorakoztatom őket és sorba mindegyiknek mondok egy számot. Az idén Blanka volt az 1.
Amikor neki azt mondom, hogy számoljuk meg magunkat, akkor elkiáltja magát, hogy egy és a kettes számú már ordítja is, hogy kettő. Aki elbambul és nem figyel a számoláskor, az miatt újra kezdjük. Ilyen nem szokott lenni, mert előre megmondom, hogy akire nem számíthatok, azt biztosan nem viszem se a balatoni túrára, se a budapesti kirándulásra, mert ezek olyan rizikós helyek, hogy én nem szeretnék egyik metróállomáson se gyereket keresni! Ezzel a módszerrel, csak arra kell figyelnem, hogy egy kocsiba szálljunk pl. a metrón és elkiáltsam az egyes számú gyerek nevét, ők végig mennek a számsoron és ha látom a gyereket, ha nem ellenőrizni tudom, hogy megvagyunk-e. Komolyan veszik és szeretik, hogy felelősségteljes feladatuk van.
Szeretném, ha tudnátok, hogy a felelősségvállalást gyakorolni és gyakoroltatni kell! A nyár jó alkalom erre!
- Szerintem rossz szokás, hogy az iskolából minden vicket-vackot írjunk le a gyereknek. pl. Holnap ünneplőbe kell jönni! Ezt vagy azt kell hozni a környezetismeret órára. Teljesen berendezkedünk arra, hogy szegény gyermeknek a világon semmit ne kelljen megjegyeznie! A kiránduláson, ha utasítást adok, mindig kiválasztok egy gyereket, akit arra kérek, ismételje meg mi a kérésem, ha esetleg valaki nem figyelt volna! Mit tanul meg ezzel? Az egyik az, hogy tudják, hogy mindig megkérek valakit, hogy foglalja össze a kérésemet és nem tudják kit kérek meg erre. Megtanulnak figyelni, összefoglalni. Apróságokra gondoljatok: Mit kell bekészíteni a túrazsákba! Mit viszünk le a buszhoz (Ha másfél km-re parkoltok a busszal odafigyelnek ám, mert különben vissza kell menni és ez már olyan távolság, hogy érdemes figyelni!) Ne felejtsük el soha! A tanulás komplex folyamat. Nemcsak a könyvekből tanul a gyerek, hanem a hallott, látott információ egyaránt rögzülhet. Továbbra is ajánlom, hogy adjunk át csellel információt, indirekt módon. Pl.: - Most olyat mondok neked, amihez lehet, hogy még kicsi vagy és nem tudod megjegyezni! (Na ezt vedd biztosra, hogy tudni fogja!) Még hogy Ő kicsi??? ...és nem tudja megjegyezni??? - Tudom, hogy amit most mondok, csak okos gyerekek érthetik és jegyezhetik meg! Próbáljátok ki!
- Üzenjetek a gyerekekkel a nagymamának és ellenőrizzétek, hogy átadta-e!
- Küldjétek le a boltba - először csak két-három dologért! Ne írjatok cetlit!
- Kelljen kihozni a kamrából főzéshez szükséges edényeket, fűszereket!
- Ha a kertben otthonosan mozog a gyereked, az óriási ajándék! Felismeri a növényeket, látja a fejlődését. Bátran hozass be vele kaprot, zöldséget, hagymát... vagy amire szükséged van. Ha nem hozott be valamit menjen ismét. Akinek nincs a fejében, legyen a lábában :o)
- Sütéskor olvastasd fel a receptet! (Szövegértés fejlesztése élő, egyenes adásban!) Ő készítse össze a hozzávalókat!
- Olvassa fel a műsort az újságból, kerestess vele célirányos műsort! Mikor kezdődik, meddig tart! Jelöltesd meg! (Tudatos tévézővé neveled, nem válogatás nélkül néz minden ócskaságot!) Olvassa fel x film tartalmát! (Olv. gyak. a nyári szünetre!)
Bátran dolgoztassátok a gyerekeket a háztartásban és várjátok el tőlük a precíz, jó lélekkel végzett, alapos munkát! Hogy mit? Teregessen ki, pucoljon répát, krumplit, hajtogassa össze a fehérneműt, tolja a talicskát, gyomláljon, porszívózzon, vegyen részt a lekvárfőzésben, elrakásban, magozzon meggyet. Élje át a munka örömét, lássa meg az értelmét, élvezze annak gyümölcsét.
Úgy tapasztalom, hogy ez az elkényelmesedett világ tálcán kínálja az összerendezetlenséget az emberben. Igaz ez a gyerekekre is és a felnőttekre is! Ma nem nagy gond, hogy otthon felejtetted a vizedet, mert a sarki boltban veszel egyet. Száz éve ez több problémát okozott. Előre mondom, hogy nehéz betartani ezeket a játékszabályokat, de ha sikerül, minden a javukat szolgálja!
Szalonnasütésre készülődve láttuk, hogy szívesebben fociznának, mint fát gyűjtenének. Előre mondtuk, hogy ha nincs fa, nem tudunk, szalonnát sütni. Ezt akkor értették meg, amikor éhesek lettek és tényleg nem volt min szalonnát sütni. Tíz perc alatt ott volt minden és korgó gyomorral várták, hogy a parázs fölött elkezdődhessen a szalonnasütés. Hogy megcsinálhattuk volna, amíg ők fociznak?! Ez igaz.
...de így többet tanultak belőle.
A nyáron készülök rá, hogy néhány praktikus tanítási fortélyon átfutok és közzé teszem! Akit érdekel vegye és vigye!
Erika
Zs. az én két lábon járó cetlim, és a kezem alá dolgozó kukta.
