Vers Évának

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925 

 

Kedves Éva!

Küldöm ezt a verset és néhány gondolatot az iskolátokért vívott küzdelemhez. Sok mindent vizsgálni kell, sokszor újraosztani a kártyákat, átszervezni a tantárgyfelosztást, kivenni nem köteles feladatot... Biztos, hogy érdeksérelem nélkül nem megy, de az egyéni érdekek sokkal, de sokkal hátrébb valók...  Egy faluban iskolát bezárni, nagy kereszt lesz egyszer... úgy 10-15 év múlva. Soha nem láttam még olyat, ahol ne fizetnék meg az árát. Lehet, hogy az iskola plusz költségéből építhet a falu még 20 m járdát, de az meddő... Meddő az Isten előtt... az ilyen döntéseken SOHA nincs áldás. 

Zönge a tanév végéhez  

(a tanévzárónkról teszek fel külön)

Ha lehet, mindig küldök a gyerekem életében meghatározó pedagógusoknak kis apró ajándékot. Hogy miért? Mert én tényleg hálás vagyok nekik, még akkor is, ha a mindennapokban ők is, ugyanúgy, mint én a teljes emberi tökéletlenségükkel vesznek részt: hibáznak, felállnak, győznek, örülnek, sírnak és nevetnek. Hálás vagyok, mert a gyerekem mellett vannak, amikor én más gyerek arcát simogatom, vigasztalják, amikor én nem vagyok ott, erőt adnak, biztatnak, dicsérnek és összeszidnak. Helyettem és értem, helyettünk és értünk! 

Remélem, hogy nem felejti el a lányom, a kis becsomagolt noteszeket, a virágot, a szépen díszített gyertyát, a kedves üdvözlő kártyákat... és eszében jut majd, amikor az unokámat kíséri évzáróra. Eszébe fog jutni, mert így lett szoktatva. Először nehezen ment: - Anya, azt hiszik puncsolok! - Nem baj kislányom, elég, ha mi ketten tudjuk, hogy csak hálásak vagyunk! 

 

Katától kaptam. Az Anyukája varrta, hogy díszítse a nyári virágjaimat. ...és másoktól is kaptam: csokit, virágot, könyvjelzőt és "jószót"! ...és köszönöm az egyik apuka könnyeit... 

Erika