Ringó-rengő-merengő

Kis információ blokkokban megosztanám veletek az elmúlt napok eseményeit és tapasztalatait! 

Ma ismét megtapasztaltam, hogy az általunk használt (felnőttek, pedagógusok, szülők) szavak és kifejezések nem biztos, hogy ismeretesek a gyerekek számára. Ezen a héten - pedig gyakran használom - a jellemző, jellemzés szó, az átlagos, a bekezdés, az azonos és eltérő jegyek kifejezés szorult magyarázatra. A kifejezés körülírásán túl, gyakorlatba is ültettük a dolgot. 

Így:

Jellemző, jellemzés: azt jelenti, hogy összegyűjtjük azokat a tulajdonságokat, melyek igazak rá, olyan szavakat keresünk, melyek megmutatják, hogy valami vagy valaki milyen (még nem tanultuk a mellékneveket!) Ezek után jellemeztük a padtársunkat, általam elővett tárgyat (labdát). Én jellemeztem valakit az osztályból, ki kellett találni kire gondoltam, kaptak egy-egy szókártyát, lerajzolták a füzetbe és ők gyűjtötték össze a tulajdonságokat. Ugye milyen elgondolkodtató? A feladatlapok tele vannak pl. ezzel a kifejezéssel és nem biztos, hogy egyértelmű a gyermek számára mit kell csinálni! Jellemezd a főhőst! Melyek a hód jellemzői? Számomra ez mindig bebizonyítja, hogy nagy gondot kell fordítani az evidenciaként használt szavak és kifejezések magyarázatára! 

Az élő szókincs fejlesztése! 

Mi szerintetek az élő szókincs? Szerintem az, amit ténylegesen használunk, gyerekeinket, tanítványainkat választékos beszédre szoktatjuk. Persze tanulunk újabb és újabb szavakat, kifejezéseket, de tényleg beépülnek a mindennapok használatába? Fontosnak tartom, hogy a pedagógus (szülő is!) gazdag szókinccsel tanítsa szaktárgyát, választékos, példamutató beszéddel jelenjen meg a gyerekek között, használjon nem hétköznapi szavakat, tudatosan építsen be újabb és újabb kifejezéseket a kommunikációjába!  Szerintem fontos kisgyermekkorban az élőszó, a kimondott, hallott új kifejezések, annak ízlelgetése, így a hangos olvasás is. Olvashattok más könyvből is! Nem muszáj az olvasókönyvet használni kizárólag. Sőt! Abban sem minden igényes olvasási anyag. Szervezhettek ajándék felolvasást. A tanulók felolvasnak kedvenc könyvükből egy szép részletet, megajándékozzák vele az osztálytársakat. Ha felolvasta, ő választja ki, ki legyen a következő ajándék felolvasó.  ... és a példamutatás!  Nagyon sokat olvasok a gyerekeknek - egy tél, egy meseregény. Ötödik osztályban A Pál utcai fiúkat mindig én olvasom fel. Akarom, hogy megérezze Boka jellemét, tudja meg, hogy Áts Feri nem volt gazember (sőt!) és sirassa el Nemecsek Ernőt!

 Petőfi Nemzeti dalából csak úgy feleltetek, hogy a szék tetején áll, aki felel! Próbáljátok ki! Szerintetek a Holt költők társaságában az irodalom tanár úr miért állíttatta fel a fiúkat az asztal tetejére, amikor szavaltak? Más megvilágításban látod és láttatod meg a dolgokat! Megdobban a mellkasodban Petőfi szíve! Biztasd, emelje fel a fejét és úgy mondja el azt a verset, hogy ha esik, ha fúj kedvünk legyen vele tartani...

A tanítványaim nagyon szeretnek párbeszédeket, jeleneteket felolvasni szereposztásban! Játsszunk színészeset! Jól oldja a gátlást, aki bátortalan az néhány játékban a díszletet tartja. Hogy is kezdődik? Először ki kellene menni és szembe fordulni a többiekkel? Nyissam ki a számat? Szólaljak meg? mi több úgy, hogy a többiek értsék, hallják? Játsszak a hangommal, arcommal! Mozduljon meg a testem? Ehhez idő kell. De old, old és old... Lehet bevinni apró tárgyakat, ami csökkenti a gátlást: kendőt, kalapot, szemüveget, botot, pipát, újságot (volt olyan tanítványom, aki először csak kinyitott újság mögött vállalt szerepet!) Fejlesztjük vele a szókincset, segítünk leküzdeni a beszédgátlást. Mindenhol szükség van a kommunikációra! 

Trükk: 

Régóta tanítok így bátran bevállalom, hogy nem lapról lapra tanítom az anyagot. Gyakran adok le információt olyan anyagról, amit tanítani fogok, de még később. A varázsszöveg a következő: - Kicsit nehezebb dolgot árulok most el, csak azok figyeljenek, akik úgy gondolják elég pihentek és elég okosak hozzá! Nem kötelező! Természetesen mindenki okosnak és pihentnek szokta érezni magát a nem kötelező dolgokhoz. :o) Így tanítottam meg hónapokkal ezelőtt a névelőt, amely nevét onnan kapta, hogy a főnévelőtt áll! Látjátok milyen cselesen elrejtették a nevét a nyelvészek! Ez elég titkos! Ne terjesszétek! (tutira csak erről beszélnek majd a szünetben a negyedikeseknek! Ők ismételnek, én nevetek! :o) Ha a főnév mássalhangzóval kezdődik a névelő "a", ha magánhangzóval kezdődik akkor "az". Kész pont! Megismételtem, hogy ezzel tényleg ne terhelje magát, aki nincs jó formában! Hivatalosan még nem tanultuk a névelőket, de mindenki tudja tutin, sajnos még jobban, mint amit már papíron is tanultunk. 

 A mi mindennapi munkánkat átszövi és átöleli Isten áldása, a közös imádság, a hálaadás! Nekem nagyon sokat jelent, hogy a tanítványaimmal, a tanítványaimért és családjaikért közösen imádkozunk. Hiszem, hogy Isten nélkül semmi nem lehetséges! Ez az egyetlen gondolat hiányzik nekem ebből az ajándékból.

Adjon az Isten minden gyereknek jó szülőt, jó tanárt! 

Legyünk elég alázatosak ahhoz, hogy tudjuk, szüntelenül csiszolnunk kell önmagunkat!

Erika