Ne legyél savany(a)nya!

Mindannyian megpróbálunk és megpróbáltunk jó anyukák lenni, legjobb tudásunk, lehetőségünk szerint tiszta lelkiismerettel várni a visszatekintést. Azt a visszatekintést, amikor már csak tétlen szemlélői lehetünk annak, hogy jól végeztük-e a dolgunkat, mert akkor már betolakodás lenne véleményünk harsány puffogása a másik ember életébe! Még akkor is, ha az történetesen a gyerekünk! Mi értelme is lenne annak, "hogy ugye én előre megmondtam!", "tudtam, hogy ez lesz belőle", hiszen ha tudtad, miért nem úgy végezted a dolgod, hogy ne ez legyen belőle és lehet, hogy nem csupán előre megmondani kellene, hanem előre megtenni, hogy ne kelljen megmondani!

Szerintem nem mond igazat, aki úgy gondolja, hogy a gyereknevelési feladatok mindig és csakis kizárólag szépek, hazudik, aki önmagát úgy látja, hogy ő mindig jó volt - vagy nem mer még akkor sem a tükörbe nézni, amikor csak ő látja a képet! - , hogy tehetetlenségében nem kiabált (én is!), nem húzott a popsira, nem állított sarokba függően pillanatnyi lelki, egészségi állapotától. Azért valljuk be, egy nyakszirtből kiinduló migrénnel kicsit nehéz vidámnak, derűsnek lenni vagy figyelmen kívül hagyni egy kis náthát, fogfájást, havonta igénybe vevő görcsöt! De mi anyukák próbáljuk mindezeket félretenni és helytállni!

Személyes tapasztalatom alapján mondhatom nektek, hogy helyes időben vegyétek észre a tüneteket magatokon és korrigáljátok a dolgot, mielőtt totális kiborulás lenne a vége!

 Ötletek:

