2011. június 25., szombat

Pedagógusnap

A cím kissé profán, nem túl fantáziadús. 
A történet izgalmas lesz, megígérem.
Az idei évben elhatároztam, hogy jó lenne kicsit közelebb lépni egymáshoz a püspökség területén lévő katolikus iskolákkal és elindítani több területen kibontakozó szakmai kapcsolatot. Ezt úgy érzem épületesnek, ha először emberként megpróbálunk összeismerkedni, fölfedezni melyik iskolában ki tanítja a történelmet, a matekot vagy az éneket, ha egyáltalán beszélgetünk. A hittan tanárok gyakrabban találkoznak, akár versenyeken, akár szakmai összejöveteleken, de a többiek még soha nem lettek összehozva kötetlen formában. Ennek nyitóeseményét Orfűn a vízi sporttelepen tartottuk, sárkányhajó versenyt hirdettünk, kis szeretetvendégséggel vártuk a kollégákat.
Köszöntő után következtek a hajó kipróbálások, "edzések", ismerkedés a lapáttal és egymással...
Közel százan voltunk. Honnan? Pécsről két iskola, Mohács, Dombóvár, Siklós és ........Abaliget.
A dobos bátor asszony ám... főleg, ha először ültették szegényt a hajó orrára.
Volt, aki mivel először ült benne, megkérdezte  mehetne-e utasként egy kört lapát nélkül. 
Hát persze, hogy mehet, nem profi sportolókat jöttünk kiképezni... 
Mire jó a szakadó eső? Arra, hogy összezsúfoljon bennünket egy jó kávéra, kalácsra.
Kár, hogy volt aki elmenekült, pedig mi helybéliek mondtuk, hogy fél óra és újra kint leszünk a nyílt vízen.
...és kint voltunk.
Sajnos mint minden szép, ez is véget ért. Jött az újabb csapatépítő mutatvány: a hajók leemelése a vízről. Ezen már tényleg csak a "legtökösebbek" vesznek részt.

Miért szeretem a sárkányhajót?
  • gyerekközösségnél és felnőtt munkacsoportnál kiváló csapatépítő. Hamar rájön az ember, hogy csak akkor lehet nyerni, ha egyszerre húzunk, ha mindegyikünk keze egy "szívverésre" jár, a dobos ütemére. A hajó vízre helyezése és kiemelése szintén csak együttesen, összefogással oldható meg. 
  • rendszeres sportolási lehetőség, szabadban tartózkodásra ok és indok.
  • nagy szabadsága a léleknek a vízen lenni, olyan, mint az erdőben.
Jól sikerült az első találkozónk, remélem a következő tanévben erre ráteszünk még egy lapáttal!
Az abaligeti gyerekek egy héttel korábban aranyérmesek lettek egy versenyen.
Mi sem hoztunk szégyent a falunkra, mert mi SZÁLKÁN ezüst érmet kaptunk a nyakunkba!
Ajánlom minden munkahelyi, baráti, gyülekezeti közösségnek a sárkányhajózás kipróbálását!
Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése