Csárli 6 éve kísér. Mindig visszatér az elsősökhöz és nagy örömmel egyengeti a kicsik alsó tagozatos életét. Ül a mesesarokban és figyel. A gyerekek tudják, hogy nagyon szeretem! Néha megölelem, súgok neki valamit, feldobálom a levegőbe, összenevetek vele, rákacsintok. Sőt véleménye is van a dolgokról, melyet félénk természete miatt csak nekem meri megsúgni. Észre veszi, ha a gyerekek felteszik a cipőjüket a kanapéra, vagy csomagolás nélkül gyűrik be a vajas szendvicset a füzetek közé, esetleg valaki nem javított szabályosan és illetéktelen előnyhöz juttatta saját magát. De azon is megakad a szeme és a füle, ha valaki ma nagyon ügyes, fegyelmezett, jószívű a társaival. Szóval Csárli mindent lát, mindent hall...
Beépített "ember", tégla! - egyszerűen, profánul.
Csárli hétfőtől-péntekig figyel, majd a fülembe súgja, hogy kinél szeretné tölteni a hétvégét.
A pénteki nap fénypontja, amikor a fülembe súgja, hogy kihez megy vendégeskedni.
Nagyon várják a gyerekek, úgy viszik ki az iskolából, mint a díszvendéget.
Ej, ha tudna mesélni... Érkezett már vissza új kabátkában, házilag készített dobozágyacskával, volt már paradicsomos a szája, hiszen a hétvégi pizzát muszáj volt megkóstolnia. Járt már a planetáriumban és éjszakai horgászaton, nézte már a Verdákat és feküdt lázas gyerek mellett.
Szóval, ha ő mesélni tudna...
Népszerűsége töretlen, nekem pedig a varázslatos jobb kezem!
E.
Bárcsak egyszer én is haza vihetném Csárlit...:-)))
VálaszTörlésGyere és viheted! Erika
VálaszTörlés