2011. szeptember 3., szombat

Itt van az ősz, itt van újra...

Nyáron kiesett a látókörömből a blogvilág. Építkeztünk, udvart rendeztünk, rengeteget leszedtem, pucoltam, daraboltam, magoztam, befőztem és fagyasztottam. Ahogy néztem időnként mindannyian belekeveredtünk ebbe a szezonális munkába. Persze jutott a pancsolásból, a napból, a hintaágyból, a fagyizásból is. Augusztusban, amikor végigmentem a falun, viccelődtem a gyerekekkel: - Szóljatok ám, ha nagyon unatkoztok! Csak kiabáljatok be a kerítésen és már be is csöngetek! Másnap már kezdhetjük is az iskolát!
Legnagyobb meglepetésemre a gyerekek nagyon várták a sulit, sőt elmondták, hogy már unatkoznak kicsit otthon, hiányoznak a barátok, a mindennapos sztorik, játékok. Náluk jobban már csak néhány szülő fogalmazta meg azt, hogy nem tudnak mit kezdeni unatkozó, nyűglődő gyermekeikkel és szintén a sulikezdés után áhítoztak. Elérkezett a várva várt nap (bármennyire furcsa, amint belépek a suliba és megcsap a szaga, a zaja, egyből elkap a lendület - 26 éve így van!), a templom előtt szaladtak a gyerekek, üdvözölték egymást és engem. Kicsi elsős babagyerekek fogták anyuka és apuka kezét, távolabbra még nem merészkedtek tőlük. Láttam az anyukák és apukák szemén, hogy valamennyiük életében mérföldkő a pillanat, volt, aki a miséről könnyes szemmel jött ki. Vigasztalnálak benneteket kedves anyukák és apukák, de hiteltelen lenne... ezt a terhet egy életen át cipeljük mi szülők, pillantásunkon ott az aggodalom, az ösztönös drukk, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk gyermekeinknek. Én is ugyanezt éltem át (és élem át) anyukaként, most már tudva, hogy ettől, amíg élünk nem szabadulunk és nem szabadulhatunk. Ha egy akadályt átugrott is a gyermekünk és letöröljük homlokunkról a verejtéket, -Hú! Megvan! Sikerült! - már jön is a következő kihívás... Én egy ideje Istenre bízom a dolgokat és beláttam, hogy a legtöbb, amit tehetek, ha imával kísérem a mindennapjaikat!
Kis igés könyvjelzőt és csokit adtam a tanítványaimnak az első napon, hálát adtunk, hogy mind egészségben visszatértünk a vakációról és készek vagyunk arra, hogy közösen dolgozzunk, együtt sírjunk és nevessünk!


"Legyetek mindnyájan egyetértők,
együttérzők,
testvérszeretők,
könyörületesek,
alázatosak."
(1Péter 3,8)

Szép tanévet kívánok minden gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak!
Erika

4 megjegyzés:

  1. Nektek is nagyon jó tanévet! És örülni fogok nagyon, ha blogolsz sokat, sokat!
    Írtam neked még nyár elején, de nem jött válasz, igaziból ezt a blogot ajánlottam neked: biztosut.blogspot.com , hátha találsz benne ötleteket a nem biológiakönyv-szerű felvilágosításhoz :) Én nagyon szívesen olvasgatom, pedig már és még sem időszerű a téma.
    Mint kiderült, a blog írójának kislánya Réka osztálytársa, mert kicsi a világ :)

    VálaszTörlés
  2. köszönöm, Erika...nektek is :)

    VálaszTörlés
  3. Milyen érdekes, hogy az elsősökre azt írod babagyerekek. Mikor elbúcsúzom tőlük az oviban már nagy culák, - más szemmel látjuk őket.
    Most már megvolt köztünk az első találkozás, kiabáltak, integettek.
    A másodikos gyerkőceim át akartak vágtatni az úton ebédelni menet, amikor megláttak. "Megálljra" intettem őket, de a tanító néni nevetve azt mondta, hogy hozzám elszaladhatnak a sorból. Volt ölelés, puszi, még olyan gyerekek is törleszkednek, akik nem az enyéim voltak. Örültem.
    Igen ima- ezt én, ha fáradok el-el felejtem.

    VálaszTörlés