Adrikám, ne parázz!

Adrikám!
Az iskola és a tanítás nem egy stresszgóc és ne izgulj, hogy pont a Te fiad nem fogja megtanulni a szorzótáblát! Egyébként a felnőttekkel is lejátszatnám azt a játékot, amit néhány bejegyzéssel ezelőtt közreadtam, szerintem jót kacagnánk és máris nem éreznénk annyira nyeregbe magunkat...
Tudom, hogy sok könyv sorban tanítja a szorzótáblát, szerintem nem igazán jó. Szerintem a helyes - ha már az a modern, hogy ne verseltessük a gyerekeket, hanem logikai úton közelítsünk hozzá (én egyébként verseltetek is, nekem bevált!). Ha a logikai utat követjük akkor 1-es, 5-ös, 10-es szorzótáblával kezdeni, 2-es, 4-es, 8-assal folytatni, majd a 3,6,9 és én a végére hagyom a hetest. A legfontosabb, amit tudnia és felfognia kell a gyereknek, hogy a szorzás egy rövidített összeadás: 2+2+2=6  háromszor látom a kettőt = 3*2=6
Sokat rajzoltatok a gyerekekkel, karikáztatok pirossal, mert ebben az életkorban a saját maga által végzett tevékenykedés jobban bevésődik, mint a munkafüzetezés (SZERINTEM!). Munkafüzetezni én akkor szoktam, amikor látom, hogy fejben tiszta minden! Rakjátok ki koronggal, babbal, legoval, amid van. Mondjatok a látottakról számfeladatot, találjatok ki hozzá szöveget! Egyből hozzátanítom az osztó táblát is, nevezem bennfoglalásnak, részekre osztásnak, hogy ismerkedjen a kifejezésekkel, ugyanazt a tevékenységet, műveletet többféleképpen elnevezem.
Sok számsort mondunk és írunk, mindig, amelyik szorzótáblát vesszük. Osztállyal, egyénenként, akire rámutatok mondja a következő elemét: 2, 4, 6, 8.... csökkenőbe is: 20, 18, 16, 14 ... bevethető a babzsák is, használhatjátok a mérőszalagot, lépkedhettek növekvőben-csökkenőbe, hiszen a 2. osztályban úgyis 100-ig terjesztjük ki a számkört,  a gyerekekkel készített párkereső játék (készítsétek el otthon közösen a kártyát! Még jobb, mintha vennétek! Hidd el, amit ő rajzol meg, azt nem felejti el! Bármi lehet a képen torta gyertyával, fa almával, pillangó a virágon! stb) Játék közben is ki kelljen mondani hangosan!
Én mondatom a szorzótáblákat, becsempészve valamibe: veszünk egy nagy levegőt és a levegőt lassan kieresztve mondjuk a kettest - együtt mind! - meddig jutunk el egy levegővétellel - légzőgyakorlat és szorzótábla gyakorlás egyben. Mondjuk a szorzótáblát és páros eredménynél leguggolunk vagy nagyot tapsolunk - átmozgatás, felpezsdítés céljából. Mindig az aktuális, éppen tanult szorzótábla lógjon kint az íróasztalnál és maradjon fent amit vettek. Ne az elején az összes! Amit tanul, annak viszont a szorzó és osztó táblája is. Én addig nem megyek tovább egy-egy szorzótáblánál, amíg nem megy hiányos művelettel is: 3*valamennyi=6 vagy valamennyi : a 2 = 3 vagy valamennyi*2=14
A második osztályos matematika legnagyobb gerince a szorzás, egy tanév van rá! Nem kell idegeskedni, de nagyon be kell vésni! Sok játékkal, napi kérdezéssel, végigmondással! Oda-vissza.
Ha megtanítom a kettest és a négyest, megkeressük az összefüggéseket, majd később ebbe kapcsolódik a 8-as.  2+2+2+2=8   4*2=8
      4+4=8            2*4=8         Megállapítjuk, hogy a tényezők felcserélhetőek!
Képileg megjelenítjük!
Első kép: négy tortára rajzolunk két-két gyertyát!
Második kép: két tortára rajzolunk négy-négy gyertyát!
Használom a kifejezéseket itt is: szorzat, tényezők!
Tulajdonképpen az a sulykolás, hogy Te magad használod és nem mondod másképp! Az eredményt nemcsak eredménynek mondod, hanem az ismereteid szerinti valamennyi kifejezést előrántod az emlékeidből...

Lehetnek Furfangos Frigyes kérdéseid is jutalomért (Én a Zsebtévén nevelkedtem...):

• Mennyi kettőnek a négyszerese?
• Hányszor kettő az nyolc?
• Melyik az a szám, amit megszorzok kettővel és nyolc lesz?
• Melyik számban van meg a négy kétszer?
• Melyik számot vágtam négy egyenlő részre, ha kettőt kaptam? (egyszer csak mond ki a négy egyenlő részre vágás után, hogy negyedeltem. Toldd be a mondatodba! Tudni fogja a fiad, hogy szinonimát használsz és bekerül még a tananyag előtt a szóhasználatába!) 

A gyerekek olyanok, mint a szivacs! Nem győzöm elégszer írni! A kedvüket nem szabad elvenni és nekünk jó kedéllyel kell hozzáállnunk a tanuláshoz! (Nem így: - Hát én nem tudom, Te mikorra fogod ezt megtanulni! ...vagy nyögve azt mondani, hogy na gyere, mondd azt a szorzótáblát! - ez bajos és kudarcra van ítélve!)
A végére egy vicc Adrikám, hogy ne csüggedj, hanem derülj egy jót és örülj minden feladatnak, kihívásnak, amire Isten méltónak talál! Puszillak: Erika

Pistikéék tanulják a szorzótáblát az iskolában. Másnap felelnek belőle. Felszólítja Pistikét a tanár néni.
- Tanár néni, kérem, a szöveg még nem annyira megy, de a dallamát már tudom. Lalalalaa lalalalaa.


Ui-ui! - mondta a kismalac. Adrikám! Sárosdi Virág blogján ezt még nézd meg! Én is kinyomtattam a napköziseknek!