2011. június 12., vasárnap

Reneszánsz tábor

Friss élményekből tudom az írásokat leginkább tartalommal megtölteni, így megragadom az alkalmat, hogy beszámoljak Nektek erről a kirándulásról. Régóta készültem rá, hogy az év végi összefoglaló-ismétlő időszak felelevenítésére olyan lehetőséget találjak, mely élményszerűvé tesz egy-egy témakört. Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy Mátyás királyunk emlékére reneszánsz tábort szervezek. Az előkészítő munkálatok folyamatosan tartottak, jó alapot adott ehhez egy korábbi Praktika, reneszánsz zene és építészeti gyűjtemény, a mondák és mesék világa és természetesen a már harmadik osztályban megjelenő történelmi ismeretanyagok. 
 Keresni kellett a helyet, ahol elbújhatunk a világtól, nem zavarunk senkit!
Megtaláltuk!
Irány Óbánya!
Épül a sátor, készül a tábor, hangolódnak a gyerekek...
Az első programunk pajzs készítése volt, ahol összegyűjtöttük mitől címer a címer, felidéztük Mátyás címerét (holló, mit tanultunk róla, végiggondoltunk Mátyás családfáját - apja hőstetteit, Szilágyi Erzsébetet, ki levelét megírta). Íme az eredmény!
Nagyon élvezték a munkát a gyerekek!

Közben a pajzsok tetejére-közepére felkerültek a lufik, hiszen hamarosan kezdődik a lovagi torna...
Bálint kezében már ott látjátok a kardot, Péter bácsi segítségével a fiúk azt is készítettek! Nem akármilyen markolat készült hozzá...
A kardok végére gombostűt erősítettünk, de éppen csak egy millimétert lógjon ki. Mindkét versenyző napszemüveget visel. Szabály: a pajzsot a test vonala mögé vinni tilos. Cél: a másik lufijának a kidurrantása!
A lányok sem kímélték egymást! Elnézést kérünk minden szitakötőtől, gyíktól és madárkától, mert valószínű hangos biztatásunk megzavarta a nyugalmukat! (Magyarul: ordítottunk!)
Este szalonnát sütöttünk...
Másnap reggel lovagi testedzéssel kezdődött a nap, ezt követően a reggeli mindenkinek jól esett.
Az ajtón a háttérben (és több helyen a tábor területén Hunyadi Mátyás és Beatrix képe emlékeztetett bennünket arra, hogy hol is vagyunk) A kocsiszín egyik falát kódex lapok díszítették, kinagyított iniciálék, miniatúrák, részletek a Corvinákból. Minden étkezéskor felolvastam Bonfini és Galeotto Marzio feljegyzéseiből, illetve egy-egy rövid csattanós Mátyás mondát. Esti mese is volt: Mátyás király és a tanító.
Gyönyörű reneszánsz udvari zene szólt a háttérben.

A lányok között a nagy sztár: Reneszánsz fodrászat!
Két mesterfodrász: Ildi néni és jómagam.

E közben a fiúknak tartott a lovagi torna!
  • karika elkapása karddal
  • diótörő és szögbeverő verseny
Megebédeltünk, jégkrémeztünk.
Utána irány a fazekasmesterhez, hogy megnézzük, hogyan készülnek és készültek az edények.
A képen is jól látható: tágra nyíló szemmel és tátva marad szájjal.
Késő délután tábor és sátorbontás várt ránk. Sajnáltuk. 
Az összekészülődés kissé elcsigázottan ment...
Íme a nagy csapat...
Köszönöm Istenem, hogy
  • velük lehettem 
  • megláthattam ki az aki, a kakaós csiga külső részét nem eszi meg
  • ki az, akinek teljesen mindegy, hogy reggeltől estig fordítva van rajta a gatya
  • megtapasztalhattam mennyi gyakorlatiasság van egy az iskolában problémásnak elkönyvelt gyerekben
  • megmutathatták a gyerekek az egymás iránti szeretetüket
  • adtál olyan helyzeteket, amelybe gyerekeket beleereszthettem és tudtam, hogy egymásra vannak utalva
  • nem adtál nekünk teljes kényelmet, mert abból nem tanul a gyerek semmit
  • megláthattam a vereséges könnyeiket és örömüket
  • ilyen profi kollégákkal dolgozhatok együtt 
  • vigyáztál ránk, senkinek nem történt komoly baja
Hálát adunk mindezért!
Ámen

(Néhány korábbi eseményről írok még összefoglalót!)
Erika

1 megjegyzés:

  1. Minden írásodból annyi szeretet és elhívás árad, hogy szinte irigylem azokat a gyerekeket akiket tanítasz :-) Jó olvasni, hogy a helyeden vagy! Én így folytatnám a hálaadásod: Köszönöm Istenem Erika tanító nénit aki oktatja, neveli és szereti kis tanítványait!

    VálaszTörlés