• már írtam valahol - maradjunk annyiban, hogy az ismétlés a tudás anyukája :o)! - a mosogató fölé kiraktam szép bibliai  és szépirodalmi, filozófiai idézeteket, melyek emlékeztetnek arra, mekkora áldás, hogy gyerekeim vannak. Fokozta a türelmemet és hozzásegített ahhoz, hogy bennem rendszeresen megfogalmazódjék a hála, hogy Isten elég jónak talált ahhoz, hogy gyereklelket bízzon rám! Miért a mosogatóhoz? Ott sokat álltam, a monotónia tűrésem nem ötös, rendszeresen cserélgettem őket és olvasgattam! 
• A hűtő ajtajára mágneseztem a gyerekek rajzait (mindig megkérdeztem, amikor elkészült a remekmű mi van a képen, mit rajzoltál. Ráírtam, dátum, kirak!) Egy újabb szépségbomba a léleknek!
• A WC-ben kiraktam szép fényképeket, idézeteket, aranyköpéseket! Ülőmagasságból jól lásd őket, ne kelljen a fejedet a vízszintes fölé emelned! Szintén pozitív megerősítés!
• Voltak és vannak dalok, filmrészletek, melyeket sem akkor, sem most nem bírtam ki sírás nélkül. Betettem, ha nem látnak. Ha valakit érdekel szívesen adok meg részleteket! A holt költők társaságában a végén, amikor felállnak a diákok a pad tetejére és azt mondják Robin Williamsnek, hogy Kapitány! Ó Kapitányom! - mindent visz kategória. Vagy Sebestyén Márta hangja: olyan mélyről jövő, süvítő őserő, amit ember csak Istentől kaphat. Ha gyerekeket hallok énekelni végem van! A lányom összes éneklése fuldokló, fojtogató gombóc a torkomban! (lásd Kóristák című film!) Szabó Magda tokkal vonóval, hangoskönyvestől, DVD-stől nyerő! Szóval volt, amikor így eresztettem le a gőzt!
• Kis szervezéssel, heti egy kosárlabdázás - és egy kávé vagy tea barátnőkkel! Ezt gyakran anyatárssal szerveztem le egyszer én vigyáztam az ő kettőjére, utána ő az én kettőmre! Ismertük és szerettük egymást, bíztunk a másikban.
• A munkát otthon mindig úgy szerveztem, hogy ebéd után, amikor a gyerekek alszanak én mindig pihentem! (Naponta kétszer vittem levegőre őket: délelőtt ebéd előtt, kemény, tudatos lemozgatás! Piros pofi, nedves homlok, amit akartok! ... és alvás után legalább 2-3 órára)  MINDIG! : varrtam, olvastam, filmet néztem! Sőt, számtalanszor alig vártam, hogy felébredjenek és pezsegjen a levegő! Házimunka: korán reggel főztem, két napra - húst, levest mindenképpen, egyszerre készítettem nagyobb adagot, felét lefagyasztottam (fasírtból nagyadag, kalácsból fele szeletelve lefagyaszt, pörkölt, töltött káposzta, rántott tök stb. stb.) Vasalásköteles ruhák csak az ünneplősök voltak, leszoktam az ágynemű és törölköző vasalásról, szándékosan olyan ruhákat vettem, ami mentesít ettől a plusz munkától! A gyerekeket hamar és játékosan tanítottam meg arra, hogyan kapcsolódhatnak be mindebbe! Nem jártam minden nap boltba! Nagy bevásárlás - be a kamrába, be a fagyasztóba - rengeteg időt takaríthattok meg vele!
• ... és természetesen kaptam egy kis családi segítséget, vigyázást, amikor kértem. Így mehettem el néha színházba, baráti közösségbe! 
• Bejegyzésemet kiegészítve utólag van még valami, amit nem szeretnék elfelejteni. Gyermekeim babakorában megismerkedtem egy családdal. Édesanya Andi, és Édesapa Jani. Nagy utat jártak meg, Amerikából tértek haza, az ottani törvények változásának köszönhetően kényszerből. Ott tértek meg, óriási változáson ment keresztül az életük. Andi soha nem volt fáradt, pedig öt gyereke volt, mindig rend volt náluk, pedig öt gyereke volt, mosolyogva hívott be teára, sütire, pedig öt gyerekük volt, kirándulást szervezett a játszótéri gyerekeknek, pedig öt gyerekük volt. Mindezek mellett én kétgyerekes anyukaként szégyenként éltem voltam meg, ha nem tudok felzárkózni ahhoz a nívóhoz, amit ő állított elém példaként. Ő beszélt nekem először Istenről, ő imádkozott először a fülfájós gyerekemért, ő vitt el először Istentiszteletre! Ő tanított arra, hogy szombaton úgy főzzek, úgy készítsem elő a vasárnapi ebédet, hogy csak a legszükségesebbeket kelljen megtennem. Még a kisütni való krumplit is feldarabolta, hogy vasárnap csak forró olajba kelljen dobni. Hideg vízben tartva betette a hűtőbe! Vasárnap csak Istentisztelet és a család létezett! Kirándulás, társas parti, vendégeskedés! Nem értem, hogyan is felejthettem ki őket! Soha nem felejtem el az arcát, amikor a sportpálya felé sétáltunk ketten és én bevallom nem értettem, hol van az Isten. Ő könnyes szemmel mutatott a virágba borult tavaszi bokorra, a rajta ülő kismadárra... itt van! mindenhol, itt!  Akkor még ott tartottam, hogy hiszem, ha látom! Ma már megfordult: látom, mert hiszem!  A Bibliát otthon évekig dugdosnom kellett... ma mindennapi kenyerem. Hálával gondolok Rátok Andi, mert nagyon, nagyon sokat köszönhetek a veletek való találkozásnak! Még egy ilyen példát és barátot, ha ajánlhatnék Nektek! Találjatok és keressetek ilyet! Akire felnézhettek... (a jó Isten mellett, mert arra igazán felnézhettek! :o)

Tanulj meg vigyázni magadra és tanítsd meg a gyerekednek, hogy Te is ember vagy, akinek ugyanúgy szüksége van barátokra, jó közösségre, mint neki! Így nem lesz önző, Te pedig nem leszel egy megfáradt, egykedvű anyuka, aki pont akkor nem tud helytállni, amikor a legnagyobb szükség lesz rá! ... nem a kisgyermekkor a legkritikusabb..., de az alapokat rakjátok le egyértelműen és jól!

 Nálunk ma ilyen volt az időjárás és ebből kifolyólag a hangulat!

Szép hétvégét!

Erika