VálaszTörlésAzok a receptek, amiket szeretünk nálunk a hűtőre van tűzve, ha elkap a hév ne kelljen bekapcsolni a gépet érte. Mindig Zs. olvassa fel nekem, és a végén mindig újra elsoroltatom, hogy ellenőrizzük minden belekerült e. Mostanság már a folyóírásommal is kezd boldogulni.
A kertben is ismer mindent, még a színes gyomnövényeket is (ami szép meghagyjuk).
Tévénk még mindig nincs, de már egyre előrébb kerül a listán, mert hasznos az, ha jól áll hozzá az ember.
VISZONT! Üzenetet képtelen normálisan átadni. Én gyakoroltatom vele már jó ideje, csak sajnos a családban rajtam kívül senkinek nincs türelme már ehhez a dologhoz.
ui.:örülök a dupla bejegyzésnek
Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, módszereidet. Mindig tanulok valamit!
VálaszTörlésA nyáron az unokáim velem lesznek a szünetben /nekem is szünet lesz/, lesz idő bőven az okos fejlődésre.
Begamottnak: nagyon sokat adhat egy szülő a gyermekének. Pusztán a saját felkészültsége, széles látókörűsége, érdeklődése által. Képzeld el, ha csak azt tudja mondani a mezőn, amikor megkérdezi a gyermeke Mi ez?, hogy virág. Mennyivel többet ad az, aki megnevezi. (Persze ezt csak akkor tudja, ha ő maga is tudja!) Vagy nem mondja rá az összes rovarra, hogy bogár... vagy rögtön hozzáteszi, hogy ízelt lába van és hártyás szárnya... Szóval: nem mindegy hova születünk!
VálaszTörlésCsak küldjed az üzeneteket! Fog az menni!
Éva: Köszi Éva! Én is Nálad! A héten rámegyek azért a cseresznyére és várom a mentaszörpöt! Nem is tudja miről marad le az, aki nem élhet a természet közelségében és nem kertészkedik. Nekem nagyon hiányozna!
Hát nagyon örülök, hogy hosszú idő után újra benéztem Hozzád, Erika! Nagyon tetszenek ezek az ötletek. Talán csak a tévéműsorossal nem tudunk mit kezdeni tévé híján. :)
VálaszTörlésAz utolsó gondolatmenettel mélységesen egyetértek, a megvalósításra is jobban oda fogok figyelni. :P
A többi praktikát és fortélyt is kíváncsian várom. Azt hiszem ezen a nyáron tudatosabbnak kell lennem, mint valaha...
Szeretnék egy hozzám érkezett e-mailre itt válaszolni! Mi köze van a tanárnak ahhoz, hogy mire költi a zsebpénzét a gyerek, hiszen nem ő adta neki?
VálaszTörlésVálaszom: Az ég világon semmi!
De akkor, amikor a szülő a gondjaimra bízta, feltételezem, hogy megbízik abban az általános igényességben, amit általában képviselni szoktam. Így az én tanítványaim soha nem vehettek műtaknyot, fingópárnát, ebéd után három jégkrémet - csak azért, hogy mire egyet megeszik, kettő elolvad, utána irány az ügyelet. Mindig le tudtam beszélni őket a halálfejes kulcstartóról, a morbid feliratú táblácskáról. Viszont feltérképeztem előre, hogy hol vásárolhatnak: kerámia apróságokat, szép nyakláncot, könyvjelzőt, képeslapot, zokni stoppoló gombát, tollat stb. Persze biztosan van olyan pedagógus, aki nem olyan akadékoskodó, mint én, hogy még ebbe is beleszól, de oda ne írassátok a gyerekeiteket... (szerintem).
Kamillának: nálunk van tv készülék, de évek óta nincs csatornás előfizetésünk és nem is hiányzik. Viszont dvd filmeket nagyon szeretek nézni hetente egyet, kettőt. Szép nagy gyűjteményem van és abból a gyerekeknek is szoktam alkalmakra bevinni természetfilmeket, népmeséket, Mátyás mondákat. A tv-t direkt azért írtam, mert tudom, hogy nagyon sokat tévéznek a gyerekek és legalább tanítsuk meg őket arra, hogy szelektáljanak. Én is sokat köszönhetek Neked és nagyon várom, hogy az év végén kicsit lelkileg újratöltődjek. A gyerekeinkért az imát holnap kinyomtatom, lelaminálom és kirakom a szülők faliújságára. Természetesen mellette lesz a blogod elérhetősége is! Ajándékot is készítek nekik az év végére a mostani Mai Igéből az Íjak címűt készítem el kis kiakasztható táblácskának. Üdvözlettel: Erika
A tévét remélem nem értetted félre! Egyetértek. Tényleg sokat tévéznek a mai emberek és gyerekek, és ha már így van, neveljük őket ebben is! Sőt ebben lehet még inkább tudatosan, mint másban. Mi egyszerűen azért váltunk meg a tévétől, mert nem néztük, arra a kevésre amit érdemes lett volna, arra sem volt időnk, csak állt, (nekünk se volt soha előfizetésünk), az apósomék tévéje meg tönkrement, hát odaadtuk nekik. A dvd-ket, meséket számítógépen nézzük azóta. :) Merthogy azt mi is nézünk. Szelektálva és korlátozottan, de nézünk. Sőt, mostanában netről az A farm ahol élünk sorozat a kedvenc. ;)
VálaszTörlésNagyon ötletes és bátor ajándékkal készülsz! Jól hangzik, kíváncsi lennék rá, hogy is fog kinézni. ;) Imádkozom, hogy Isten dolgozni tudjon ezeken és a kitett imatáblán keresztül a szülőkben! ;)
Ja! A zsebpénz kapcsán meg még az egész bejegyzésben megfogalmazott pedagógusi hitvallásodhoz annyit: én ha tanítót kéne választanom, ilyet keresnék, mint te! :)